A versek oldala
Jöjjön Balassi Bálint Borivóknak való verse Sinkovits Imre előadásában. Balassi Bálint: Borivóknak való 1 Áldott szép Pünkösdnek gyönyörű ideje, Mindent egészséggel látogató ege, Hosszú úton járókot könnyebbítő szele! 2 Te nyitod rózsákot meg illatozásra, Néma fülemile torkát kiáltásra, Fákot is te öltöztetsz sokszínű ruhákba. 3 Néked virágoznak bokrok, szép violák, Folyó vizek, kutak csak néked […] Olvass tovább
Jöjjön Kányádi Sándor: Viseltes szókkal verse. vannak vidékek ahol a szerelem akár a harmat az árnyékos helyen tavasztól őszig őrizgeti magát szerény hasonlat de illik rám s terád félszeg is mint az iménti asszonánc de időt-jelző mint arcunkon a ránc vannak vidékek ahová nehezen vagy el sem ér a környezetvédelem kimossák sóid kasza is fenyeget […] Olvass tovább
Jöjjön Váci Mihály: Százhuszat verő szív vers. Már összeroskadsz, – végre mondd: mit is akarsz hát, te bolond? Ki biztatott e sorsra itt, hogy szívedet rohamra vidd, és kitárt mellel odaállj, hol a veszély szíven talál? Honnan vetted rá a jogot, ki volt, ki felhatalmazott, hogy érte és a neviben egy szót is szóljál? – […] Olvass tovább
Jöjjön Wass Albert: Gondolsz-e rám? verse. Mikor az est szellő-uszálya lebben, S madár dalol a zöldellő ligetben, Mikor az égen első csillag ég, S a nyárfa lombja suttog halk mesét, Bíborba nyíló álmod alkonyán Gondolsz-e rám? Ha lelked, mint egy mámoros madár Az ég sötétkék bársonyára száll, Mikor a fényt koszorúba fonod, S azzal köríted […] Olvass tovább
Jöjjön Berzsenyi Dániel – A szerelem verse. Mi a földi élet s minden ragyogványa Nélküled, oh boldog Szerelem érzése? Tenger, mellyet ezer szélvész mérge hánya, Mellynek meg nem szünik háborgó küzdése. India kincsével légyen tömve tárod, S Caesar dicsősége ragyogjon fejeden: Mit ér? vágyásidnak végét nem találod, S nem lel szíved tárgyat, hol megelégedjen. De te, […] Olvass tovább
Jöjjön Szép Ernő: Csak a szívem érzi verse. Nem érzi a halott veréb, ha a ló a begyére lép, csak a szívem érzi. Nem érzi a száraz levél, ha sárba teszi le a szél, csak a szívem érzi. Ha válnak néma fellegek, nem érzik azt meg az egek, csak a szívem érzi. Nem érzi nyíló […] Olvass tovább
Jöjjön Losonczi Léna: Pünkösdi zsoltár verse. Dicsőség néked mennyei Tűz! Mint sebesen zúgó szélnek zendülése, általad lett élő hitnek épülése. Betöltéd a házat akkor lánggal, fénnyel, tanítványok előtt kettős tüzesnyelvvel. E zúgásra sok nép összezavarodott, mert saját nyelvükön hallják a szózatot. Megdöbbenten néznek, és tanácstalanok. A Szentlélek erőt, bátorságot adott. És előállt Péter a tizenegy […] Olvass tovább
Jöjjön Devecseri Gábor – Őszibarackvirág verse. Őszibarackvirág püspökszínű szirma mintha álmaimra szentbeszédet írna, földi szentbeszédet, eget nem hazudva, sem égre, sem földre, csak azt mondva újra szép kenetes hangon, hogy ami van, az van, legyek áhítatos minden pillanatban, tiszteljem a létet, élvezzem a szépet, érezzek már minden szóban szentbeszédet s az eső zajában, s a […] Olvass tovább
Jöjjön Weöres Sándor: Merülő Saturnus verse. /T. S. Eliot emlékének/ Elvették nyájamat. Bánjam-e? Többé semmi dolgom, nincs felelősség, menhelyen könnyű az aggnak élete. Legelőbb a papot kergették el, az agancsos félrebeszélőt deszkájáról, ahonnan égbe röppent naponta — bolond! — és okosabb papokat válogattak; később a királyt, a védő végtelent, és kardos királyokat fogadtak; aztán a bölcset, […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre – Lédával a tavaszban verse. Az ő testét s az enyémet is, Óh, tavasznak sokfajta nedve, Száguldjátok be vetekedve. Kicserélődve, fiatalon, Szomorú kedvvel, víg haraggal Legyünk mi két kárhozott angyal. Legyünk a Tavasz gyermekei, Kik arcukat vetik az Égnek, Kik nedvesek s mégis elégnek. Csönd legyen akkor az Ég alatt, Bomolva, szökve, válva […] Olvass tovább
jöjjön Ady Endre: Levél-féle Móricz Zsigmondhoz verse. Ady Endre: Levél-féle Móricz Zsigmondhoz Rózsafa-vonóként nagy zöngésű húrhoz Súrlódjék ez írás Móricz Zsigmond úrhoz. Szóban hozta vón’ el a beteg, ki küldte, De sok Élet-lázban magát tönkre-hülte. Mégis, mert hát ma még sokan hisznek velem, Adják át Móricznak ezt az én levelem. A könnyes, áldott hang, aki […] Olvass tovább
Jöjjön Áprily Lajos: A rím verse. Hazája álom és titok, szem-nem-legelte pázsitok. Egyszer csak itt van s mint kis ér, csilingel és kisér, kisér. S fürtös csengő lesz: hangpatak, amelybe új csengés szakad. Mentát locsol, szirmot sodor és illatos lesz, mint a bor. És mámoros lesz, partot ont, kurjongató, vidám bolond. A mély felé örvénnyel […] Olvass tovább