A versek oldala
Jöjjön Csoóri Sándor: Búcsúvers költeménye. Te távolodsz? Vagy én távolodom? Futnak a vonatok észak felé és dél felé s erdõk nyomulnak közénk, szigorú vadvizek. A tanyák fölött hosszan köröz, levegőt sarabol egy vércse, mintha a veled összekötő hajszáldrótokat kaszabolná. Voltál valaha valakim, voltam én is világjáró árnyékod neked, most egy röghözkötött, csonka szélmalom árnyéka lehetnék […] Olvass tovább
Jöjjön Aranyosi Ervin: Mosolyogj! verse. Mosolyog a szájad, Örömödet látom, Felcsillan a szemed, A mosolyod ÁLOM. Varázslat és derű, Egészséges járvány, Mosolyra ihlető, Csodálatos látvány. Ha adjuk, ha kapjuk, Lelkünk újjá éled. Ki is ne szeretne, Ha mosolyogsz – téged? Ne sajnáld senkitől, Nem fogy, nem kell félned! Add hálád jeléül, Amit ad az élet. […] Olvass tovább
Jöjjön Heltai Jenő: Lelkem falán verse. Lelkem falán a gond sötétlik, árnyék a hófehér falon ó, megöregszel egyszer te is, lelkem, édes angyalom szőke hajad ezüstbe szürkül, s barázdás lesz a homlokod És csókos ajkad pírja elvész s a szíved halkabban dobog. És benne mélyen eltemetve a régi-régi szerelem. És szenvedélytelen-szeliden fogsz társalogni énvelem. Igérd […] Olvass tovább
Jöjjön Tóth Krisztina: Szilveszter verse. Hát elkergettem ezt az évet is, hónak öltözve most megy éppen el. Tudom, hogy vagy, csak nem velem, nem itt, de minden rendben mégis: létezel, képzelt és fogható helyek határán ott egy másik este, és most, hogy gondolatban néztelek, csupa idegent láttam benne, de én is, ha a táskám kipakolnám, […] Olvass tovább
Jöjjön Nyulász Péter – Téli mese verse. Sárgarépa, piros lábas, fekete szén, seprűnyél, alig vártam jöjjön már a deres, fagyos, havas tél. Gyúrtam három hógombócot: kettő kisebb és egy nagy. Magas, délceg hóember lett, mondtam neki: csinos vagy! Nem válaszolt semmit erre, állt csak ott a kert végén, reggel viszont csodálkoztam répaorra hűlt helyén. Hova […] Olvass tovább
Jöjjön Kölcsey Ferenc: Bordal verse. Igyunk derűre, Igyunk borúra, Ugy is hol kedvre, Ugy is hol búra Fordúl az élet. Kedved a jó bor Jobban éleszti, Búdat a jó bor Messze széleszti, S elmúlat véled. Minden por, álom, S füst e világon; Mi haszna gázol A boldogságon A hír barátja? Ha dob riadt a Harc […] Olvass tovább
Jöjjön Kölcsey Ferenc: A kedves sírja verse. Ki sírja ez hűs bükknek éjjelében, Melyet lengő fű s kék virág fedez? O vándor, űlj le bükkem enyhelyében, Kedvesnek sírja ez! Bús könny remeg leányka kék szemedből Ki fogja e könnyűt letörleni, Lágyan ölelvén vissza gyötrelmedből Mint Paphos isteni? Vándor, ne bánd e könnyet, mely áztatja, Nem […] Olvass tovább
Jöjjön Reményik Sándor – Az én lelkipásztorom verse. És a tűz után egy halk és szelíd hang hallatsszék.” Kir. I. 19:12 Járosi Andornak Láttam az Igét sas-szárnyon repülni, Elzúgni izzó Illés-szekeren, – Dóm-lelkek pillér-berkeit bejártam, Testté az Ige mégse lett nekem. Gyönyörködni jártam a templomokba, Mint a hangversenyekre, tárlatokra, A lelkem minden szent beszéd után […] Olvass tovább
Jöjjön Reményik Sándor: Béke verse. Valami furcsa összehangolódás, Valami ritka rend – Széthúzó erők erős egyensúlya, Mély belső bizonyosság idebent – Bizonyosság arról, hogy élni jó, Szenvedni elkerülhetetlen, Szeretni tisztán: megistenülés, Meghalni szép – S a Kifejezést meglelni mindezekhez, Megtalálni a felséges Igét: Az Igét mindezekhez: A Béke ez. Orkán ordíthat aztán odakünt, Robbanhat ezer […] Olvass tovább
Jöjjön Ábrányi Emil: Mi a haza? verse. Egy élénk fiúcska, akiben a lelket Isten már növeszti, aki már figyelget, és kezd számot adni arról, amit érez, így szólott apjához, édes szülejéhez: Kedves apám, lelkem, valamit nem értek! Ha ti a hazáról – ti nagyok – beszéltek, szemetek – jól láttam – majd könnyekben ázik! Majd […] Olvass tovább
Jöjjön Ábrányi Emil: Vándor-madár verse. A gálya reng… s a méla tengerész Fáradt szemével a magasba néz. Borongó, síró alkony-ég alatt Lát fönn-repülni vándor-madarat… „Hová, hová, bolyongó kis madár? Utánad éj… előtted nincs határ, – Süvölt a szél… kel a vihar legott, Szállj árbocomra, – jer! pihenj meg ott!” „”Jó tengerész! Én nem pihenhetek! Vágy […] Olvass tovább
Jöjjön Márai Sándor: A kutatók verse. Mindig messze keresik valahol az Istent, a nagy dolgokban, mintegy távcsővel és nagyítóval, a csillagok, felhők és végtelenségek között. De én már tudom, hogy biztosabban megtalálom Őt az egészen kis dolgokban, a véletlenekben, a jelentéktelenségben, azokban a pillanatokban, mikor csodálkozva pillantunk fel, valamit értünk, amit az elébb, az élet […] Olvass tovább