in

Radnóti Miklós: Erőltetett menet

Hirdetés

Jöjjön Radnóti Miklós: Erőltetett menet verse.

Bolond, ki földre rogyván     fölkél és újra lépked,
s vándorló fájdalomként     mozdít bokát és térdet,
de mégis útnak indul,     mint akit szárny emel,
s hiába hívja árok,     maradni úgyse mer,
s ha kérdezed, miért nem?     még visszaszól talán,
hogy várja őt az asszony     s egy bölcsebb, szép halál.
Pedig bolond a jámbor,     mert ott az otthonok
fölött régóta már csak     a perzselt szél forog,
hanyattfeküdt a házfal,     eltört a szilvafa,
és félelemtől bolyhos     a honni éjszaka.
Ó, hogyha hinni tudnám:     nemcsak szivemben hordom
mindazt, mit érdemes még,     s van visszatérni otthon;
ha volna még! s mint egykor     a régi hűs verandán
a béke méhe zöngne,     míg hűl a szilvalekvár,
s nyárvégi csönd napozna     az álmos kerteken,
a lomb között gyümölcsök     ringnának meztelen,
és Fanni várna szőkén     a rőt sövény előtt,
s árnyékot írna lassan     a lassu délelőtt, –
de hisz lehet talán még!     a hold ma oly kerek!
Ne menj tovább, barátom,     kiálts rám! s fölkelek!

Köszönjük, hogy elolvastad Radnóti Miklós versét!
Mi a véleményed az Erőltetett menet költeményről?

Írd meg kommentbe!

Erőltetett menet verselemzés

Az irodalmi blog anyaga
A tudásbázison így elemzik a művet
Erőltetett menet – íme Heni néni elemzése

Íme az Erőltetett menet angolul
Erőltetett menet wikipédián

Várjuk a kommenteket

Kosztolányi Dezső – Hajnali részegség

Játék a népszerű magyar versekkel 29. Kvíz – megy a telitalálat?