VERSEK

Radnóti Miklós: Nem tudhatom

Jöjjön Radnóti Miklós: Nem tudhatom verse.

Jöjjön Radnóti Miklós: Nem tudhatom verse. Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt kis ország, messzeringó gyerekkorom világa. Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága s remélem, testem is majd e földbe süpped el. Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom, tudom, hogy merre mennek, kik ...

Read More »

Balassi Bálint: Ó, nagy kerek kék ég

Jöjjön Balassi Bálint: Ó, nagy kerek kék ég verse. Ó, nagy kerek kék ég, dicsőség, fényesség, csillagok palotája, Szép zölddel béborult, virágokkal újult jó illatú föld tája, Csudákat nevelő, gályákat viselő nagy tenger morotvája! Mi haszon énnekem hegyeken-völgyeken bujdosva nyavalyognom, Szörnyü havasokon fene párduc módon kietlenben bolyongnom, Tövis közt bokorban, sok esőben, hóban holtig csak nyomorognom? Medvéknek barlangit, vadak lakóhelyit ...

Read More »

Balassi Bálint: Borivóknak való

Jöjjön Balassi Bálint: Borivóknak való verse. Áldott szép Pünkösdnek gyönyörű ideje, Mindent egészséggel látogató ege, Hosszú úton járókot könnyebbítő szele! Te nyitod rózsákot meg illatozásra, Néma fülemile torkát kiáltásra, Fákot is te öltöztetsz sokszínű ruhákba. Néked virágoznak bokrok, szép violák, Folyó vizek, kutak csak néked tisztulnak, Az jó hamar lovak is csak benned vigadnak. Mert fáradság után füremedt tagokat Szép ...

Read More »

Balassi Bálint: Kiben az kesergő Celiárul ír

Jöjjön Balassi Bálint: Kiben az kesergő Celiárul ír verse. 1 Mely keserven kiált fülemile, fiát hogyha elszedi pásztor, Röpes ide-s-tova, kesereg csattogva bánattal szegény akkor, Oly keservesképpen Célia, s oly szépen sírt öccse halálakor. 2 Mint tavasz harmatja, reggel ha áztatja szépen jól nem nyílt rózsát, Mert gyenge harmattúl tisztul s ugyan újul, kiterjeszti pirosát, Célia szinte oly, hogyha szeméből ...

Read More »

Balassi Bálint – Búcsúja hazájától

Jöjjön Balassi Bálint – Búcsúja hazájától verse. Óh, én édes hazám, te jó Magyarország, Ki keresztyénségnek viseled paizsát, Viselsz pogány vérrel festett éles szablyát, Vitézlő oskola, immár Isten hozzád! Egriek, vitézek, végeknek tüköri, Kiknek vitézségét minden föld beszéli, Régi vitézséghez dolgotokot veti, Istennek ajánlva légyetek immár ti! Ti is, rárószárnyon járó hamar lovak, Azkiknek hátokon az jó vitéz ifjak Gyakorta kergetnek, ...

Read More »

Radnóti Miklós: Péntek

Jöjjön Radnóti Miklós: Péntek verse. Az április megőrült, még nem sütött a nap, egy hétig folyton ittam, így lettem józanabb. Az április megőrült, fagyot suhint ma rád, egy író ír s hetente eladja a hazát. Az április megőrült, csikorgó hó esett, sokan már elfutottak s a szívük megrepedt. Az április megőrült, vonít a fagy felett, három barátom elment s mindhárom ...

Read More »

Janikovszky Éva: Ők ma gyerekek

Jöjjön Janikovszky Éva: Ők ma gyerekek verse. Ha ma kihagyod az esti mesét, holnap már lehet, hogy nem is kéri a lányod vagy a fiad. Ha ma nem ülsz oda vele a társasjáték mellé, előfordulhat, hogy a jövő héten már késő lesz. Ők ma gyerekek, s nem pótolhatod az önfeledt legózást, babázást úgy öt év múlva, amikor már kevésbé szorítanak megélhetési gondok, ...

Read More »

József Attila – Nagyon fáj

A Nagyon fáj kötet címadó verse, a Gyömrői Edithez írott szerelmes versek egyik legjelentősebb darabja talán a leginkább alkalmas arra, hogy József Attila gyötrelmes szerelmi élményéről valló kései szerelmi líráját jellemezzük. A költő második pszichoanalitikus kezelése már jó ideje (1934 ősze óta) tartott, amikor az első Gyömrői Editnek írott, a Szép Szóban Egy pszichoanalitikus nőhöz, kötetben Gyermekké tettél címet viselő, ...

Read More »

József Attila – Gyermekké tettél

jöjjön József Attila – Gyermekké tettél verse. Gyermekké tettél. Hiába növesztett harminc csikorgó télen át a kín. Nem tudok járni s nem ülhetek veszteg. Hozzád vonszolnak, löknek tagjaim. Számban tartalak, mint kutya a kölykét s menekülnék, hogy meg ne fojtsanak. Az éveket, mik sorsom összetörték, reám zudítja minden pillanat. Etess, nézd – éhezem. Takarj be – fázom. Ostoba vagyok – ...

Read More »

József Attila: Favágó

Jöjjön József Attila: Favágó verse. Vágom a fát hűvös halomba, fényesül a görcse sikongva, zúzmara hull szárnyas hajamra, csiklándani benyúl nyakamba – bársonyon futnak perceim. Fönn, fönn a fagy baltája villog, szikrádzik föld, ég, szem, a homlok, hajnal suhint, forgács-fény röppen – amott is vág egy s dörmög közben: tövit töröm s a gallya jut. – Ejh, döntsd a tőkét, ...

Read More »