József Attila: Napszonett

Jöjjön József Attila: Napszonett verse.

A vén díványon hentereg a Nap,
Magával hozta erdők illatát
S kinek örömből semmi sem maradt,
Vidultan nézem én kopott diák.

Hogy nyújtózik, milyen kacér, hamis!
Aranyhajával elborítja arcom,
Lágy csókja éri rezgő ajkam is,
Ölébe békén árva főmet hajtom.

– Ó Nap, a csókod új életre kelt,
Ha simogat selyem hajad, még élek;
Rossz idegem új ösztönökre lelt.

Maradj örökre – éjszaka lesz, félek,
Az éjnek oly riasztó árnya van
S ó jaj, nem gyújthatom föl önmagam!

Köszönjük, hogy elolvastad József Attila: Napszonett költeményét.

Mi a véleményed József Attila: Napszonett írásáról?

Írd meg kommentbe!

Még több szerelmes verset ITT találsz

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

Ady Endre – Becéző, simogató kezed

József Attila: Csüngője voltam