A versek oldala
Szabó Lőrinc: Ébredés Áttetsző arany ingében ragyogva jött a nyári hajnal az égen át: azt hitte, hogy még alszom, mert mikor házam elé ért, elmosolyodott, körülnézett s a nyitott ablakon nesztelenül beugrott a szobámba, aztán könnyű ingét ágyamra dobva bebújt hozzám a takaró alá. Azt hitte, hogy még alszom s megölelt s én mozdulni se […] Olvass tovább
Mentovics Éva: Iskolás leszek Iskolába járok ősztől, mert már hat éves vagyok. Hátamra veszem a táskám, s indulok, mint a nagyok. Táskámban sok tarka könyv van, mesékkel és képekkel. Amint lapozgattam őket, úgy tűnt, minden érdekel. Igyekszem majd megtanulni mielőbb az ábécét, s meglepem az anyukámat: én olvasok majd mesét. Olvass tovább
Dsida Jenő: Üzenet Ne gyere hozzám, ne közeledj! Az ősz hulló levelein megírom, amit akarok. Egyet füttyentek, keserű lesz minden édes, édes minden keserű. Ajakad se kell. És ha jönnél, úgyis csak szívem van már, piros, hideg. S azt is az oltárra teszem. Olvass tovább
Jöjjön József Attila Kései sirató verse. József Attila: Kései sirató Harminchat fokos lázban égek mindig s te nem ápolsz, anyám. Mint lenge, könnyü lány, ha odaintik, kinyujtóztál a halál oldalán. Lágy őszi tájból és sok kedves nőből próbállak összeállitani téged; de nem futja, már látom, az időből, a tömény tűz eléget. Utoljára Szabadszállásra mentem, a […] Olvass tovább
Jöjjön Várnai Zseni: Szolgálj szívem verse. Csak kis kitartás! – biztatom magam, még futni kell, még minden messze van. Szolgálj, szívem, még egy kicsit nekem, jaj, meg ne állj az úton hirtelen, sok a dolgunk még s nem mutathatom, hogy a harcot már nem bírom nagyon, és este, ha ágyamba roskadok, érzem, nagyon, nagyon fáradt vagyok. […] Olvass tovább
Móra Ferenc: Rózsák mellé Ha én lehetnék az idő, de jó is lenne néked! én téged, szépséges szivem, szépséged teljességiben jaj, hogy megőrzenélek! Ha én lehetnék az idő, fejed fölött megállnák, hogy nyarad sohse múljon el, hogy hozzád sohse jusson el az ősz, a tél, az árnyék. Ha én lehetnék az idő, virág virágra kelne, […] Olvass tovább
Dsida Jenő: Országos eső Most, mikor beköszönt e halk halódás és a szálas eső sűrűn lelógó drótja zár köribéd finom kalitkát: nincs többé levegős, kitárt szabadság. Pillanatnyi csapongás nem vidámít gyors tettekre s a könnyedén kilendült villámmozdulatot ma – földre ejted. Már nem pár rövid ugrás kedvesed kis háza, már a hegyél sem oly közelben […] Olvass tovább
Choli Daróczi József: Dal Felettem az ég sosem volt kék füst takarta mindig a napot. Felettem nem ragyogott csillag: apám temető mellett lakott. Előttem nem volt taposott út: minden lépés első, az enyém. Előttem nem a rétek zöldek, a rét vagyok, a gazdag televény. Imát a varjaktól tanultam, anyám mindig bús nótát dúdolt. Füstkárpitból, anyám […] Olvass tovább
Jöjjön Zelk Zoltán: Vakáció verse. Hova menjünk, milyen tájra? Hegyre talán, vagy pusztára? Folyópartra, vagy erdőre? Faluszéli zöld mezőre? Lepkét fogjunk, vagy horgásszunk? Vagy mégiscsak hegyet másszunk? Akár erdő akár folyó, Gyönyörű a vakáció! Olvass tovább
Jöjjön Babits Mihály: Ádáz kutyám verse. Ádáz kutyám, itt heversz mellettem. Amióta a gazdád én lettem, ez a hely a legjobb hely tenéked: nem érhet itt semmi baj se téged. Rajtam csügg a szemed, hív imádás együgyű szálán csügg, boldog ádáz. Mert boldog ki jámborul heverhet valami nagy, jó hatalom mellett. S te jámbor vagy, […] Olvass tovább
Jöjjön Radnóti Miklós: Hasonlatok verse. Íme a nagyszerű költemény. Olyan vagy, mint egy suttogó faág, ha rámhajolsz, s rejtelmes ízű vagy, olyan vagy, mint a mák, s akár a folyton gyűrűző idő, oly izgató vagy, s olyan megnyugtató, mint sír felett a kő, olyan vagy, mint egy vélem nőtt barát, s nem ismerem ma sem […] Olvass tovább
Jöjjön Pilinszky János: Kihűlt világ verse. E világ nem az én világom, csupán a testem kényszere, hogy egyre beljebb, mint a féreg furakodom beleibe. Így táplálkozom a halállal, és így lakik jól ő velem; az életem rég nem enyém már, vadhúsként nő a szivemen. Minden teremtett elevenből kijózanodva a szemét így ütközik ki, leplezetlen föladva […] Olvass tovább