A versek oldala
Jöjjön Gyárfás Endre: Varjúfarsang-Kárkarnevál verse. Szól a Csóka: -Varjú Vendel! Holnap bál lesz, ne feledd el! Diszkógöncben vagy frakkban, légy ott, hiszen farsang van; fürge szárnyán mókát szállít január. Ám a Varjú ennyit mond csak: -Kár, kár, kár. Végül persze elmegy Vendel, polkázik a verebekkel, tangózik a sirállyal, mulattatja vidám dal. S mikor farsang farkát […] Olvass tovább
Csoóri Sándor – Virágvasárnap Valahol most egy tulipán-szájú, kicsi szamárka ordibál, hátára odaképzelem magam s vagyok Jézus király. Förgeteg-fehér szilvafák közt máris a borhegyre megyünk, hozsannázó bokrok fölött apostol-felhő jön velünk – – Jártak itt ólom-zord hadak, lánctalpukat a sár fedi, sisakjukon, mint sastojáson, tapos a kis csacsi – Gyerünk, csöpp állat, fönn a pincék […] Olvass tovább
Donászy Magda – Kis fenyő Szabad-e bejönni? Zöld fenyő vagyok. Kicsiknek, nagyoknak, békés jó napot! Jó napot, Zöld fenyő! Régen vártunk rád, maradj itt minálunk, díszítsd a szobát! Nincs tarka virágom, egyetlen tobozban a távoli erdők üzenetét hoztam. Zúzmara díszíti a tobozod, ágad, maradj itt közöttünk kiskarácsonyfának. Szeretettel jöttem, szívesen maradok, hogy veletek töltsem a […] Olvass tovább
Sarkady Sándor – Kérlelő Fenyő ága hósugárban, mire vársz a hófúvásban? Hideg az a kristálybunda, gyere haza kisházunkba. Karácsonyfám te lehetnél, gyertyalángnál melegednél. Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Szent Margit legendája verse. Vallott nekem a Nyulak-szigete Regék halk éjén. Íme, a titok: Királyi atyja klastromba veté Legendák szűzét, fehér Margitot. Álom-leány volt: egy fojtott sikoly. Ájulva hullt egy durva szó miatt. S robogtak a királyi udvaron Hajrázó, vad, bozontos férfiak. Nyugatról várt sokáig valakit. Nem vad bajszú, lármás, mokány nagyúr, […] Olvass tovább
Kányádi Sándor: Somvirággal, kakukkfűvel Somvirág, somvirág, aranysárga a világ. Kakukkfű, kakukkszó, kirándulni volna jó: fűzfasípot faragni, fűzfalóval lovazni, árkon-bokron átal, háton hátizsákkal, menni, mendegélni, este hazatérni: fűzfalovam kocogva, fűzfasípom tutogva, somvirággal, kakukkfűvel, kakukkszóval, tele szívvel. Olvass tovább
Weöres Sándor: Levél Szegedre Ahol a Maros a Tiszába úgy lép, hogy lábát sás megvágja, él Szegeden százezer ember; teli álmokkal, szerelemmel. Adnék az álmokért, ha volna, teher-gépkocsit foglalóba, akkor is, ha nem teljesülnek, hogy a folyók mentén csücsüljek. A szerelemért adtam régen birkanyájat, de csak az égen egy egész uszály bárányfelhőt és pásztorát, a […] Olvass tovább
Devecsery László: Mikulás játék Megérkeztem! Itt vagyok! Ők meg pici krampuszok! Eljöttem én hozzátok: vidámságot kívánok! Ajándékot kínálok, nyissátok ki a szátok! Kedves dallal köszöntsetek, hisz itt vagyok közöttetek! Ajándékom osztogatom, jó gyereknek odaadom! Visszatérek jövőre: éppen egy esztendőre! Szánkómra most visszaszállok: rénszarvasok reám várnak. Hópihékkel repülünk, csengőszóval csendülünk Olvass tovább
Csokonai Vitéz Mihály: November Eljött már november didergő hónapja, Hideg szele a fák ágait megcsapja. Meghalva elhullnak a sárga levelek, Játszadoznak vélek a kegyetlen szelek. Az ajtónál álló télnek hideg zúzza A zőld ligeteket s mezőket megnyúzza. Hideg esső csorog, csepeg egész éjjel, A fázékony Auster havat is hány széjjel. A borongós égnek sűrű felhőzése […] Olvass tovább
Babits Mihály: Messze… messze… Spanyolhon. Tarka hímü rét. Tört árnyat nyujt a minarét. Bus donna barna balkonon mereng a bibor alkonyon. Olaszhon. Göndör fellegek. Sötét ég lanyhul fülleteg. Szökőkut víze fölbuzog. Tört márvány, fáradt mirtuszok. Göröghon. Szirtek, régi rom, ködöt pipáló bús orom. A lég sürű, a föld kopár. Nyáj, pásztorok, fenyő, gyopár. Svájc. Zerge, […] Olvass tovább
Jöjjön Szabó Magda: Pocsolya című verse. Szabó Magda: Pocsolya Az eső táncolt, énekelt, a fűvön körbe járt, átvonta, húzogatta a gally között haját, aztán kavics sértette fel szelíd lábát, megállt, elhalt ártatlan éneke, nem táncolt már tovább. Elsántikált a hegy felé, s az izgatott homály sem maradt itt magában, utána baktatott, s az ég, az […] Olvass tovább
Nadányi Zoltán: Szeress jobban Régi fínom mandolínon sír fel a poéta ríme, felgyűlt kínom kell kirínom, tremolázva kezdem íme, „Szeress jobban!” ez a címe. Nincs édesség a világon, minden mérges és kesernyés, nincs édesség, csak a szádon, édes, mint a mannapergés, köszönöm és százszor áldom. Nincs nyugta az én fejemnek, hajtsam bárhová, felretten, csak a […] Olvass tovább