A versek oldala
Weöres Sándor: A vándor üdvözlete Tiszaparti város, Szeged, párás tavaszodó eged négy égtáj szelével fogad, mint hajdani négyesfogat. Ó én vándor átutazó, vajjon mit kivánjak neked? életre, jókedvre való ifjuságod láttam, Szeged, őrizd, míg az idei hó elolvad a róna felett. Olvass tovább
Puszta Sándor: Fészek Néha ott ringsz az élet-parton, pihésen véded száz kicsi fiókád. Fészek, néha hintázol tüskés ágakon, s vihardanázó vad sors vár rád. Néha-néha kivirulsz szépnek, simogató, anyás melegségnek, anyaság-fáján ringó álmodás vagy, fészek, fészek puha, friss simítás, téged dalollak. Fészek: álomvár szűz leányszobákban, fészek: fehérség az életkarneválban, fészek: a szívek végállomása, fészek: ritka […] Olvass tovább
Fodor András: Kegyelem Ha lépcsőn föl vezetve fogtad már apró gyerek kezét, érezted, gyönge, összegyüremlő tenyerében hogy mozognak a csontok, válladhoz hogyha vontad egyszer is futkosó kicsiny lány fejét, s megcsapta orrodat a haj, a bőr meleg madárfészek szaga, ha láttál a vonat ablakában csimpaszkodó fiút esengeni a mezőkre gurult olajzöld tullú madarak után, ha […] Olvass tovább
Ágh István: Könnyelmű vers Nagykabátom zálogházban, svájcisapkám elveszett, szeretőmet másnak adtam, új szeretőt nem lelek. Kószálok a verőfényben, sugárral fölbetűzött ropogó zöld szél a pénzem, röpköd ujjaim között. Olvass tovább
Ágh István: Bárányarcú sárga házunk Bárányarcú sárga házunk pléh-csizmád az esőcsatorna. Paprikafüzér: a nyár vérlakkos mellénye kampódra dobva. Vörös cserépkoporsó a padlás, emlékek tára. Gyerekcipők, százéves csizmák, a régi testet visszasírják, várnak a föltámadásra. Apám, te sárga kukoricaszár, istállófalhoz döntve. Deres címered: kopár fejed figyel a földbe. Csikorog mozduló karod, már csak önmagad hallgatod. Olvass tovább
Pilinszky János: Tiltott csillagon Én tiltott csillagon születtem, a partra űzve ballagok, az égi semmi habja elkap, játszik velem és visszadob. Nem is tudom, miért vezeklek? Itt minden szisszenő talány, ne fusson el, ki lenn a parton, e süppedt parton rámtalál. S ne félj te sem, ne fuss előlem, inkább csitítsd a szenvedést, csukott szemmel […] Olvass tovább
Szabó Magda: Születésnapi vers Októberi köd, októberi illat, októberi, ferde sugár! Hát örüljek, hogy a körbefutó év térdet hajt holnapután? Hát örüljek, hogy egy napja az évnek az enyém, a sajátom egészen, s hegyi szél, pörgő falevél meg szőlő kiáltja szét születésem? Hasad a gesztenye burka, a szilva lepottyan, csapdos a vízbeli páva a Dunán […] Olvass tovább
Várnai Zseni: Mintha örökig élnél Úgy tégy, mintha örökig élnél, úgy folytasd minden dolgodat, mintha már semmitől se félnél, az elmúlás se riogat… Mert nem lehet fölérni ésszel, hogy jön a Perc! s mindent bevégzel… megszűnsz létezni, nem leszel! Mintha sose lettél volna… s ez lenne minden élők sorsa?! . Ne gondolj erre, nem szabad! […] Olvass tovább
Kormos István: Három napja Három napja szivemen hintázik a szerelem, hintázik a szerelem három napja szivemen. Hintán piros szoknya ül, piros szoknya elrepül, fehér pendely penderül, fehér pendely elrepül. Száll a hinta, föl-le száll, meztelen lány rúgkapál, keze, lába, haja száll, nevem után kiabál. Három napja szivemen hintázik a szerelem, hintázik a szerelem három napja […] Olvass tovább
Jöjjön Vörösmarty Mihály: A klastrom verse. Zár-lakot óhajtál? a lány szive zár-lak; apácák Benne az érzelmek s szűz fejedelmök erény. Ódd e szent sereget, s rejtsd hűn kebeledbe, mig eljő, Akinek oltárát tisztelik, – a szerelem Köszönjük, hogy elolvastad Vörösmarty Mihály: A klastrom című költeményét. Mi a véleményed Vörösmarty Mihály: A klastrom írásáról? Írd meg […] Olvass tovább
Szabó Nándor Zsolt – A remény hajnala Szürke remény fejét a fakó égre hajtja, lomha módon kel fölébe egy új év hajnala, szomorkodván, de hittel merít az életből, iszonyodik a múlttól, és retteg a jövőtől. Múló, piros szirmait felhők ezreire szórja, csendesen a reménnyel együtt lopva elsuhan, ködbe burkolózva, fagyottan ébred a táj, az eső, […] Olvass tovább
Jöjjön Kormos István: A kevély kiskakas verse. Hol volt, hol nem volt, volt egy kevély kiskakas tarka tollas, tarajas, piros lábú, piros csőrű, begyeskedõ kiskakas. Ejhaj, csibekas! Kevély volt a kiskakas. Ez a kevély, kiskakas, tarka tollas, tarajas, talált egy szem gyöngyöcskét- csillogó, villogó, kényes, fényes gyöngyöcskét. Ejhaj, csibekas! Megörült a kiskakas. Hát a kevély […] Olvass tovább