A versek oldala
Aranyosi Ervin: Kérés a szülőhöz Vigyázz reám! Kicsi vagyok, egy apró, kis virágszál… Te kaptad a feladatot, hogy mindig rám vigyázzál! Nem azért jöttem én ide, hogy valóra váltsam álmod! Nem élhetem az életed, ha Te nem jól csinálod! Az életemnek célja van, s mint apró mag, kikeltem. A tudás, készség bennem él, s amint […] Olvass tovább
Füle Lajos: Futás Fut a gyermek a labda után leszegett fejjel, tűzpirosan, se lát, se hall, csak egyre rohan. Guruló labda lett a világ, szüntelen űzi, hajtja a vágy, száz utcán, téren, ezer veszélyen, millió anyai kétségen át, gyönyörűszépen s balga-bután fut a gyermek a labda után… Fut az ember az élet után… Leszegett fejjel […] Olvass tovább
Nemes Nagy Ágnes: Nyári éj Emelkedik a lassú tenger. Az álom sűllyed, olvadok. Tárt ablakunk alatt a mélyben a júniusi éj csobog. Üvegzöldszínű habja szélén mint fel-felbukkanó halak, a csillagok kecses csapatban csobbannak és villámlanak. S a fák között – kövér korállok árnyékot-lengető bogán, haján világító moszattal átúszik lassan Szent-Iván. Olvass tovább
Sándor Dénes: Csendes karácsonyi dal Otthon ma csilingel a csengő, Otthon ma rózsás gyerekarcok Izgalmas csendben várnak valakit. Ajkuk mosolya édesen nevet, Szemükben az ég színe derengő, Otthon ma csilingel a csengő… Otthon ma széttárul az ajtó S a „Stille Nacht”-ot zongorázzák, Az öregek befelé mosolyognak, A sok gyerek kacagva szalad, S érzi mindenki a […] Olvass tovább
Varró Dániel: Sms itt állok én e kerge hős kabátom vízlepergetős a szmájli számra ráfagyott ha nem szeretsz hát ne szeress ez itt csak egy teszt sms hogy nyomkodom tehát vagyok Olvass tovább
Gyurkovics Tibor – Örökké Örökké van a táj, a fák, az almakertek, a fák végén a lomb vagy a diólevél, miket úgy hajt a szél, mint halakat a gyermek, ahogy ujjaival a víz széléhez ér. Lenn ember ballag át, az aszfalt néma útja kígyózik bőrösen és lendül és ragyog, a lebegő ködök a levegőbe fúrva […] Olvass tovább
Jöjjön Babits Mihály – Anyám nevére verse. Hajnalka volt az édesanyám, hajnalra születtem én. S lelkemben már ily fiatalon nincs hajnal, semmi remény, nincs hajnal, semmi vidámság, nincs hajnal, nincsen öröm. Hajnalka volt az édesanyám s csak alkony az örököm. Hajnalka volt az édesanyám: Kedélybeteg, árva nő ma; Mióta meghalt édesapám, házunk oly szomoru, néma: […] Olvass tovább
Czéhmester Erzsébet – Nagymama köszöntése. Nagymama, nagymama, Drága, gondos dajka, Aprócska koromnak Melengető napja. Be sokszor siettél Könnyem letörölni, Hogyha bánatom volt Szívedre ölelni! Emlékszem: még mikor Csöpp kezemet fogva Először vezettél Engem a templomba. Aranyos kis ajtó Oltár fölött csukva- Suttogva mutattad: „Ott van a Jézuska”. Nem is értettem még, De tenéked hittem, Így […] Olvass tovább
Erdős Virág: Van egy ország van egy ország ahol lakom semmi ágán lógó flakon van egy város ahol élek ahány test épp annyi lélek ahány lélek annyi lom is utcára tett fájdalom is itt egy kiságy ja de édi ott egy ülve alvó dédi kibelezett öreg szekrény arcokat be- futó repkény bontott ajtó kilincs nélkül […] Olvass tovább
Jöjjön Aranyosi Ervin: Apának lenni verse. Hogyan is kellene apának lenni, néhány kis “porontyot” felnevelni? Megtanítani szépre és jóra, becsületre és szép, igaz szóra. Fiúnak mutatni a példaképet, és erőt adni, mit elvár az élet. S a lánynak apát, hogy Őbenne lássa, milyen legyen majd az Ő választása, hogy később, a méltó párjára leljen, s […] Olvass tovább
Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály: Tartózkodó kérelem verse. A hatalmas szerelemnek Megemésztő tüze bánt. Te lehetsz írja sebemnek, Gyönyörű kis ‘tulipánt!’ Szemeid szép ragyogása Eleven hajnali tűz, Ajakid harmatozása Sok ezer gondot elűz. Teljesítsd angyali szókkal, Szeretőd amire kért: Ezer ambrózia csókkal Fizetek válaszodért. Köszönjük, hogy elolvastad Csokonai Vitéz Mihály versét. Mi a véleményed a Tartózkodó […] Olvass tovább
Baranyai Ferenc – Habokba illant A lány habokba illant. Kár, hogy minden folyó a földhöz súlyosulva vágtat, a szél kordában jár a hosszú vízen, únt irányán az ősi zúdulásnak. Miért nem áll talpára a folyóvíz? Miért tengerbe ömlik s nem az égbe? Zenitre jutna úgy a lánynak arca s aranyat szórna ránk, ha földre nézne. […] Olvass tovább