in

Heltai Jenő: Lelkem falán

Jöjjön Heltai Jenő: Lelkem falán verse.

Lelkem falán a gond sötétlik, árnyék a hófehér falon
ó, megöregszel egyszer te is, lelkem, édes angyalom
szőke hajad ezüstbe szürkül, s barázdás lesz a homlokod
És csókos ajkad pírja elvész s a szíved halkabban dobog.

És benne mélyen eltemetve a régi-régi szerelem.
És szenvedélytelen-szeliden fogsz társalogni énvelem.
Igérd meg azt, hogy kezed akkor kezemből vissza nem veszed.
Szeretni fogsz majd akkor is még, mikor már én is vén leszek.

Ígérd meg azt, hogy megbocsátod, hogy oly nagyon szerettelek.
Hogy rácsókoltam ajkaidra sok év alatt a zord telet.
Ígérd meg azt, hogy megbocsátod,hogy elhervadtál keblemen.
Hogy másnak senkije se voltál, csak nékem voltál mindenem.

Ígérd meg azt, hogy szemrehányást szíved magába nem fogad.
Nem kéri tőlem soha vissza aranyló ifjúságodat.

Köszönjük, hogy elolvastad Heltai Jenő költeményét.

Mi a véleményed a Lelkem falán írásról?

Írd meg kommentbe!

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

Reményik Sándor: József, az ács, az Istennel beszél

Aranyosi Ervin: Háladal