in

József Attila: Az árnyékok

Hirdetés

Jöjjön József Attila: Az árnyékok verse.

Az árnyékok kinyúlanak,
a csillagok kigyúlanak,
föllobognak a lángok
s megbonthatatlan rend szerint,
mint űrben égitest, kering
a lelkemben hiányod.

Mint tenger, reng az éjszaka,
növényi szenvedély szaga
fojtja szoruló mellem.

Végy ki e mélyből engemet,
fogd ki a kéjt, meritsd szemed
hálóját mélyre bennem.

Várjuk a kommenteket

Különleges felvétel! Babits Mihály saját versét olvassa fel

Petőfi Sándor: Dacos leány