A versek oldala
Jöjjön Petőfi Sándor: A gólya verse. Sokféle a madár, s egyik ezt, másik azt Leginkább kedveli, Ezt ékes szólása, amazt pedig tarka Tolla kedvelteti. Kit én választottam, a dal-mesterséghez Nem ért az a madár. S egyszerű, mint magam… félig feketében, Félig fejérben jár. Nekem valamennyi között legkedvesebb Madaram a gólya, Édes szülőföldem, a drága szép […] Olvass tovább
Jöjjön Szabó Lőrinc: Új szemüveg verse. Hogy mondjam el, hogy ne nevessetek? …Kifizettem az új szemüveget s alig léptem ki a boltból, alig néztem körül az utcán egy kicsit, ég s föld kivirult: házak, emberek, az egész világ újjászületett. Nem győztem nézni. Mintha hirtelen megrészegedett volna a szemem, olyan szép volt az első pillanat, erősebb […] Olvass tovább
Jöjjön Szabó Lőrinc Pillanatok verse. Mióta tegnap megcsókoltalak s te sóváran (de csak egy pillanatra, mert máris tiltakoztál!) remegő térdeid közt hagytad a térdemet: folyton elém rajzol a hála, folyton előttem állsz, utcán és munka közben folyton beléd ütközöm: hátracsukló fejedet látom, kigyúlt arcodat, csukott szemedet s a kínzó gyönyörvágy gyönyörű mosolyát az ajkadon. Ilyenkor […] Olvass tovább
Jöjjön Reményik Sándor: Elkéstetek verse. Elkéstetek, elkéstetek vele, Az Igével, ki élet kenyere, Ki Evangélium és semmi más, Nem tudás, művészet, magyarkodás, Nem kultúra és nem pedagógia, Nem eszköz többé, hanem cél maga, Ki szabadelvű emberség helyett Istennek állít magas trónhelyet, Kinek választóvize Jézus vére A kárhozatra vagy az üdvösségre, Ki minden ember-eszményt kevesel S […] Olvass tovább
Jöjjön Dsida Jenő: Hálaadás verse. Köszönöm Istenem az édesanyámat! Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat! Körülvesz virrasztó áldó szeretettel. Értem éjjel-nappal dolgozni nem restel. Áldott teste, lelke csak érettem fárad. Köszönöm, Istenem az édesanyámat. Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve. Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban – […] Olvass tovább
Jöjjön Weöres Sándor – Anyámnak verse. Termõ ékes ág, te, jó anya, életemnek elsõ asszonya, nagy meleg virág-ágy, párna-hely, hajnal harmatával telt kehely, benned kaptam elsõ fészkemet, szivem a sziveddel lüktetett, én s nem-én közt nem volt mesgye-hegy, benned a világgal voltam egy. Álmom öbleidbe újra visszatér – álmom öbleidbe újra visszatér! Alabástrom bálvány, jó anya, […] Olvass tovább
Jöjjön Donászy Magda: Óvodától iskoláig verse. Egyszer régen édesanyám, megfogta a kezemet. Kicsit féltem, amikor az óvodába vezetett. Csodálkoztam: Mennyi játék! Mennyi asztal! Mennyi szék! Gyorsan telt el a legelső nap, gyorsan futott el a hét. Négy év telt el, négyszer láttuk az óvoda ablakán, hogy a zöld lombok integetnek, vagy száraz ág van a […] Olvass tovább
Váci Mihály: Gyalog szerettem volna jönni Gyalog szerettem volna jönni a porral lepett füveken, mezítláb, hogy frissen érezzem, ha felmelegszik a szülőföld pora, mikor megérkezem. Gyalog szerettem volna jönni, hogy érezzem: – a telt kalász, a rét sok térdeplő füve elém borul, el nem eresztve, s lábam kérve kulcsolja át. Gyalog szerettem volna jönni át […] Olvass tovább
Szabó Lőrinc: MÁJUSI ORGONASZAG Az orgona kezdte! Szinte csobbant, mikor a kertben megcsapott: fűszere gázként gyűlt a roppant éj tavába, a völgybe, ahogy nyomta a párás ég: nehéz volt, mint sűrű zene, mint sűrű méz, de mint tündér meglepetés lengett körül, mint álmodott hang vagy holdfényfátylas csillagok. Mert tündér volt, igazán az: úgy ébredt, mint […] Olvass tovább
Jöjjön Áprily Lajos: A csavargó a halálra gondol verse. Uram, a tél bevert a templomodba. Álltam vaspántos portádon belül s ámulva néztem botra-font kezemre sugárban omló fényességedet. Térdelt a nép, én álltam egyedül, úgy hallgattam, amit beszélt papod: „Ez világot szívedben megutáljad és úgy menj ki belőle meztelen –” Uram, te ezt így nem akarhatod. […] Olvass tovább
Jöjjön Dsida Jenő: A legszebb dalom Édesanyámnak verse. Fogok dalolni édes szerelemről Jövő napoknak bíbor hajnalán. Füvek, virágok mind reám figyelnek Bűvölten hallgat minden csalogány. A föld mámoros, mély álomba szédül S a dal csak zeng, csak zeng az ajkamon Kezem a lantnak aranyhurjain jár De mégsem ez lesz a legszebb dalom. Behatolok a titkos […] Olvass tovább
Szabó Lőrinc: Még egyszer Piros húsbarlang a szád, nézlek és nézel, elakad a szívem s érzem: már nem én akarom akaratomat. Piros, vérpiros remegés tested a fehér bőr alatt, idegen húsod rokoni hangon szólítja húsomat. Ha mi szólnánk, részegen is azt mondanánk, hogy nem szabad. Két néma tolmács dönti el, hogy ki vagyok és hogy […] Olvass tovább