József Attila: Judit

Hirdetés

Jöjjön József Attila: Judit verse.

Fosztja az ősz a fákat, hüvösödik már,
be kell gyújtani.
Lecipeled a kályhát, egyedül hozod,
mint a hajdani

hidegek idejében, még mikor, kedves,
nem öleltelek,
mikor nem civakodtam s nem éreztem, hogy
nem vagyok veled.

Némább a hosszabb éjjel, nagyobb a világ
s félelmetesebb.
Ha varrsz, se varrhatod meg közös takarónk,
ha már szétesett.

Hideg csillagok égnek tar fák ága közt.
Merengsz még? Aludj,
egyedül alszom én is. Huzódzkodj össze
s rám ne haragudj.

Köszönjük, hogy elolvastad József Attila: Judit költeményét.

Mi a véleményed József Attila: Judit írásáról? Írd meg kommentbe!

Hirdetés

Várjuk a kommenteket