A versek oldala
Szabó Nándor Zsolt – A remény hajnala Szürke remény fejét a fakó égre hajtja, lomha módon kel fölébe egy új év hajnala, szomorkodván, de hittel merít az életből, iszonyodik a múlttól, és retteg a jövőtől. Múló, piros szirmait felhők ezreire szórja, csendesen a reménnyel együtt lopva elsuhan, ködbe burkolózva, fagyottan ébred a táj, az eső, […] Olvass tovább
Jöjjön Kormos István: A kevély kiskakas verse. Hol volt, hol nem volt, volt egy kevély kiskakas tarka tollas, tarajas, piros lábú, piros csőrű, begyeskedõ kiskakas. Ejhaj, csibekas! Kevély volt a kiskakas. Ez a kevély, kiskakas, tarka tollas, tarajas, talált egy szem gyöngyöcskét- csillogó, villogó, kényes, fényes gyöngyöcskét. Ejhaj, csibekas! Megörült a kiskakas. Hát a kevély […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre – Góg és Magóg fia vagyok én. Góg és Magóg fia vagyok én, Hiába döngetek kaput, falat S mégis megkérdem tőletek: Szabad-e sírni a Kárpátok alatt? Verecke híres útján jöttem én, Fülembe még ősmagyar dal rivall, Szabad-e Dévénynél betörnöm Új időknek új dalaival? Fülembe forró ólmot öntsetek, Legyek az új, az énekes […] Olvass tovább
Osvát Erzsébet – Gyermeknapra Napsugár, napsugár, ragyogj, süss ma szebben! simogasd a gyerekeket lágyan melegebben! Madarak, madarak, cinkék, csalogányok, köszöntő dalotok vígan csattogjátok! Virágok, virágok, szegfűk, tulipánok, a lánykákat, a fiúkat virulva várjátok! Hadd legyen ez a nap egy nagy örömének! Ezt kívánom én a világ minden gyermekének. Olvass tovább
Reviczky Gyula: Miatyánk Urunk, atyánk, az ég lakója; A csillagoknak alkotója, Ki fentartod mindenütt a rendet; Dicsőség a te nagy nevednek! Az igazak, jók, a kik élnek, Mindenha csak benned remélnek. Te vagy az ő buzgó imájok: Óh, jőjjön el a te országod! Erős vagy, jó vagy, bölcs, igaz vagy; Belátásod mindent igazgat. Adsz örömet, […] Olvass tovább
Weöres Sándor: Parainesis PARAINESIS Azért szánom én a mai embert, mert a szíve nem bír öregedni. Hej, a régi vének hova lettek, kikre úgy sunyorgott föl a tacskó, mint tanácsok arany-asztalára, bölcsességre, megelégedésre? Ma Philemon szégyelli sok évét s morog, hogy nem bír az unokákkal versenyt enni-inni és szeretni – nem vállalja az ősz drága […] Olvass tovább
Szilágyi Domokos: Hétköznapok Az ünnep, az ünnep halandó. Csak a hétköznap maradandó. A mívesnap, a meg-megújuló kín, a keserv, soha-el-nem-múló, élet-ígéző és halálra vált, örök életre hoz örök halált, örök halálra örök életet, az ég alatt, a rögös föld felett, folytatódás, folytatás, mind, ami napról napra megtart, és vallani késztet – hogy e kényre-kedvre talált […] Olvass tovább
Baranyi Ferenc: Figyelj rám Figyelj rám egy kicsit s ne bújj előlem el, ilyenkor önmagad elől is rejtezel. Vedd észre, hogy: vagyok. Vedd észre s adj jelet. Beszélj – vagy legalább rebbenjen a szemed. Érezd meg, hogy nekünk nem nyugtató a csönd, felgyűlik, mint a sár, s mindkettőnket elönt. Közöld magaddal is, mitől engem kímélsz, […] Olvass tovább
Ágh István: Várd a másik szív verését Menyasszonyi koszorúdat, a havas, viaszos ágat, mint újjongók a kalapjukat, te a vándormadarak közé vágtad. Ködös magasból lógott a téli alma, meg a sivár nap – a lombokból már újabb zenéjét hallottuk a havazásnak. Elnehezült a Balaton, az égből kiesett zölden, a sok lakatlan villa unalma, kínja meztelenkedett […] Olvass tovább
Kányádi Sándor: Kánikula Kutyameleg, kánikula, nyelvét kiveti a kutya, budákol, a tűző, heves nap elől árnyékot keres. De alighogy hűvösre lel s leheverne, költözni kell: falja az árnyékot a nap, s az ebbe is beleharap. Pillognak a récék, libák, nem csinálnak most galibát; kiapadt a kicsi patak, mint a cérna, kettészakadt. Itt-ott ha még van […] Olvass tovább
Utassy József: 1951 Itt ül a suszterájban. Egy barna tölgyfalócán sültkrumplit sózogat. Kint nagypelyhű csillaghó száll. Csizmák fényébe bámul. Hallgatja, mit beszélnek a pipával parázsló parasztok: – „Nem, nem élet, nem élet ez. Sanyargás!” Szívük üres. Üres, mint fejük fölött a padlás. Itt ül a suszterájban. Gyermek. Nincs szava. Hallgat. Mit is tehetne mást még?! […] Olvass tovább
Szécsi Margit: Körülötted bolyongok Belső zsebedbe bújva lehetne élni szépen, dobogós boldogságban, halálig szívverésben. Olvass tovább