A versek oldala
Jöjjön Kosztolányi Dezső húsvéti verse, íme a Húsvét című írás. Már kék selyembe pompázik az égbolt, tócsákba fürdenek alant a fák, a földön itt-ott van csak még fehér folt, a légen édes szellő szárnyal át. Pöttön fiúcskák nagyhasú üvegbe viszik a zavaros szagos vizet, a lány piros tojást tesz el merengve, a boltokat emberraj tölti […] Olvass tovább
Aranyosi Ervin: Szeretetről szóljon! Tudod, az én ajándékom nem kapható boltban. Kicsi szívem szeretetét összecsomagoltam. Karácsonyig őrizgetem szívem közepében, ám addig is csöpögtetem, osztogatom szépen. Anyukámhoz, Apukámhoz szép szavakkal szólok, felvidítom a kedvüket, ha szívből mosolygok. Látom ám, hogy jobb a kedvük, visszamosolyognak, s nem kerítnek nagy feneket sok apró dolognak. Testvéreim jókedvűek, a kedvükben […] Olvass tovább
Jöjjön Tompa Mihály: Karácsony estéjén verse. Nem hallod-e? Kopogtat valaki… Told hátra, édes anyjok, a reteszt! Setét van künn, s erősen fú, esik… Ereszd be a szegény utast, ereszd! Boldogtalan, kinek ma útja van, S ott éri a szent est, hol idegen! Csak erre, erre! bátran egyenest, – A szó elég jókor lesz ide benn! […] Olvass tovább
Túrmezei Erzsébet: Kérdez a gyermek „Ott fenn lakott a csillagok felett, de amikor karácsony este lett, Lejött a földre, mint kicsiny gyerek. És ó, a hidegszívű emberek! Kis istállóban kellett hálnia. Szalmán feküdt Ô, az Isten Fia. Elhagyta érettünk az egeket. Ugye-e, apukám, nagyon szereted?” Az apa nem szól. Olyan hallgatag. De a kis kedvenc […] Olvass tovább
Szentmihályi Szabó Péter: Térdre, magyar! Megfojtanak, megfojtanak, kígyóznak, mint a szennypatak, sziszegve szólnak szép szavak: hiszen szabad vagy, ó, szabad! Te választottál engemet, te bamba, arctalan tömeg, elszívom lassan életed, nem lesz házad, se gyermeked, nem lesz hazád, nem lesz hited, minden szavam elhiszed, mindenhol szózatom sziszeg. Imádd a hűvös bankokat, ott intézik a sorsodat, […] Olvass tovább
Babits Mihály: Vers a csirkeház mellől I. Dombon égek, csorgó nyár füröszt. Csöpp kert ringat búzamezők közt. Nézek egy kis törpe házat, azt amit rakott a szomszéd paraszt csirkéinek. Vályog a fala, de piros cserép a taraja. Drága kincs az idő s oly kevés! Jer, segíts meg, bölcs semmittevés! Tárd ki mégegyszer a kapukat! Add […] Olvass tovább
Fáy Ferenc: Pásztor-ének Bokánkig ér a hó, térdünk fölé a nyomorúság. Hogy induljunk el hozzád, Betlehembe? Bárányainkat farkasok, lányainkat az ordas-ősz hurcolta el. A források befagytak. S asszonyaink tömlő-emlőjéből, esténként, izzó levegőt iszunk. Hamvad a föld. Mi csiholtuk a szikrát, hogy égő testek melegéhez ülve, olvassuk fel megdermedt álmaink. Istenek füstjét fújja a halál s […] Olvass tovább
Pilinszky János: B. I. kisasszony Küldj fésüt és konzervet. A régi fésü, szóval, eltörött. Küldj cipőt. Meleg alsót. Képzeld, úgy hivnak, Vasgolyó. Még három év. A kert vacak. Vigyázz, hogy ne kerülj ide. Bár a karácsony szebb, mint otthon. De két golyó, mondjuk, hogy összekoccan. Az is mi? Nincsen folytatása. Holnap vagyok itt utoljára. Kezet […] Olvass tovább
Puszta Sándor: Betlehemi éj A hold beszűrt a kunyhórepedésen, Ezüst halmot hintett szerte szépen. A glória már fényes messze zengett. Elaludtak. Szendergett a Gyermek. Mária édesen, a bölcsőre hajolva, József, az ács, s fejénél a szalma. Aludt a csacsi és a hű ökör. Ez éjjel nem riadt egy kutya se föl. Bogrács alatt a tűz, […] Olvass tovább
Jöjjön Rónay György: Advent első vasárnapja verse. Amikor a fák gyümölcsöt teremnek, tudhatjátok, hogy közel van a nyár. Tűzre dobhatsz, Kertész, mert nem terem meg korcs ágaimon más, mint a halál? Amikor jelek lepik el a mennyet, álmunkból kelni itt az óra már. De ha hozzám jössz, pedig megüzented, angyalod mégis álomban talál. Meg akartál […] Olvass tovább
Jöjjön Radnóti Miklós: Erőltetett menet verse. Bolond, ki földre rogyván fölkél és újra lépked, s vándorló fájdalomként mozdít bokát és térdet, de mégis útnak indul, mint akit szárny emel, s hiába hívja árok, maradni úgyse mer, s ha kérdezed, miért nem? még visszaszól talán, hogy várja őt az asszony s egy bölcsebb, szép halál. Pedig bolond […] Olvass tovább
Várnai Zseni Őszi dal A nyár szerelme forró és merész, de édesebb az őszi napsütés, a csókja már nem éget,mint a láng csak simogat,mint egykor jó anyánk, szívünkre könnyű,enyhe fénye hull… és mindennap korábban alkonyul, korábban alkonyul. Az ősz szerelme,mint a kósza szél, hol lágy zene,hol vészes szenvedély, a fény, az árny oly gyorsan változó, […] Olvass tovább