Ajánljuk:

  • in

    Andrássy Réka: A puszi

    Andrássy Réka: A puszi Hogy a puszi miből van, azt nem tudom, de hogyha anya adja, akkor nem unom. Ha apa adja, akkor menekülök előle, mert szúrja arcomat a szakálla szőre. Ha a szomszéd néni adja, letörlöm nyomban, még a nyoma is tűnjön el azonnal onnan! Ha nagymama adja, akkor kibírom, üsse kő, nagymamától egy- […] Olvass tovább

  • in

    Illyés Gyula: Nélküled

    Illyés Gyula: Nélküled Nélküled, mint az olló egy fele – van árvább ennél? Suta a sorsom: hogy vágjak vele? Mit kezdenék, ha nem szeretnél? Csak párban, mint a láb, úgy mehetek tovább! Vagy nézd, hogyan ivel, vagy nézd a madarat! Nem is én vágyok szállani, hanem a két hű igen ütemeivel a győztes szerelem! Add […] Olvass tovább

  • in

    Juhász Gyula: Tiszai csönd

    Jöjjön Juhász Gyula Tiszai csönd verse. A vers 1910-ben jelent meg először A Hétben. Juhász Gyula otthon töltötte a vakációját. Az egyik este a Tisza parton volt, az ott átélt hangulatot jelenítette meg ebben a versében. – áll Heni néni oldalán. Juhász Gyula: Tiszai csönd Hálót fon az est, a nagy, barna pók, Nem mozdulnak […] Olvass tovább

  • in

    Kálnay Adél: Kérdés

    Kálnay Adél: Kérdés Lehet-e jónak lenni egy rossz világban, sétálni télen kigombolt kabátban, szalonnát szúrni fagyos ágra, nem vadászni nyúlra fácánra, koldus kezébe kenyeret nyomni, csábítók között hűnek maradni, házad kapuját kitárni, hadd jöjjön hozzád akárki, kisgyerek könnyét letörölni, senkivel soha nem pörölni, dermedt verébért hajolni porka hóba, más baját sosem hozni szóba, békét, nyugalmat, […] Olvass tovább

  • in

    Weöres Sándor: A társ

    Jöjjön Weöres Sándor: A társ verse. Keverd a szíved napsugár közé, készíts belőle lángvirágot, s aki a földön mellén viseli és hevét kibírja, ő a párod. Még több szerelmes verset ITT találsz   Olvass tovább

  • in

    Gazdag Erzsi: A méhecske inge

    Gazdag Erzsi: A méhecske inge Szomorkodik a méhecske: Kimosta az ingét, ökörnyálra terítette, szél szárnyára kerítette, s a felhőbe repítette, mint a könnyű pillét. Föltekint a bodzafára. Könnye kőre csorran: „Cinkemadár, ha arra jársz ,ingecskémre ha rátalálsz, kapd csőrödbe nyomban s hozd le nekem onnan!” Cinkemadár megsajnálta, szólt a pacsirtának: „Itt egy kis méh panaszkodik, […] Olvass tovább

  • in

    Benedek Elek: A Balaton partján

    Jöjjön Benedek Elek: A Balaton partján verse. Balatoni halászlegény, Egésznap halászgat szegény. Hálót hányszor kiemeli, Százszor üres, egyszer teli. Hej, hogyha ez rajtam állna, A szerencse hozzá szállna: Hálót hányszor kiemelne, Hallal mindég tele lenne. Olvass tovább

  • in

    Zelk Zoltán: Csak téged

    Jöjjön Zelk Zoltán: Csak téged verse. Zelk Zoltán: Csak téged Úgy mondom néked, mint egy leckét, mert szeretném, hogy megtanuljad, ha felelnem kell egyszer érted, akkor te is, már vélem tudjad, hogy én csak tégedet szeretlek : meglestem a szomorúságot, nem magamért, de temiattad szövi-fonja körém e hálót. És szívemet is rajtakaptam, engem elárult, a […] Olvass tovább

  • in

    Kosztolányi Dezső: Ének a tavasz elé

    Jöjjön Kosztolányi Dezső: Ének a tavasz elé verse. Kelj, bársonylombú, halk lehelletű, borús tavasz a völgyön és hegyen, hogy majd ha eljön az idő, legyen a sebre fű. Tavaszi erdő, jó szorosra fond sűrű, sötét lombod hálozatát, hogy majd ha éjjel elbúvunk alád, födjön a lomb. Kegyes Természet, szánd meg a magyart, adj néki ágyat, sátoros […] Olvass tovább

  • in

    Kányádi Sándor: Hallgat az erdő

    Jöjjön Kányádi Sándor: Hallgat az erdő verse. Hallgat az erdő, csöndje hatalmas; mohát kapargat benne a szarvas. Mohát kapargat, kérget reszelget. Szimatol, szaglász, cimpája reszket: ura a két fül minden kis nesznek. Hallgat az erdő, csöndje hatalmas; kujtorog benne, éhes a farkas. Éhes a farkas, éhében vesz meg. Szimatol, szaglász, horpasza reszket: ura a két […] Olvass tovább

  • in

    József Attila: Az árnyékok

    Jöjjön József Attila: Az árnyékok verse. Az árnyékok kinyúlanak, a csillagok kigyúlanak, föllobognak a lángok s megbonthatatlan rend szerint, mint űrben égitest, kering a lelkemben hiányod. Mint tenger, reng az éjszaka, növényi szenvedély szaga fojtja szoruló mellem. Végy ki e mélyből engemet, fogd ki a kéjt, meritsd szemed hálóját mélyre bennem. Olvass tovább

  • in

    József Attila – Fák

    József Attila – Fák Puha szántások esővert, leves gerezdjei között csüggedten várják a fák a sebes, apadt mellű ködöt. Sárga levelük lefele konyul, törzsük vizes, ragyog. Kisírtan állnak – gyorsan alkonyul s e fák magányosok. Még gallyas, vágatlan, sudár alak mind: hántatlan dorong. Fényes gyümölcsük helyén hallgatag, zömök varjú borong. Görcsösen fogja ijedt gyökerük az […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.