A versek oldala
Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály Szegény Zsuzsi táborozáskor verse. Mutatjuk a költeményt. Estve jött a parancsolat Viola-szín pecsét alatt, Egy szép tavaszi éjszakán Zörgettek Jancsim ablakán. Éppen akkor vált el tőlem, Vígan álmodott felőlem, Kedvére pihent ágyában, Engem ölelvén álmában: Mikor bús trombitaszóra Űlni kellett mindjárt lóra, Elindúlván a törökre; Jaj! talán elvált örökre! Sírva mentem […] Olvass tovább
Jöjjön Arany János: Csalfa sugár verse. Kis bokor, ne hajts még, Tél ez, nem tavasz; Kis lány, ne sohajts még; Nem tudod, mi az. Bokor új hajtását Letarolja fagy; Lány kora nyilását Bú követi, nagy. Szánnám a bokorkát Lomb- s virágtalan: S a lányt, a botorkát, Hogy már oda van! Köszönjük, hogy elolvastad a Csalfa sugár […] Olvass tovább
Jöjjön Márai Sándor: Térkép című verse. Tested ismerős, mint egy titkos térkép. A melled, mint a toscanai halmok. Mint germán templomablak, szemed mélykék, homlokod mögött gótikus kalandok. Csípőd hullámos, mint a part Bretagne-ban, ágyékod fodros, bodros vízesés. Svájcban lüktetnek így a vizek és öled úgy tárul, mint Nápoly, ha nyár van. A hasad, mint a […] Olvass tovább
Jöjjön Tandori Dezső – A Semmi Kéz verse. Egy vak madár azt hiszi, álmodott, pedig csak megsímogattam a hátát, mit ő engedni nem szokott, s kezünket is ez az egy pár madárláb nem érinti önszántából soha, de majd annak is lesz sora, mikor néhány lelkünkkel tovatűnten, egy-test, ott fog feküdni tenyerünkben; miféle előleg ez a […] Olvass tovább
Jöjjön Tandori Dezső: Az asztal verse. Mackómnak volt egy asztala, De eltűnt egyszer éjszaka. És ami itt csakugyan nagy baj: Reggelre se lett meg az asztal. „Hova lett a jó kis asztalom!” – És hasztalan vigasztalom. Megyünk az asztalboltba, Hol az asztalok állnak sorra, Komoly asztalok, víg asztalok, De mind másik – s mackóm konok. […] Olvass tovább
Jöjjön Kányádi Sándor – Öreg nyírfa verse. öreg nyírfa az ablakom előtt hasonlít rám hasonlítok rá két hatalmas és több apró vihar nyomait őrzi a válla tájéka ezzel együtt gerinces fának tetszik lenni mormolom bizalmasan másfél hónapja ismergetjük egymást ismer- kedünk egymással nagy-szemérmesen előfordult már hogy napokig úton voltam és határozottan hiányzott nekem és amikor […] Olvass tovább
Jöjjön Komócsy József: A harangok szava verse. A tóparton, hol fűzek árnya Borong a kék tükör felett – Állok némán s mintha a mélyből Hallanék csöndes éneket. A harangok harmóniája Magasztos dallá összecseng, A fölmorajló hang lelkemben Visszhangra kél, imába zeng. A csöngetyűnek síró hangja, Mint metsző, édes fájdalom – Ugy átsivít, úgy átverődik E […] Olvass tovább
Jöjjön Csoóri Sándor: Esti párbeszéd verse. — Jó estét, hársfa! — Hová készülsz? — Bálba! — Hová, milyen bálba? — Hold udvarába sárgarigó-bálba. — Mit csinálsz te ott? — Gyere velem, majd meglátod, ághegedűn muzsikálok, rigóknak dalolok. Köszönjük, hogy elolvastad Csoóri Sándor versét. Mi a véleményed az Esti párbeszéd írásról? Írd meg kommentbe! Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor – Minden virágnak… verse. Minden virágnak, minden kis fűszálnak Jut a napból, ha több nem, egy sugár. Oh szerelem, te szívek napja, szívem Egy sugárt tőled csak hiába vár? Nincsen leány, ki engemet szeretne, Nincsen leány, ki mondaná nekem: Hideg világ van, lelkedet meghűté, Jer, melegedj föl forró keblemen! Nincsen leány, ki […] Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor: De már nem tudom, mit csináljak… verse. De már nem tudom, mit csináljak? Meginnám borát az országnak. S mentül több az, amit megiszom, Annál iszonyúbban szomjazom. Mért nem tesz az isten most csodát? Változtatná borrá a Tiszát, Hadd lehetnék én meg a Duna: Hogy a Tisza belém omlana! Köszönjük, hogy elolvastad a […] Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor: Változás verse. Nem úgy van, amint volt. A földön Minden mindegyre változik. Multam s jelenkorom két testvér, S egymást tán meg sem ismerik. A tenyeremben hordtam egykor Szivem, barátsággal tele; Nem volt szükség, hogy kérjék tőlem: Magam kináltam mást vele. Mostan ha kérik szívemet sem Adom, nem adom senkinek. Azt hazudom, ha […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: A csontvázak katedrálisában verse. Halál-Úr jó szomszédom volt Magamat s mást ijesztgetőnek, De, jaj, a csontváz-kupolák Fejem fölé ívelődnek, nőnek. Ez volt Ő vajon máskor is, Mikor nem én körömben vagdalt? Most megimádom ijedőn E csontokkal építő angyalt. De épít dúlva a Halál Tetem-téglákkal föl az Égig S mindig közelebb s közelebb, […] Olvass tovább