Jöjjön József Attila: Napszonett verse.
A vén díványon hentereg a Nap,
Magával hozta erdők illatát
S kinek örömből semmi sem maradt,
Vidultan nézem én kopott diák.
Hogy nyújtózik, milyen kacér, hamis!
Aranyhajával elborítja arcom,
Lágy csókja éri rezgő ajkam is,
Ölébe békén árva főmet hajtom.
– Ó Nap, a csókod új életre kelt,
Ha simogat selyem hajad, még élek;
Rossz idegem új ösztönökre lelt.
Maradj örökre – éjszaka lesz, félek,
Az éjnek oly riasztó árnya van
S ó jaj, nem gyújthatom föl önmagam!
Köszönjük, hogy elolvastad József Attila: Napszonett költeményét.
Mi a véleményed József Attila: Napszonett írásáról?
Írd meg kommentbe!
Még több szerelmes verset ITT találsz
Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!
