A versek oldala
Jöjjön Kun Magdolna: Amíg nem késő verse. Ha majd megszűnik a veszély, mind fellélegzünk, felnézünk az égre, s némán könnyezünk, mert tudjuk, hogy imánkat meghallgatta Isten, s adott esélyt arra, hogy megváltozzon minden. A változáshoz annyi kell, hogy szeressük, egymást, és magunkénak érezzük mások fájdalmát, mert ha átérezzük azt, talán mind-mind megértjük, hogy így élhetünk […] Olvass tovább
Jöjjön Juhász Gyula: Egy régi nőnek verse. A múltak májusába Eljössz-e még velem? A múltak májusába, Mely csupa szerelem. Az én holt ifjúságom A legszebbik halott, Az én holt ifjúságom Vígan föltámad ott. Az én tűnt édenkertem Csupán neked terem. Az én tűnt édenkertem Az első szerelem! Köszönjük, hogy elolvastad Juhász Gyula költeményét. Mi a […] Olvass tovább
Jöjjön Dsida Jenő: Tündérmenet vers. A tücsök cirregve fölneszel. Testem hűs álmokat iszik. Apró csillagos éjtündérek a szívemet hozzád viszik. Parányi szekérre fektetik, pihék, mohák közé, puhán, befödik zsenge nefelejccsel s lehelnek rá éjfél után. Húzzák lassú, nyüzsgő menetben szemükben harmat, áhitat – csigák s iszonyú nagy füvek közt, a sárga holdvilág alatt. Köszönjük, hogy […] Olvass tovább
Jöjjön Heltai Jenő: Pro domo verse. Tisztelt vidéki kollégáim, kiket személyem érdekel, kik verseikkel Duna-Szekcsőn csinos eredményt értek el, szegény fejemnek nekiestek, mert nem vagyok elég magyar, s mert nem daloltam még a földről, mely ápol és mely eltakar. S mert nem daloltam nagymamámról és nagyapámról eleget, ellenben glóriába vontam könnyelmű “nőszemélyeket”: reám rohantak vad […] Olvass tovább
Jöjjön Árvai Attila: Mama verse. Öreg mama, drága kincsem Mosolygok, ha szemed nézem Látom benne bús bánatod Látom régi boldogságod… Annyi sok év eltelt már Felneveltél, dolgoztál Hosszú utad bejártad Még sem fáradt a lábad Öreg mama pillants reám! Megnézlek, hogy tanulhassak Csodáljalak, szeresselek A csönd rejtekén meglássalak… Megláthassam jó szíved Meghallhassam sóhajod Elmúlassam bánatod… […] Olvass tovább
Jöjjön Csukás István: Mi lesz a halál után? verse. Mi lesz a halál után? Ők már tudják, az árnyak, a lukas arcúak, az üres szívűek, a boldogok. A birsalmaillaton átsuhanó nagymamák két óraütés közt megágyaznak, fölverik a derékaljat, párnát pofoznak, cukros diót hoznak, vérmes nyakra nadályt. Fénykép-lovon lovagolnak a fénykép-nagypapák. Súlytalan malomkő fordulása őrli az […] Olvass tovább
Jöjjön Arany János: Elégia verse. Virult reményim boldogabb korában Távolban tőled is derült valék, A röpke képzetek tündérhonában Még néha elragadva járdalék, Elkapva a gyönyör hullámzajában Ott úsztam én, – szerencsés martalék! – Ha olykor egy rövid, de édes álom Előteremté kedves ideálom. Ha keblemből titkos sohaj kiszálla, Rokonkebelhez útasíthatám. Ha elmém egy arany jövőn […] Olvass tovább
Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály Egy rózsához verse. Nincs tavasszal, nincs se nyáron, Mint te, olyan rózsaszál; Még nagyobb díszt nyerne Sáron, Csak te ott virítanál. Rózsaszínnel játszadoznak Két virító arcaid, Rózsamézzel harmatoznak Csókra termett ajkaid. Látta kellemid Citére. Látta és irígykedett, Hogy pirosló lába-vére Képeden büszkélkedett. Hófehér tekintetednek Hajnalán nyílásba jött Rózsaszálacskák ferednek Tiszta téjhabok […] Olvass tovább
Jöjjön Varró Dániel: E-mail című verse a Kávészünet előadásában. Hát el vagyok egészen andalodva, és gyönge szívem, ímé, reszketeg, mióta éjjelente, hajnalonta veled titokban ímélezgetek. Nem kell megszólítás, se semmi cécó, és az se baj, ha nincsen ékezet, csak kebelembe vésődjék e négy szó, hogy: Önnek új levele érkezett! A teljes Varró Dániel: E-mail című […] Olvass tovább
Jöjjön Wass Albert: Dal című verse. Mikor az első csókot adtad: már az ősz osont a fák alatt, Kapirgáló szelek kutattak avar-homályban árnyakat; A fákra ráhajolt az este, s az est meséje régi volt… csókunkat fák közül kileste, és kacagott a régi hold; Felettünk fényes csillag égett, s két csillag volt a két szemed… beléje […] Olvass tovább
Jöjjön Gyulai Pál: A szél és a nap verse. Egykor régen szél urfival Fogadott az öreg nap: Egy vándor köpenyét melyik Lophatná le hamarabb. Jött a szél s magát fölfúván Zúgott-búgott; mint csak tudta, A köpenyt úgy húzta, fútta. Hát a vándor mit csinál? Elébb ugyan félelmében Ijedten kap fűhöz-fához, De a köpenyt majd a […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre – Most követellek magamnak verse. Ereimben boldog tüzek szaladnak, Harsány szívvel követellek magamnak, Mint régen-régen: Az egy-igaz Fiatalság nevében. Már nincs joga állott, tegnapi könnynek, Sorsunk fölött csak sorsunk, aki dönthet S már nem rivallnak Halál-sikolyos félszek és tilalmak. Kedved ha másult, már hiába másult, Tartom szived úgy, ahogy reám hullt Vérbe-vesződve, Sorsához […] Olvass tovább