A versek oldala
Birkás Erzsébet: Köszöntő Nap királynő így köszönt: – Szervusztok virágok! Jácint, krókusz, tulipán Legyen mind imádott. Bársony kelyhük, illatuk, Gyöngycseppekben fürdik, A szeretet ünnepén, Egy csokorba tűzik. Édesanyák, Nagymamák, Reszkető kezében, Hajladozó virágok, Pompáznak szerényen. Verset mond a kicsi lány, S az unoka, Sári, Bárhogy is van, tudom én, A szülőt kell imádni. Mosoly ül […] Olvass tovább
Kányádi Sándor – Vidéki békevers Itt járt a háború! Romokat nem hagyott, csak elvitte a lovakat meg a zabot. Itt járt a háború! Hámot, szekeret rekvirált, és elvitte a férfiak javát. Dalolva mentek, mint akik a háborút nagyon szeretik. Bokréta volt a puskacsőben, sírtak az asszonyok, és pram-pa-pam, de szépen peregtek a dobok. Itt járt […] Olvass tovább
Jékely Zoltán – Apa-váró Kapuban állva, kisfiú, mezítláb, piszkál lábujjal százlábút, gilisztát; hosszan bámul pókhálót, hangyajárást, hogy könnyebbé bűvölje azt a várást… És végre csengő, áldott kis-harangszó, megváltón s meg-megszázszorozva hangzó, hogy elfeledkezik minden bajáról! Mert a Kollégium kapuja kitárul, s az utca végén, fölnyesett, nyakigláb akácok alján ott-terem, akit várt, és jön-jön, hosszú léptekkel […] Olvass tovább
Reményik Sándor: A Mount Everest pártján Fajomnak, az emberfajtának Árulója: a Hegy pártján vagyok. Akarom, hogy az utolsó orom Szűz jegét ne tapodja lábatok. Maradjon egy csúcs a világ felett Érintetlen, mint holdbeli hegyek. Fajomnak, az emberfajtának Árulója – bár szánom azokat, Akik tetemeikkel töltik be A vért szomjazó szakadékokat: Kívánom, bár az ember hősnél […] Olvass tovább
Váci Mihály: Ave Mária Csak gondolok Reád: – agyam fagyos tekervényei mit neoncsövek, felderengenek reszketeg piros fényével szelíden izzó betlehemi nevednek. Csak álmodom Rólad, ahogy a befagyott tavak álmodhatnak az égről, s derengsz Te bennem, mint az égmerengés a jégalatti mélyből. Csak álmodom Rólad – ahogy a sápadt hómezők alatt a behegedt barázdák, susogsz bennem […] Olvass tovább
Kun Magdolna: Anyámra emlékezem Még magam előtt látom fátyolos szemét, melyre mély ráncokat rótt a sok-sok szenvedés, és magam előtt látom azt a szép tekintetet, ami jó és rossz utamon átall vezetett. Még hallom szeld hangját, mely lágyan duruzsolt, mikor kapuját nyitván csendben átkarolt, és örömkönnyét törölgetvén annyit mondott csak, drága kicsi lányom, de jó, […] Olvass tovább
Kun Magdolna: A régi ház Szegényen éltünk, de sosem hittük azt, hogy az a boldog, aki nálunk sokkal gazdagabb, mert miénk volt a rét, az erdő, kis patak, a nyári szélben hajladozó búzaáradat. . S miénk volt a féktelen nagy gyermekszabadság, mit sosem pótolt volna a kincs és gazdagság, mert hiába a jómódúság, a sok-sok […] Olvass tovább
Kányádi Sándor: Ez a tél Ez a tél, nem is tél, a hó csak pilinkél. Hullna már, hullna bár! Meztelen a határ. Csak a dér, csak a köd borít rá lepedőt. Méteres bunda-hó, az volna, volna jó. Lám tegnap hullatott valami keveset. Reggelre szétrúgták azt is a verebek. Olvass tovább
Gazdag Erzsébet: A kiskakas rézgarasa Elgurult egy rézgaras. Fölkapta egy kis kakas. Ha fölkapta, jól tette, a bögyébe betette. De a bögye kidobta, mérges lett a kakasra. Összeszidta a kakast: „Búzát adjál, ne garast!” Kis kakas a piacon búzát vett a garason. Ezt adta a begyének, most már békén megélnek. Olvass tovább
Galambos Bernadett: Kis falevél Egy kis levél elindult, fölkapta a szél. Repült messze, fel az égbe ahol sok a fény. Őszi napfény cirógatta, most már nem is félt, aláhullott, megnyugodott, bóbiskolni tért. Olvass tovább
Jöjjön Radnóti Miklós: Október verse. Hűvös arany szél lobog, leülnek a vándorok. Kamra mélyén egér rág, aranylik fenn a faág. Minden aranysárga itt, csapzott, sárga zaászlait eldobni még nem meri hát lengeti a tengeri. Köszönjük, hogy elolvastad Radnóti Miklós költeményét. Mi a véleményed az Október versről? Írd meg kommentbe! Olvass tovább
Fórián Andrea – Édesanyám szívem úgy várja, lelkem kitárva, jöjj és öleld meg az édesanyád lelke úgy érzi, könnyéből vérzi, csak ejtsd ki e szót: óh, édesanyám! adj neki csókot, üde friss bókot, nevetve kövesd a lába nyomát, hallgass szavára, szíve hangjára, mert életénél is jobban imád! Olvass tovább