A versek oldala
Weöres Sándor: Paripám csodaszép pejkó Paripám csodaszép pejkó, ide lép, oda lép, hejhó! Hegyen át, vizen át vágtat, nem adom, ha igérsz százat. Amikor paripám ballag, odanéz valahány csillag. Amikor paripám táncol, odanéz a nap is százszor. Olvass tovább
Jöjjön József Attila: Május verse. A rengő lomb virágban ég és készül a gyümölcsre, a nyilt uccára lép a nép, hogy végzetét betöltse. Iramlanak a bogarak, friss jelszavak repülnek. S az aranyba vont ég alatt, – mert beköszönt az ünnep – a szabadság sétára megy. Hős népe ágat lenget, s ő kézenfogva vezeti szép gyermekét, […] Olvass tovább
Kálnay Adél: Levél Anyához! Anya, én magam sem tudom, mi történt velem, Hirtelen nagy lett a szám és hosszú a kezem, Még a hangom is megváltozott, Pofákat vágok és ugrándozok Még akkor is, amikor tudom, Nem volna szabad, S néha az elfojtott nevetéstől Rázkódik velem a pad… Anya én sem tudom, mi lett énvelem, De […] Olvass tovább
Aranyosi Ervin: Hálás szívvel – Anyák napjára Szeretetburokkal vettél körbe, s óvtál. Szíved közelében, szíved alatt hordtál. Születtem, mert szültél, létre hívtál engem, talán egy szép álmot, jövőt láttál bennem. Anyai szíved a lágy dallamát verte, dobogva, jöttömet, létem ünnepelte. Karod körbefonta apró kis testemet, szép madonna voltál, kit festők festenek. Belsődből felém a szereteted […] Olvass tovább
Jöjjön Weöres Sándor: Adagio verse. Adagio Szállnak a vadlibák, szállnak, a gyermekláncfü kelyhe becsukódik, bugyrot cipel a nénike, édesem messzire ment. Megkérdezzem a nénikétől: hova ment az édesem, hova ment? Csak a vadlibák láthatják meg őt – csak a gyermekláncfü szólhatna róla. A csókod festi kékre az eget, szemed szinétől zöldülnek a fák. Nélküled üres […] Olvass tovább
Kun Magdolna: Anyámról álmodtam Álmomban anyám láttam, ifjan, erősen. Nem volt ránc az arcán, sem könny a szemében. A konyhában szorgoskodott, ott serénykedett, mint ki bizton tudja, hogy arra tévedek. Szép volt ez az álom, tündérien szép, mert újra átélhettem az otthon melegét, és újra érezhettem azt a fahéjas kalács-illatot, mely ünnepivé tett sok múlt-pillanatot. […] Olvass tovább
Mentovics Éva: A legszebb ünnepen Oly fénylő a pillantásod, mint égen a csillagok. Felém nevet kedves arcod, ha megjöttem, itt vagyok. Úgy ölel át féltő karod, mint dombok a völgyeket, melengető, kósza szellő a májusi zöld gyepet. Kacagásod oly gyöngyöző, mint erdőn a kispatak, amikor a lombok közül csörgedezve kiszalad. Hangod bársony melegével kényezteted lelkemet. […] Olvass tovább
Füzesi Magda: Tavasz Ha elillan február, zöldülni kezd a határ. Madárdalra hajladozom, a lábam is táncra áll. Szivárványszín a ruhám, bodzaág a furulyám, ha dalomat elkezdem, retek nő a kertekben. Melegít a nap haja, száz rügyszemmel néz a fa. Hogyha egyet rikkantok, kinyílnak a pitypangok. Olvass tovább
Váci Mihály (1908-1980) a 20. századi magyar irodalom egyik legjelentősebb költője. Verseiben gyakran foglalkozott a szerelem, a szabadság, a hazaszeretet és a szocializmus témájával. Tiszta és jó című verse egy olyan szerelemről szól, amely tiszta, őszinte és tartós. A vers lírai hőse egy olyan embert szeret, akiben megtalálja a tökéletes társat. A vers érzékletesen írja […] Olvass tovább
Jöjjön Csukás István: Ülj ide mellém verse. Ülj ide mellém, s nézzük együtt az utat, mely hozzád vezetett. Ne törődj most a kitérőkkel, én is úgy jöttem, ahogy lehetett. Hol van már, aki kérdezett, és hol van már az a felelet? Leolvasztotta a Nap a hátamra fagyott teleket. Zötyögtette a szívem, de most szeretem az […] Olvass tovább
Jöjjön Csorba Piroska: Mesélj rólam verse. Mesélj anya, milyen voltam, amikor még kicsi voltam? Az öledbe hogyan bújtam? És tehozzád hogyan szóltam, amikor nem volt beszédem? Honnan tudtad, mit kívánok? Megmutattam a kezemmel? Mesélj rólam! Hogy szerettél? Engem is karodba vettél, meleg tejeddel etettél? Akárcsak a testvéremet? Gyönyörködtél akkor bennem? Úgy neveztél: kicsi lelkem? És […] Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor Szeretlek kedvesem verse. Szeretlek, kedvesem, Szeretlek tégedet, Szeretem azt a kis Könnyű termetedet, Fekete hajadat, Fehér homlokodat, Sötét szemeidet, Piros orcáidat, Azt az édes ajkat, Azt a lágy kis kezet, Melynek érintése Magában élvezet, Szeretem lelkednek Magas röpülését, Szeretem szivednek Tengerszem-mélységét, Szeretlek, ha örülsz És ha búbánat bánt, Szeretem mosolyod S könnyeid […] Olvass tovább