Ajánljuk:

  • in

    Kosztolányi Dezső: Akarsz-e játszani?

    Jöjjön Kosztolányi Dezső: Akarsz-e játszani? verse. A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni, akarsz-e mindig, mindig játszani, akarsz-e együtt a sötétbe menni, gyerekszívvel fontosnak látszani, nagykomolyan az asztalfőre ülni, borból-vízből mértékkel tölteni, gyöngyöt dobálni, semminek örülni, sóhajtva rossz ruhákat ölteni? Akarsz-e játszani mindent, mi élet, havas telet és hosszú-hosszú őszt, lehet-e némán téát inni véled rubin-téát és sárga […] Olvass tovább

  • in

    Ábrányi Emil: Kit szeretek?

    Jöjjön Ábrányi Emil: Kit szeretek? verse. A gyöngéd lelkü asszonyt, csak azt tudom szeretni! A tiszta lelkü asszonyt, a hűségére büszkét, akit pirulni késztet a szép, nemes szemérem, bár nem tapasztalatlan: csak azt tudom szeretni! Csak azt tudom szeretni, aki hibámat látja, és mégis megbocsátja, szelíden megbocsátja. Csak azt tudom szeretni! A gyöngéd női lelket. […] Olvass tovább

  • in

    Pilinszky János: Téli ég alatt

    Jöjjön Pilinszky János: Téli ég alatt verse. Cholnoky Tamásnak Fejem fölé a csillagok jeges tüzet kavarnak, az irgalmatlan ég alatt hanyattdölök a falnak. A szomorúság tétován kicsordul árva számon. Mivé is lett az anyatej? Beszennyezem kabátom. Akár a kő, olyan vagyok, mindegy mi jön, csak jöjjön. Oly engedelmes, jó leszek, végig esem a földön. Tovább […] Olvass tovább

  • in

    Benedek Elek: Reggeli dal

    Benedek Elek: Reggeli dal Fölébredt a nap, kapuját kitárta, Nótával köszönti a dalos madárka. Ébredez az erdő, már a rét sem alszik Madár dalolása messzire elhallszik. Harmat rezg az ágon, fénye meg-megcsillan, Rásüt a napsugár s egyszerre elillan. Ragyog az áldott nap, a szellő se lebben S dalol a kis madár mindig ékesebben. Fölkelt a […] Olvass tovább

  • in

    Ady Endre: Ősz felé

    Ady Endre: Ősz felé Sivár, őszt jósló, nyári nap. Tarlóból fújdogál a szél, Egy-egy lehulló falevél Szállongva széltől szárnyra kap. Sivár, őszt jósló, nyári nap. A mult bús romjai közül, Emlékek szálldosnak körül S lelkem borzadva felriad. Sivár, őszt jósló, nyári nap. Emlékezés, hulló levél, Temetőből a kósza szél, Felébredés kripták alatt. Sivár, őszt jósló, […] Olvass tovább

  • in

    József Attila: Csókkérés tavasszal

    József Attila: Csókkérés tavasszal Márta, hajad, Bronz-ajakad Kéri s lázad a vágyam Illatozó Vészt okozó Csókba lehelni be lágyan. Megremegő, Hű szerető Karban ölelni igézve, Édes ölön, Rózsatövön Szép szemeket megidézve. Retten a lomb, Zöldel a domb – Arra szaladnánk ketten, Reppen a szél, Csókra beszél, Dalra kel önfeledetten, Véle dalol Itt valahol Szív-körülöttem a […] Olvass tovább

  • in

    Sík Sándor: A Hargitán

    Sík Sándor: A Hargitán Bolyongok a Hargita gerincén. Köröttem az élet megint szép. Nevet rám a zöld hegykoszorú, Alszik bennem ami szomorú. Állok, mint az Isten fenyője, Nem gondolok múltra, jövőre. Elcsituló kisgyerek szívemmel Békességet kötök a jelennel. Fejem fölött sasmadár kerengél. Te madár, ha értem lejönnél! Megtanítnál szárnyat bontani! Most kellene ament mondani. Olvass tovább

  • in

    Ady Endre – A mi násznagyunk

    Jöjjön Ady Endre – A mi násznagyunk verse. Lagzink előtt a Násznagyunk jön Rigmusos, órjás harcsa-szájjal S egy fölpántlikázott kaszával. Szól a Násznagy: „már régi mátkák, Ideje őket összeadni Lekaszálni és megsiratni.” „Keresem az öröm-szüléket. Hol, merre vannak, merre látták? Keresem szivük régi vágyát.” Csönd van a lakodalmas házban, A vendégek csak isznak, esznek És […] Olvass tovább

  • in

    Vörösmarty Mihály: Honszeretet

    Jöjjön Vörösmarty Mihály: Honszeretet verse. Szeresd hazádat és ne mondd: A néma szeretet Szűz mint a lélek, melynek a Nyelv még nem véthetett. Tégy érte mindent: éltedet, Ha kell, csekélybe vedd; De a hazát könnyelmüen Kockára ki ne tedd. S nem csak dicsőké a haza; A munkás pór, szegény, Bár észrevétlen, dolgozik A hon derűletén. Tűrj […] Olvass tovább

  • in

    Füle Lajos: Lobogj, lobogj!

    Jöjjön Füle Lajos: Lobogj, lobogj! írása. Lobogj, lobogj pünkösdi LÉLEK, Lángja minden szent szenvedélynek! Égesd ki a bűnt életünkből, s lelkünk is Veled repül föl. Olvass tovább

  • in

    Nagy László – Balatonparton

    Nagy László – Balatonparton Balatonparton a nádi világban megbújtam egyszer s csuda szépet láttam bóbitás nádon nádi veréb fészket sás bokor alján kis vízicsibéket. Vad ruca moccant topogott a vízre barna liléit vízi útra vitte senki se látta csak magam csodáltam ott a víz partján még sokáig álltam. Játszott a nádas széllel és derűvel s […] Olvass tovább

  • in

    Kányádi Sándor – Sárga kankalin

    Jöjjön Kányádi Sándor – Sárga kankalin verse. Fekete pohárban sárga kankalin. Sokasodnak a halottaim. Anyám volt az első sárga kankalin. Gyűlnek, egyre gyűlnek a halottaim. – Nem fér a pohárba már a kankalin.     Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.