A versek oldala
Jöjjön Devecsery László: Este verse. Mint patak a hegyről suhan már az alkony, pelyhes sötétséggel telik meg a balkon. Miként a gyors eső, siet most az este, csillagfény-virágok hullnak rá a kertre. Köszönjük, hogy elolvastad Devecsery László költeményét. Mi a véleményed az Este írásról? Írd meg kommentbe! Olvass tovább
Jöjjön Várnai Zseni: Csodák csodája verse. Tavasszal mindig arra gondolok, hogy a fűszálak milyen boldogok: újjászületnek, és a bogarak, azok is mindig újra zsonganak, a madárdal is mindig ugyanaz, újjáteremti őket a tavasz. A tél nekik csak álom, semmi más, minden tavasz csodás megújhodás, a fajta él, s örökre megmarad, a föld őrzi az életmagvakat, […] Olvass tovább
Jöjjön Várnai Zseni: Petőfi márciusa verse. A március Petõfi-hónap, ha süt a nap, ha fú a szél, õ ragyog itt a napsütésben, s a szél szavában õ beszél, s ha égzengéssel, villámfénnyel ránktör a tavaszi vihar, mintha a szélvész kürtszavában harsogna a Nemzeti dal. Nincs március Petõfi nélkül, e kettõ egy száz éve már. Az […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre – Egyre hosszabb napok verse. Csak egy napig fáj minden fájás, Huszonnégy óra s nem jön rosszabb, De ez az egy nap egyre hosszabb. Már hegyes karó minden óra, Sötét vas-mázsák hullva, rengve Verik a fájást a szivembe. Tudom a kínnak muló sorsát S olyan rövid volt egy nap eddig; Víg elugrás […] Olvass tovább
Jöjjön Kosztolányi Dezső: Elég a jaj. Ki innen a mezőre verse. Elég a jaj. Ki innen a mezőre. És dúlt arccal ajtót nyitok. Nyugodt az éj. Lassan megyek előre, fejem fölött hold, csillag-milliók. Itt kívül is, mint ott benn, a titok. Közelbe vannak. Szinte mind elérem a régi rejtélyt az ég peremén. De rám merednek […] Olvass tovább
Jöjjön Várnai Zseni – Naptár című verse. Lapoztál-e már naptárt szűz lapokkal, mikor az év még csupa rejtelem?! Mikor nem történt semmi még, s a holnap, s a többi nap is mind, mind jeltelen. Mikor nincs még egy nap se megjelölve, se lap, se nap, és mint egy szjinksz szeme olyan az év, titokzatos, talányos: […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Tavasz a faluban verse. Pufók felhők, dalos fuvalmak, Foltos fény-mezők a mezőkön, Kínok a szívben. Ő jön, ő jön, A szent Tavasz. Ideragyognak Messze szivek és messze faluk. Multból az ember s szántott kertből Kukacot kapar a tyúk. Hát jönni fog megintlen újra, Újra uszítva, hitegetve? Ősz lesz megint. Kinek van kedve Ezt […] Olvass tovább
Jöjjön Versek ballagó ovodásoknak összeállításunk. A fukarnak a világ: Marék mogyoró. A szegénynek a világ: Énekesrigó Inkább hidd azt: a világ énekesrigó, minthogy azt lásd: marék mogyoró **** Iskolába íratott be az édesanyám, itt hagyom a napsugaras derűs kis szobám. Elbúcsúzok, búcsút intek, én már elmegyek Édes kedves kispajtások az ég veletek. Búcsúzunk mi, pöttyös labda, […] Olvass tovább
Jöjjön Áprily Lajos: Fekete rigó verse. Hogy megmelegszik minden alkonyat és mennyi vágy kel, s mennyi vízió, ha hallom drága, régi hangodat, múltam madara, fekete rigó. Köszönjük, hogy elolvastad Áprily Lajos versét. Mi a véleményed a Fekete rigó versről? Írd meg kommentbe! Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Egy csókodért verse. Elmúlt a régi, tiszta vágy, Amellyel egykor környezélek. Epesztő, forró, balga láz Égető lángja sorvaszt érted, Egy csókodért mindent od’adnék, Egy csókodért nem kell az élet! Egy forró csók, egy ölelés… Lázas szivünk összedobogna… Aztán jöhet, mit bánom én, A kárhozatnak égő pokla! …Nincs kárhozat, mely ily gyönyörre Eléggé […] Olvass tovább
Jöjjön Juhász Gyula: 48 március 15. verse. Ó régi szép est… tündöklő siker, Mikor jön egyszer hozzád fogható, Dicsőséged az egekig ivel, A deszkáidon tetté vált a szó. Igen, az Ige testté lett, derék És lelkes nézők tapsoltak neked, Színházi est, melyen – ó büszkeség! – A gondolatszabadság született. Aktoraid: Petőfi, Jókai, Vasvári, Táncsics és a […] Olvass tovább
Jöjjön Juhász Gyula: Március idusára verse. Vannak napok, melyek nem szállnak el, De az idők végéig megmaradnak, Mint csillagok ragyognak boldogan S fényt szórnak minden születő tavasznak. Valamikor szép tüzes napok voltak, Most enyhe és derűs fénnyel ragyognak. Ilyen nap volt az, melynek fordulója Ibolyáit ma a szívünkbe szórja. Ó, akkor, egykor, ifjú Jókai És lángoló […] Olvass tovább