A versek oldala
Jöjjön Dsida Jenő: Öreg október verse. Be jó lenne még azt mondani mindig: Szívem fürösztik tavaszi kegyek, a napsugár is éget, virágosak a rétek, és holnap kirándulásra megyek. Be jó lenne egy szép kézlegyintéssel elintézni az egész őszi dolgot: – Eh, nem fél, aki bátor, csak rövid nyári zápor, és boldog marad mindig, aki boldog. […] Olvass tovább
Dsida Jenő: Estharangok Biborban fürdik már az égnek alja. Mámortól reszket már az alkonyat, A nap korongja bágyadtan halad, S egy szürke felhő lassan eltakarja. A fü között egy tücsök círipel, Álmosan zúg a fáknak lombozatja Zokogásomat senki meg nem hallja És panaszomra senki sem felel. De most!… valami jóleső meleg Simítja végig fájó szívemet […] Olvass tovább
Faludi Ferenc: Páras ének DUETTO 1. Nehéz jó barátat, Szives igaz társat Találni; De tőle nehezzebb És keservessebb Elválni! 2. Mert a két sziv Ollyan kincs, Ha egymáshoz hiv, Mellynél drágább nincs. Köszönjük, hogy elolvastad Faludi Ferenc költeményét. Mi a véleményed a Páras ének írásról? Írd meg kommentbe! Olvass tovább
Jöjjön Arany János – Szondi két apródja verse. Felhőbe hanyatlott a drégeli rom, Rá visszasüt a nap, ádáz tusa napja; Szemközt vele nyájas, szép zöld hegy-orom, Tetején lobogós hadi kopja. Két ifiu térdel, kezökben a lant, A kopja tövén, mintha volna feszűlet. Zsibongva hadával a völgyben alant Ali győzelem-ünnepet űlet. ,Mért nem jön a Szondi […] Olvass tovább
Jöjjön Sohonyai Attila: Várva rád verse. Addig várok rád, amíg tudok. Alkukat kötök a sorssal, s ha kell, a csillagokra is rácáfolok. Ha kell, időt utazok, múlt leszek érted, s azért harcolok, hogy lénye lehess a jövőmnek. Amikor már kemény lesz a lágy – várok rád. Addig várok rád, míg a csontjaim feladják, s ízületeim […] Olvass tovább
Csoóri Sándor: Vonulás Valaki mindig jön, valaki mindig elmegy; gyöngyökre lép a távozó s a gyöngyök szétrepednek. Az érkező hazát keres hajadban, szemeidben, mint akit romok közé szültek háborús őrületben, s romok közt nem maradt, mert hívták vigasztaló vizek; hívták egy test friss szakadékai: a távozó utáni sebhelyek. Köszönjük, hogy elolvastad Csoóri Sándor versét! Mi […] Olvass tovább
József Attila: Szerelmes vers Hegyes fogakkal mard az ajkam, Nagy, nyíló rózsát csókolj rajtam, Szörnyű gyönyört a nagy vágyaknak. Harapj, harapj, vagy én haraplak. Ha nem gyötörsz, én meggyötörlek, Csak szép játék vagy, összetörlek, Fényét veszem nagy, szép szemednek. – Ó nem tudom. Nagyon szeretlek. Úgy kéne sírni s zúg a vérem, Hiába minden álszemérem, […] Olvass tovább
Jöjjön Reményik Sándor: Öröktűz verse. Egy lángot adok, ápold, add tovább; Csillaggal álmodik az éjszaka, És lidércfénnyel álmodik a láp És öröktűzzel álmodik a szívem. Egy lángot adok, á pold, add tovább, És gondozd híven. Egy lángot adok, – én is kaptam azt Messziről, mint egy mennyei vigaszt, Egy lángot, amely forraszt s összefűz, Én […] Olvass tovább
Reményik Sándor: Csak egymáshoz Ha most, mikor oly érthetetlenül nehéz a szívem: Valaki jönne és karonfogna szépen, szelíden – Nem is karon, csak kézenfogna, mint árva gyermeket a másik És sétálnánk napnyugtától a legelső csillagsugárig! Valaki, akinek most nem volna gondja semmi másra, Csak arra, hogy én szomjazom csendes-szavú vigasztalásra – Aki jönne mellettem főlehajtva […] Olvass tovább
Kun Magdolna: Madárlátta kenyér Nagyapám minden reggel úgy indult útnak, hogy tarisznyájába tett egy nagy adag szalonnát, néhány héjaira bontott lila színű hagymát, és azt a nélkülözhetetlenül fontos éles bugylibicskát, amivel nekem faragott cifra fűzfa sípot. Kenyérszeletből több lapult a zsákban, mert egyet mindig, de mindig visszavártam, hisz az volt csak igazán a madárlátta kenyér. […] Olvass tovább
Juhász Ferenc – Rezi bordal Ne sírj ifjúság múlásán, zúgó idő szárnyalásán, bárhogyan süvít! Húsos lombok mind elasznak, hulldogálnak rőt harasztnak. Az öregség kövér hava mindent beborít. Férfikor jön ifjúságra, életed gyümölcsös ága, az is elvirít. Szirmát minden nap elejti, táncát bármikép is lejti évek rózsája a szélben, az is elvirít. Tedd hát, amit tenni […] Olvass tovább
Juhász Ferenc: Babonák napja, csütörtök: amikor a legnehezebb A harmadik napon a legnehezebb, a harmadikon. Ácsorgok mélázva e kő-villany-szigeten: az Oktogonon. Csütörtök este van. Nem átkozom magam. Nem siratom. Kék, sárga, zöld, piros eső zuhog, Lábamnál olaj-szivárvány-patakok és föltorlódott esőhólyagok. Mint mozgékony-bőrű kaméleonok agyag-csipkekorsó szeme forog a nyüzsgő buborék-állatok vízhártya-szeme. Csillámbársony-bőrük gyűrődik, mozog, színét cseréli […] Olvass tovább