A versek oldala
Döme Zsuzsa: Farsangkor őzike voltam Éppen úgy, mint megálmodtam: farsangkor őzike voltam, hátamon bájos pettyekkel kecsesen, fürgén lépkedtem. Amikor én már álmodtam (őzsuta voltam álmomban), akkor készült a jelmezem. Az anyukám varrta nekem. Reggelre, álomból hulltan csak ámultam és bámultam. Így aztán őzike voltam, éppen úgy, mint megálmodtam. Köszönjük, hogy elolvastad Döme Zsuzsa költeményét. Mi […] Olvass tovább
Jöjjön Wass Albert: Nagypénteki sirató verse. Elmegyünk, elmegyünk, messzi útra megyünk, messzi út porából köpönyeget veszünk… Nem egyszáz, nem kétszáz: sokszáz éves nóta. Így dalolják Magyarhonban talán Mohács óta. Véreim! Véreim! Országútak népe! Sokszázéves Nagypénteknek soha sem lesz vége? Egyik napon Tamás vagyunk, másik napon Júdás vagyunk, kakasszónál Péter vagyunk. Átokverte, szerencsétlen nagypéntekes nemzet vagyunk. […] Olvass tovább
Babits Mihály: Korán ébredtem Korán ébredtem. Ablakom még ki nem nyitotta a szemét, s a Csönd nem hagyta abba a zenét, örök zenéjét, melyet minden éjjel elkezd és folytat, míg a durva ember ki nem üti kezéből hegedűjét. Egy vékony résből a falon fény ömlik egy kis vonalon. Alálebegnek a fogasról ruháim mint kisértetek, kisértetei […] Olvass tovább
Kaffka Margit: A te színed előtt Az én két fáradt asszonykezem Hogy milyen lágy, amikor simogat, Mily enyhén tárul, amikor ad: Terajtad ösmerte meg. – Köszönöm neked a két kezemet! Szemem, a bágyadt, bús tükröző (Áldott csoda ez!) sorsodba nézett; S megtanulta, hogy tiszta szövétnek, Betlehemcsillag, égi vezér… – Áldjon meg az Isten a két […] Olvass tovább
Jöjjön Tompa Mihály: Boldog sziget verse. Bolondság! de úgy képzelem; Ha volna a nagy tengeren Egy darab föld, melyet soha Nem illetett ember nyoma: S keze szenyje a szűz, szabad Természeten még nem maradt: Hány lenne, ki oda siet? – Ez volna a boldog sziget! Tengerhűst hord az enyhe szél, Együtt dal és viszhang beszél, […] Olvass tovább
Köszönjük, hogy elolvastad Ady Endre költeményét. Összeszaladt Ősz, Tél, Tavasz, Nyár, Folyók mély bölcsőkből kikeltek S engem elhagynak már azok is, Akik eddig szívvel sziveltek. Valaki megőrült az Űrben, Valamely Nap járja bolondját, Valaki mindent összezavart S üstökösök jövését mondják. Nagy vágy-kötelek elszakadnak, Ébrednek oktalan szerelmek S karunkon a régi örömök Lesznek bús, utálatos terhek. […] Olvass tovább
Juhász Gyula: A moziban A tarka népek közt jó ülni csöndben S a tarka képeket elnézni jó. Száguldani a múltban és jövőben És látni, hogy gyűl s vész a millió. Szegény apacs hogy ugrál háztetőkön S dúsgazdag úr a yachton hogy lakik, Mulatni a sok póruljárt ripőkön, Míg annyi híres zene hallatik. És jó csodálni […] Olvass tovább
Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály: Az esküvés verse. Esküszöm, szép Lilla! hidd el, Hogy miólta kellemiddel Megkötöztél engemet, Már azólta semmi szűznek, Semmi nyílnak, semmi tűznek Nem nyitom meg szívemet. Esküszöm; s e szent hitemnek, Melyet adtam édesemnek, Pontjait meg nem csalom. Kérlek is reménykedéssel, Hogy viszonti esküvéssel Kösd le szíved, angyalom! Esküszöm hószín kezedre, Rózsaszádra, […] Olvass tovább
Arany János: Egyesülés Az, mi a költő lelkének Álomkép gyanánt Lengett a távol jövendő Tündér fátyolán; Az, miért epedt a honfi Soká, hasztalan, De nem hitte, csak mutatta; Hogy reménye van: Az többé nem álom, nem kétség homálya: Ismét egy a magyar kettévált hazája! Magyar nép, igaz rokonság Túl a bérceken, Mik sötéten ott kékellnek […] Olvass tovább
Juhász Gyula: Május ünnepe A hatalom kiadta a parancsot: Ne legyen ünnep május elsején! Zászló ne lengjen és ének ne zengjen, Csak robotoljon csöndben a remény! És jött a május. Ezer orgonának Lila bugája búgott, a napon Minden bokor virágba öltözött föl És a paréj is megnőtt szabadon. Mint győzedelmi zászló, égbe lendült A jegenye […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila: Téli éjszaka. A költő egyik főműve; szigorú fölmérése annak, hogy milyen is a világ, amit magunkénak mondhatunk. A lírai én előbb fokozatosan kiüresíti a tájat, a lényegéig próbál hatolni, így jut el az embertelen némaságig, s kiállva a próbát, elviselve a rá nehezedő kozmosz terhét, immár a tulajdonos öntudatával méri fel az […] Olvass tovább
József Attila: Tengerhez Rengő csoda Tenger! Fonjad körül bánó dalaiddal Élet után vágyó lelkemet. Tépd ki szívem kérges rejtekéből Tompa dalok árnyékéletét. Mert gyáva az ember. Nem mérkőzik titkos hatalmaddal: – Ha rám borul a sötét – eltemet. Pártos harcon elsorvaszt, elöl; S csak fenyeget, de nem jő a Vég. Köszönjük, hogy elolvastad József Attila […] Olvass tovább