A versek oldala
Jöjjön Füle Lajos: Pünkösd fényében verse. Pünkösd… Fényedben élek, teremtő égi Lélek, erőd gerjeszti lelkem, Felfogni szent csodádat nem tudhatom, de áldlak megújult életemmel. Az Ige, mint zsarátnok, hűlő szívemben lángot lobbantott, hála érte! Követségében járok, ahogy a tanítványok, rajtam a Krisztus vére! Dicsőítsd Őt ma bennem, Ki nem vetett el engem, illesse hála, hála, […] Olvass tovább
Jöjjön Somogyi Imre: Égi tűzben, zúgó szélben verse. Égi tűzben, zúgó szélben Jött el egykor Isten Lelke, Hogy a Krisztus kis seregét A szent harcra elvezesse. Lángra gyúltak hívő szívek És megnyíltak bezárt ajkak, – Fénye lobbant, öröme kélt A győzelmi virradatnak! Boldogságtól repdesett a Tanítványok árva lelke, A szerető Mester karja Valamennyit átölelte… Heteken […] Olvass tovább
Jöjjön Füle Lajos: Pünkösdkor verse. Tüzek jönnek, különös lázak: LÉLEK járja által a házat. Szárnyas remény lobog fel bennünk, szólnunk kell és valamit tennünk, amit az Úr tűzlángja mível: a szeretet ímé kiárad, nem lesz vége még a világnak, JÉZUS KRISZTUS itt jár, keresvén… Fehér zászló lobog keresztjén, út lett nekünk, igazság, é l e […] Olvass tovább
Jöjjön Somogyi Imre: Pünkösd napja verse. Aki nem tud a hit szárnyán A magasba szállni, Nem is tud a Megváltónak Szentlelkére várni. Ó, emberek! Krisztus nélkül Mit ér ünnepléstek? Nincs ott pünkösd, nincs ott áldás, Ahol nincs Szentlélek. Azért tehát Őt várjátok! Őt várjátok, – eljő Hittel égő lelketekbe, Mint a nyári szellő… Eljön Krisztus […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Temetés verse. Temetek, gyászom van, lélekölő gyászom, Temetem elhervadt, boldog ifjuságom, Amennyi örömet nyújtott hébe-hóba, Azt mind belezárom sötét koporsóba… – Szól a harang búsan, végsőt üt az óra. Nincs ember szivében oly keserű bánat, Mint az én szivemben. Elnémítja számat… Itt rebeg ajkamon az utolsó nóta, Aki nekem dalolt lenn a […] Olvass tovább
Jöjjön Füst Milán: Önarckép verse. Csontvári Kosztka Tivadar emlékének! Horgaselméjű s szikár Aggastyán akarok én is lenni, olyan, mint maga az Úr… S ha majd számonkérnéd tőlem a gyermekeimet, Megvetéssel fordítom el akkor a fejem… Mert nincsenek gyermekeim, e vigasságban nem volt részem, – mint az arabs szamár, Ki megszagolván honni földjét, új ösvényre fordul […] Olvass tovább
Jöjjön Illyés Gyula: Nem menekülhetsz verse. Lenéztünk a hajógépházba, ahol a dugattyúk között a fűtők futkostak pucéran s vörösen, mint az ördögök; a forró lég mintha valóban pokolból zúdult volna ki – Micsoda munka! … „Megszokták már”, szólt könnyedén mellettem valaki. Nyugszéken ültem a hajón már, csukott könyvemmel térdemen; kétfelől kéklő hegyek úsztak, ápolták megfáradt […] Olvass tovább
Jöjjön Jankovich Ferenc: Köszöntő verse. Egy fényes kismadár Torkát megnyitotta. Halljátok, így dalolt A kismadár torka: Egy csokor színes szó, Mint egy csokor virág. Fogadjátok tőlünk Kedves Édesanyák. Köszönjük, hogy elolvastad Jankovich Ferenc: Köszöntő című költeményét. Mi a véleményed Jankovich Ferenc: Köszöntő írásáról? Írd meg kommentbe! Olvass tovább
Jöjjön Csoóri Sándor: Medárdi eső verse. Medárd nekünk megártott, alaposan bemártott, három hete csak zuhog, ázik a bab s a murok, petrezselyem zöldje is és a holtak földje is. Ázik, ázik a búza, fejét a víz lehúzza, beillene zsenge nádnak: bokán fölül vízben állhat… Medárd, Medárd, habókos, hol a selyemlepke most? Hol a futó gyíkocskák, […] Olvass tovább
Jöjjön Reviczky Gyula: Meghalt verse. Meghalt: Közönnyel olvasod. Meghalt: Mindennap hallhatod. Hamar mondod ki, kurta szó, Mégis szivet rázkódtató. A nyelvnek nincs búsabb szava. Ez az örök kháosz maga. A kinek szól, nem érti meg; A síri éj vak és siket. A földi lét javát-jaját, Száz örömét és száz baját Nem érzi többé sohasem A […] Olvass tovább
Jöjjön Orbán Ottó: Lakik a házunkban egy költő verse. lakik a házunkban egy költő orbán ottónak hívják és állítólag nagymenő kitüntették mindenféle díjjal és portréfilmet vetített róla a tévé bár ez nemigen látszik meg rajta épp olyan ő is mint a többiek a többi öreg a házban nyomorult öregebb a saját életkoránál ez már mifelénk […] Olvass tovább
Jöjjön Csoóri Sándor – Végül is verse. Nincs kihez beszéljek, mégis mondom: végül is a szerencse fia voltam: kezem, mint fáradt világutazó, arcodon és combodon pihenhetett. Köszönjük, hogy elolvastad Csoóri Sándor – Végül is című költeményét. Mi a véleményed Csoóri Sándor – Végül is írásáról? Írd meg kommentbe lent! Olvass tovább