A versek oldala
Jöjjön Kányádi Sándor: Üres dobozok verse. Mire való üres dobozokat rakni a kirakatba, mire való? Ha próféta volnék, ekképpen szólnék: Óvakodjatok, őrizkedjetek az effajta cselekedettől, atyám fiai, őrizkedjetek! Ne áldozzatok az ámítás istenének, ne áldozzatok! Veszedelmes képzettársításokra csábítnak, veszedelmesebbre, mint az egész újabbkori költészet ilyen irányú kísérletei. Ne, ne, ne rakjatok üres dobozokat a kirakatba! […] Olvass tovább
Jöjjön Dsida Jenő: Vallomás verse. Mindennap térdre kell hullanom. Kivüled semmi sem érdekel. Kihülhet már a nap, lehullhat már a hold, e zengő túlvilág magába szív, felold. Édes illatai, különös fényei vannak. És szigorú boldog törvényei. Mit máshol ketyegő kis óra méreget, itt melled dobaja méri az éveket s ha szólasz, mindegyik puhán, révedezőn ejtett […] Olvass tovább
Ady Endre: Csépel az idő Csépel az idő, hatalmasan csépel S ahogy kiveri testem-lelkem szemét, Kezdek megtelni balga bölcsességgel. * „Talán ez a jó: törött szalma sorsa, Talán ez a jó: a kicsépelt szemek. Bárcsak mindennek vége-vége volna.” „Kis céljaikat mások űzzék, mentsék. Boldog a szalma, mely immár magtalan S egy szent dolog van: az […] Olvass tovább
jöjjön Csukás István: Ki ette meg a nyarat? verse. Ki ette meg a nyarat? Tegnap még itt volt, mértük a lázát: 37 fok árnyékban, vagyis a fák hóna alatt. Most se láz, se nyár, a fák dideregve kapkodnak a levelek után, rémes csontvázak, kiköpött halszálkák. De ki ette meg a nyarat? A kutyámra nézek gyanakodva: […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre – Szívek messze egymástól verse. Valahol egy bús sóhaj szállt el S most lelkemen pihen, Valahol kacagás csendült most S mosolyog a szivem. Valahol szép lehet az élet, Mert lány után futok S valahol nagy lehet az átok, Mert sírni sem tudok. Valahol egy szívnek kell lenni, Bomlott, beteg szegény, Megölte a […] Olvass tovább
Jöjjön Nemes Nagy Ágnes: Október verse. Most már félévig este lesz. Köd száll, a lámpa imbolyog. Járnak az utcán karcsú, roppant, négy-emeletnyi angyalok. S mint egy folyó a mozivászon lapján, úgy úsznak át a házon. Acetilén fényében ázik az útjavítás. Lenn a mélyben, iszamos, hüllő-hátu cső, pára gyöngyösödik a kérgen, s a városon, mint vér […] Olvass tovább
Móra Ferenc – Sétálni megy Panka Sétálni megy Panka a búzamezőbe, Pillangós papucsba, hófehér kötőbe. Dalolgatva ballag, egyes-egymagába, Virágtestvérkéi, vigyázzatok rája! Simulj puha pázsit, lába alá lágyan, Fütyülj neki szépet, te rigó a nádban! Légy a legyezője, te lapu levele! Fecskefarkú pille, röpülj versenyt vele! Búzavirág-szeme, mosolyog reátok: Nevessetek vissza rá, búzavirágok! Kakukkfű, az útját […] Olvass tovább
Jöjjön Benedek Elek: Pünkösdi harangok verse. Olyan szépen cseng a harang, Mintha nem is harang volna, hanem ezer harangvirág Imádságos szava szólna. Piros pünkösd vasárnapján Piros rózsa nyíl a kertben, Kis szívünkben tiszta öröm Imádsága énekeljen. Piros pünkösd vasárnapján Szálljon reánk a szentlélek, S térde hullva mondjunk hálát A mindenség Istenének. Olvass tovább
Szabó Lőrinc: A kimondhatatlan A szíved majdnem megszakad szólnál, de szavad elakad, szólnál, de görcs és fájdalom fuldoklik föl a torkodon, oly mélyről, mintha lelkedet, a recsegő idegeket húzná magával, úgy sajog szád felé néma sóhajod. S egyszerre oly gyönge leszel, hogy szárnyas szédülés ölel, fogaid közül valami sírás, valami állati nyöszörgés kínlódik elő s […] Olvass tovább
Dsida Jenő: Kórházi emlék Fehér ágyon feküdtem, némán szenvedő emberek közt. Június volt, a nyitott ablak párkányán madarak csicseregtek. Az anyám sírt. A lányok virágot küldtek s apró cédulákat. A nyitott ablak párkányán madarak csicseregtek, a folyosón mankók kopogása visszhangzott. Gabriella nővér, a csöndes, fehér apáca, letörölte homlokomat, s az elröppenő madarak után nézett. Olvass tovább
Csukás István: A kút A megháborodott nyár oda ugrott, ruháit kívül hagyván; tövén ökörnyált sző a dudva, bogozza, majd elejti lustán. Az idő fordul körülötte, s áll, szemét égre nyitva, a kút. Magát már hány nyár beleölte, tövén vinnyogva hány ősz lapult! Az idő fordul … meséktől félő riadt gyerek, ó, hol vagyok már? Más […] Olvass tovább
Jöjjön Szabó Lőrinc: Semmiért egészen verse. Hogy rettenetes, elhiszem, De így igaz. Ha szeretsz, életed legyen Öngyilkosság, vagy majdnem az. Mit bánom én, hogy a modernek Vagy a törvény mit követelnek; Bent maga ura, aki rab Volt odakint, Én nem tudok örülni csak A magam törvénye szerint. Nem vagy enyém, míg magadé vagy: Még nem […] Olvass tovább