in

Kosztolányi Dezső: Akarsz-e játszani?

Hirdetés

Jöjjön Kosztolányi Dezső: Akarsz-e játszani? verse.

A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
akarsz-e mindig, mindig játszani,
akarsz-e együtt a sötétbe menni,
gyerekszívvel fontosnak látszani,
nagykomolyan az asztalfőre ülni,
borból-vízből mértékkel tölteni,
gyöngyöt dobálni, semminek örülni,
sóhajtva rossz ruhákat ölteni?
Akarsz-e játszani mindent, mi élet,
havas telet és hosszú-hosszú őszt,
lehet-e némán téát inni véled
rubin-téát és sárga páragőzt?
Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,
hallgatni hosszan, néha-néha félni,
hogy a körúton járkál a november,
ez utcaseprő, szegény, beteg ember,
ki fütyürész az ablakunk alatt?
Akarsz játszani kígyót, madarat,
hosszú utazást, vonatot, hajót,
karácsonyt, álmot, mindenféle jót?
Akarsz játszani boldog szeretőt,
színlelni sírást, cifra temetőt?
Akarsz-e élni, élni mindörökkön,
játékban élni, mely valóra vált?
Virágok közt feküdni lenn a földön
s akarsz, akarsz-e játszani halált?

1912

Köszönjük, hogy elolvastad Kosztolányi Dezső költeményét.

Mi a véleményed az Akarsz-e játszani? írásról?

Írd meg kommentbe!

Még több szerelmes verset ITT találsz

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

Szabó Lőrinc: Nyár

Radnóti Miklós: Októberi vázlat