in VERSEK
József Attila: Ringató
József Attila: Ringató Holott náddal ringat, holott csobogással, kékellő derűvel, tavi csókolással. Lehet, hogy szerelme földerül majd mással, de az is ringassa ilyen ringatással. Olvass tovább
VERSEK
Ajánljuk:
-
-
in VERSEKNemes Nagy Ágnes: Gesztenyefalevél
Nemes Nagy Ágnes: Gesztenyefalevél Találtam egy falevelet, gesztenyefa levelét. Mintha megtaláltam volna egy óriás tenyerét. Ha az arcom elé tartom, látom, nagyobb, mint az arcom. Ha a fejem fölé teszem, Látom, nagyobb, mint a fejem. Hogyha eső cseperegne, nem bánnám, hogy csepereg, az óriás nappal-éjjel, óriási tenyerével befödné a fejemet. Jöjjön Megyes Melinda: Gesztenyefalevél előadása. Olvass tovább
-
in VERSEKNagy László: Az én szívem
Nagy László: Az én szívem Az én szívem játszik, ingemen átlátszik, másik szívvel tündérkedik hajnalhasadásig. Születtem, felnőttem durva gaz-erdőben, virág vagyok, attól félek: csalán lesz belőlem. Szaporodik évem fényben, égdörgésben, ecetért kell elcserélni minden édességem. Olvass tovább
-
in VERSEKSzabó Magda: Madár
Jöjjön Szabó Magda: Madár verse. Azt kérdezed, hogy ki vagyok, micsoda kis lélek vagyok, ki ablakodon kopogok, és mint a gránát, tüzelek, és lengek-ingok-libegek, és hámba fogom a szelet, és hintálom a levelet, összekuszálom a leget, s azt a suhogó szövetet, amit a hajnal tereget, min villogás az erezet? Vagyok az élő suhanás, vagyok az […] Olvass tovább
-
in VERSEKNemes Nagy Ágnes: Tanulni kell
Jöjjön Nemes Nagy Ágnes: Tanulni kell verse. Tanulni kell. A téli fákat. Ahogyan talpig zuzmarásak. Tanulni kell. A nyári felhőt. A lobbanásnyi égi-erdőt. Tanulni kell mézet, diót, jegenyefát és űrhajót, a hétfőt, keddet, pénteket, a szavakat, mert édesek, tanulni kell magyarul és világul, tanulni kell mindazt, ami kitárul, ami világít, ami jel: tanulni kell, szeretni […] Olvass tovább
-
in VERSEKVárnai Zseni: Csendes éj…
Jöjjön Várnai Zseni: Csendes éj… verse. A csendes éjben anyámra gondolok, Szívemben most az ő szíve dobog. Szegény özvegy volt, sokat szenvedett, Nem volt egyebe, csak a szeretet. Szájától vont meg minden falatot, És ha mi ettünk, ő is jóllakott. Játékot venni nem tudott nekünk, Varrással kereste kenyerünk. Ő mesterkélt ünnepre szép babát, Levágta hozzá […] Olvass tovább
-
in VERSEKRadnóti Miklós: Levél a hitveshez
Jöjjön Radnóti Miklós: Levél a hitveshez verse. A mélyben néma, hallgató világok, üvölt a csönd fülemben s felkiáltok, de nem felelhet senki rá a távol, a háborúba ájult Szerbiából s te messze vagy. Hangod befonja álmom, s szivemben nappal ujra megtalálom, hát hallgatok, míg zsong körém felállván sok hűvös érintésü büszke páfrány. Mikor láthatlak ujra, nem […] Olvass tovább
-
in VERSEKGárdonyi Géza: Ima
Jöjjön Gárdonyi Géza: Ima verse. Mély tisztelettel nyújtom fel tehozzád, Fenséges Isten, a kérvényemet: Csupán egy kunyhót adj nekem, Uram, Hová a szél is gyalog mehet. Egy kis patak mellette folyjon el, S madár daloljon fenn a lombokon, Az udvaron egy göndör kis malac S egy tarka tyúk elég lesz, gondolom. Szobám legyen hűs és […] Olvass tovább
-
in VERSEKHeltai Jenő: Szívem falán
Heltai Jenő: Szívem falán Heltai Jenő: Szívem falán Szivem falán a gond sötétlik, Egy árny a hófehér falon: Óh, megöregszel te is egyszer, Én édes, szőke angyalom. A szőke haj ezüstre válik, Barázdás lesz a homlokod, És csókos ajkad pirja elvész S a szived halkabban dobog. És benne mélyen eltemetve A régi, régi szerelem, És […] Olvass tovább
-
in VERSEKMóra Ferenc: Apám
Móra Ferenc: Apám Kis temetőnkben tudok egy zugot: Az öreg remekes szűcs nyugszik ott. Híres, amit varrt, ködmön és suba, Neve sokáig él a faluba. Magam is sokat elemlegetem, Számon mosollyal, könnyel lelkemen, S ilyenkor ifjú bimbóm, gyermekem Szivemre melegebben ölelem. Sírhatnékom van, ha eszembe jut A szeles éj, amelyen elaludt S valahányszor hörögve sír […] Olvass tovább
-
in VERSEKReményik Sándor: Elérhetetlen
Reményik Sándor: Elérhetetlen Elérhetetlen Ideál Csábít, mint kútból csillag képe: Felhozni mind, mi bennem fény, Öltözni tökéletes Szépbe. Ó balga vágy, kutatni lenn Az örökfényt a kútfenéken, Az öröklámpa nincs a kútban, A csillag fenn ragyog az égen! A vödröt százszor lebocsátom, A vágy száz új kínnal gyötör, Lenn a csillag megfoghatatlan, És tehetetlen ájulatban […] Olvass tovább
-
in VERSEKSzabó Lőrinc: Nyitnikék
Jöjjön Szabó Lőrinc: Nyitnikék verse. Alszik a hóban a hegy, a völgy; hallgat az erdő, hallgat a föld. Mikor legutóbb jártam itt, nyár nyitogatta pipacsait, a nyár nyitogatta, temette az ősz; és volt, aki vesztett, és nincs, aki győz. Lombnak, virágnak nyoma sehol, fekete csontváz a fa, a bokor, s halotti csipke a díszük is, […] Olvass tovább
Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.