A versek oldala
Jöjjön Wass Albert: A nyár ment át az erdőn verse. Az írás bekerült Wass Albert legszebb versei összeállításunkba. Lehajtott fejjel, nesztelen haladt. Hiába volt felhőbe-halt a lelke: azért az erdő mégis észrevette. Egy szél indult valahol: csoda-könnyű, s az izgatott fák halk morajra keltek. Harangvirágok összecsilingeltek, s egyszerre feldalolt minden madár: „A Nyár! a Nyár! […] Olvass tovább
Jöjjön Kosztolányi Dezső: A húrba markol a szokott újj… verse. A húrba markol a szokott újj Aztán lecsügged a kezem. Ha jő a szellemnépes éjjel Lantom remegve szerelem. De tilt dalolni, énekelni A szerelem, a szerelem… Egykor remegve lángra szított S az égbe száguldott velem. Most vas-nehéz bilincs gyanánt csüng Szárnyas dalomról szüntelen S a […] Olvass tovább
Jöjjön Babits Mihály: A szökevény szerelem verse. Még most is látom a kezét hogy ágazott az ujja szét, oly szeliden, mint ágtól ág vagy halkan elvál öt barát, kik váltan is segítgetik egymást egy messze életig. Még egyre látom csöpp kezét: úgy dolgozott mint csöppke gép a hímzőtűvel vánkosán: tündérfogócska – igazán – s hogy […] Olvass tovább
Jöjjön Pilinszky János – A nap születése verse. Sokáig csupán csillagok lakták az égbolt magasát. Pislákoló fényükben a világ sokáig élt örök árnyékban, ezüstszín gyászruhában. A sötétségben ezidőtájt nagyon egyedül vándorolt a föld. Csupán kik egymás közelében laktak, társalogtak egymással, közbe-közbe félálomba merülve, vagy akár az egész telet átaludva, mély álomban és szomorú magányban. A […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre – Az alvó csók-palota verse. Halálon innen, Életen túl, Csak férfi-ember juthat oda, Csak szomorú hím juthat oda, Ködben, homályban alszik, alszik A csók-palota. Ezer szobában ezer asszony, Fehér, szép asszony várva piheg, Forró, nagy asszony várva piheg S mint tűzharang, úgy csendül, úgy kong, Úgy ver a szived. Ajtót ajtóra lopva […] Olvass tovább
Jöjjön Szabó Lőrinc: A kíváncsiság verse. Akkor lettem kíváncsi. Mire? A mindenség tündöklő titkaira, arra, ami adat és gondolat s ami csak villózik e név alatt, a képre kint, a tükörképre bent, s amit a tükör önmaga teremt. A valóság üres kereteit építgettem, mint méh a sejtjeit, s vártam, amit majd a tapasztalat gyűjt bele, […] Olvass tovább
Jöjjön Áprily Lajos: Nő már a nap verse. Ember, ne félj: nő már a nap! A jégfogú szél nem harap. A koldus is dúdolva jár, ragyog rongyán a napsugár. A gond sem él mindig, ne hidd, ragadd meg és a hóra vidd. A hóval szétfoszlik hamar: elmossa egy langyos vihar. A déli szél kürtjébe fú, […] Olvass tovább
Jöjjön Arany János: A lepke verse. Zöld lepke, mint hulló levél, melyet tovább legyint a szél, nem száll virágot lepni meg, csak lenn, az út porán libeg. Nincs feltünő bársony meze, csilló-pora, fény-lemeze; virágkorát most éli bár: oly színhagyott köntösbe’ jár. Volt napja, volt, négy, tán öt is, hogy izlelt ő szerelmet is; most a […] Olvass tovább
Jöjjön Wass Albert: Valahol messze susognak a lombok verse. Valahol messze susognak a lombok, Valahol messze dalol a madár. A réteken már nyílnak a virágok, S az erdő szélén ott legel a nyáj. Valahol messze egy pacsirta szól. Megérkezett már a vidám követ? Avagy csalogány volna késő éjszakán? Én nem hiszem. Azért… talán… lehet… Csak álom […] Olvass tovább
Jöjjön Tamkó Sirató Károly: Mondjam még? verse. Volt egy dongó, meg egy légy, tovább is van, mondjam még? – Mondjad! Volt egy molnár, meg egy pék, tovább is van, mondjam még? – Mondjad! Volt egy asztal, meg egy szék, tovább is van, mondjam még? – Mondjad! Volt egy kantár, meg egy fék, tovább is van, mondjam […] Olvass tovább
Jöjjön Vörösmarty Mihály: Pásztorlány dala. Kis rózsa, szép rózsa, Gyönge virágszál! Szeretőd ha volna, Így nem hervadnál; De hervadsz mint magam, Hull kis leveled: Kedves ifjuságom Hull el itt veled. Kis rózsa, szép rózsa, Vársz-e még tavaszt? Jaj nekünk! örökre Elvesztettük azt. Más virág fog állni Száraz ágadon, Más leány örűlni Puszta dombomon. Legszebb tavaszi […] Olvass tovább
Jöjjön Fazekas Mihály Hortobágyi dal verse. Óh, te áldott Kanahám, Hortobágy mellyéke! Beh sok szegény legénynek Vagy te menedéke, Jó paripán ugratod, Pénzt adsz erszényébe, Szép menyecskét karjára, Jó bort a kezébe. Itt a szegény legénynek Uraság a dolga, Heverészhet kedvére, Nem lebernyés szolga, Van húsa, szalonnája, Öt őrü bundája, Szép zöldellő mezőben Legel a marhája. […] Olvass tovább