A versek oldala
Szentmiklóssy Alajos: Berzsenyi Dániel születésére A mikoron születél örömünnepet Ültek az Áon’ Szűzei, s a kecs adó isteni Chariszok is. Bölcsődhez vígan szállt étheri szárnyakon a Szép’ Mennyei geniusza, s csókjait adta Reád. Olvass tovább
Babits Mihály: ÉJSZAKA! Im, itt a tág, a szabad éjszaka, illatos ege, színes csillaga; mi, szűk szobáknak sápadt gyermeki tegyünk szerelmi vallomást neki – Ó éjszaka! Ó, fényes éjszaka! A föld, ha nyúgalomé, s gyönyöré, szelíd szárnyával ő borúl fölé, mint jó szülő, takarva öleli, áldón ragyognak ezer szemei – Ó éjszaka! Ó, szelíd éjszaka! […] Olvass tovább
Várnai Zseni – Őszi napfény Ne gondolj a télre Ne hallgass a szélre gyere velem sütkérezni A sárguló rétre Mondok neked szépet ragyogó meséket nap aranyát neked adom s az eget, a kéket Nézd, a nap sugara ragyog még a tájra édes-meleg búcsúcsókot hint a fűre, fára Arany most itt minden osztozunk a kincsen és […] Olvass tovább
Rákos Sándor: Három vándor Baktat három vándor, Benedek, József, Sándor. Elöl megy Sándor, Sándor után József, József után Benedek: Ők hozzák a meleget! Olvass tovább
Kukorelly Endre: Télenma Télen marcona vagyok, tavasszal bevadulok, vadulok egész nyáron, már alig várom, majd elrepülök, lesülök, belesülök, tiszta besülés a nyár, nagy időjárás-kanyar, aztán majd, későősszel koppanok, mint a lőszer. Most jól felsoroltam az összes évszakot! Jónapot! Olvass tovább
Jöjjön Zelk Zoltán: Hova futsz, te kicsi őz? verse. Hova futsz, te kicsi őz? -Oda, ahol várnak, ahol sárga falevél búcsút int a nyárnak… -És az hol van, merre van? Hát az éppen arra, ahol most lép rá az ősz az első avarra… -S ha odaérsz, ott maradsz őszi őzikének? leszel társa rozsdaszín fűnek, falevélnek? […] Olvass tovább
Jöjjön Lackfi János: Égig ér fel verse. Most azt játszom, hogy irigykedem irigylem a kopaszra nyírt bronzkoponyájú újságkihordó hosszú szakállát hányavetin kigombolt ingét Lányok szellős ruháit szőrtelen kaucsuklábát csilingelő fogát Munkások bagószagát eldobált sörösüvegét mohos arcát loncsos ruháit Nénikék leszegett fejét félliter tejét mely a bevásárlóháló szemei közt ki-kibuggyan Úgy leadnám magam az összes kilót […] Olvass tovább
Tamkó Sirató Károly: Darázs-garázs Volt egyszer egy Darázs-garázs. Élt benne négy Fürkészdarázs. Ahogy jött a Tavasz-varázs, Kiszállt a négy Fürkészdarázs. Füsti fecskék Ott cikáztak: Megcélozták Mind a négyet Megcélozták: hamm.. bekapták -Üres lett a darázs-garázs. Egy ötödik Fürkészdarázs Fürkészútján Kifürkészte: Hol lappang egy Üres lakás. Beköltözött Családostul. És kiírta Nagybetűvel: ÉN LAKOM ITT, DARÁZS BALÁZS! […] Olvass tovább
Jöjjön Aranyosi Ervin: Megfelelés verse. Miért akarsz te mindenáron, s mindig megfelelni? Azt hiszed, hogy ezért fognak téged majd szeretni? Miért akarsz szerethető rabszolgává válni? Miért akarsz önmagadból egész mást csinálni? El ne hidd, ha kedvükben jársz, majd szeretnek téged, csak az egyéniségedet vesztheted el végleg! Ne játssz tehát szerepeket, ne bújj másik bőrbe, becsüld […] Olvass tovább
Baranyi Ferenc: Teher Úgy adtam én, hogy ő megértse: visszaadtam, amit azóta sem osztott meg senkivel, látom görnyedni őt az őszi alkonyatban: mit tőlem visszanyert, mindent tovább cipel. Fölötte matt magány: behorpadt bádogégbolt, előtte csontkaréj: elporladt láthatár, viszi belőlem azt, ami csak az övé volt – s ez nagy teher neki. Soká nem bírja már. Olvass tovább
Jöjjön Várnai Zseni – Téli nap verse. A nap mint rézvörös korong vacog a hideg égen, a szív ilyenkor elborong: Nem láttam napot régen. A szív ilyenkor elmereng, s tavaszi fényre vágyik: – pattanj ki, rügy, ne szenderegj, zöldellj ki újra pázsit! Jöjj, hóvirág, szépülj világ, virulj tavaszi fényben, mosolyogj rám, tűnt ifjúság, ragyogj, mint […] Olvass tovább
Jöjjön Várnai Zseni Hull a hó verse. Hull a hó, hull a hó, lesz belőle takaró, ráborul a vetésre, hogy a fagytól megvédje. Vastag hóbunda alatt kenyérmagvak alszanak, puha ágyban telelnek, s kikeletkor kikelnek. Köszönjük, hogy elolvastad Várnai Zseni költeményét. Mi a véleményed a Hull a hó írásról? Írd meg kommentbe! Olvass tovább