A versek oldala
Jöjjön Ady Endre: Én fáradtam el verse. Bresztovszky Ernőnek küldöm. Nyafogtam már arról, hogy adtam és adtam, Csak az Idő szállt el mindig többre-várón S mindig szabadabban. Kereke ha lendült a lusta Időnek, Köszönöm Istennek, a Humanitásnak S köszönöm a Nőnek. Idő kerekének most már mások álltak S mosolygós sírással, de köszönt feléjük A szent […] Olvass tovább
Jöjjön Reményik Sándor – Mindenki megy… verse. agy így, vagy úgy, de mindenki siet Mostanában tőlem valahova – Nem volt ily kurta azelőtt a perc, S az óra ily kiszabott, mostoha. Mindenki megy és mindenki lohol, Egyik csomagol – másik haldokol. Vagy messze néz, vagy éppen sírját ássa: Jövevények és vándorok vagyunk És nincsen itt […] Olvass tovább
Jöjjön Donászi Magda Télapó érkezése verse. Megérkeztem Télországból, kisgyerekek: -Jó napot! Tudom, nagyon vártátok már, hogy múljanak a napok. Siettem is tihozzátok csengős szánon, szaporán. Szikrát szórt a szarvas talpa, úgy suhant az út porán. Fürge lába belefáradt. Messzi van a mesevár. Túl az ezer jéghegyerdőn, hová sosem ér a nyár. Ott van az én […] Olvass tovább
Jöjjön Babits Mihály: A zengő szobor dala verse. A hajnal fénye rezzenésén a puszta szobra hangot ad: a hajnalt elaludni, ember! nem resteled rest álmodat? Ha későn ébredsz, fönn a nap már és erős fénye szúr, vakít s te meghökkenve dörzsölöd majd sötéthez szokott szemeid. »A gyáva faj, a törpe lelkek …« Aludni úgy-e jól […] Olvass tovább
Jöjjön Kálnoky László: Ars poetica verse. Tűz hull az égből? Rád szakad a csillag zúgva, sisteregve? Költő vagy, hát ne féltsd magad, vagy tűnj el, s álljon más helyedbe! Panaszkodol, hogy túl kevés a levegőd, s megfojt e század? Jó oxigén a szenvedés, vele izzítsd forróbbra lázad. Jajgatsz, hogy nem bírod tovább? Gyerek szeretnél lenni […] Olvass tovább
Jöjjön Tóth Árpád: Szeptember verse. Szúró zaj sír a légben, az utakon, a szél Arcomba mintha fájó cserepeket söpörne, Az ég kék fedelét egy zord ütés betörte, Oly vak fényű az utca, oly baljóslatu mély. És kinn a fák alatt, ott is valami titkos Bűn sejlik, szőke lombon rőt foltok éktelenje, Ó, jaj, véres kezét […] Olvass tovább
Jöjjön Kaffka Margit: Csend verse. Én nem tudok A csendről, melybe száz forró titok És jövendő viharok lelke ébred; Hol nászát üli száz rejtett ígéret. A csendről, melyre mennydörgés felel, Idegzett húr most, oh most pattan el, Vagy fölzengi a nagy harmóniát, Az életet, az üdvöt, a halált, Mindegy! Valami jönni, jönni fog! – – […] Olvass tovább
Jöjjön Juhász Gyula: Ódon ballada verse. A kocsma pállott, kék ködében Lócán ül Villon és dalol, Veszett láng villog a szemében S visszás hang kél a húr alól: „Múlandó minden e vidéken, Elrothad mind, ki szép, ki jó. Szeme agát volt, haja ében, Most alszik az Úr békéjében, Fehér sír fekete éjében. De hol van […] Olvass tovább
Jöjjön Juhász Gyula: Ősöm verse. Valami igric volt az ősöm A nagy keleti pusztaságon, Valami kóbor, szabad igric, Ki élt nótázón, napimádón. Valami igric volt az ősöm. A nagy keleti pusztaságnak Mélázó lelke bennem él még, Messzeségbe csapongó lelke, Ragyogó dele bennem él még A nagy keleti pusztaságnak. Az én bús vándordaru lelkem Itthagyja gyakran […] Olvass tovább
Jöjjön Juhász Gyula Édesanyám verse. Ha lesz dicsőség, mely fejemre fonja A martíromság büszke pálmaágát, Ha ünnepelnek s megszeret az élet, Míg a nem ismert mámor üdve jár át: Fölvillanó szemekkel én csupán csak Téged kereslek, szenvedő madonna, Bús özvegységnek áldott hordozója, Anyám, fölnézek a te homlokodra, Hol a dicsőség koszorúja helyett Nehéz robotnak ráncait találom, […] Olvass tovább
Jöjjön Juhász Gyula Éjszaka verse. Ki a homályba bevilágolsz, Sivatagban vezetve lángolsz, Ki a ködön túl élsz az égben, Ragyogj fölöttem minden éjen! Az árnyak titkosan közelgnek, Kétsége megnő a szívemnek, Mint a homály, miként az éjjel, Te űzd fényeddel szanaszéjjel! Az égen csillagok lobognak Visszfényei örök napodnak. Szívemben is – mint csillag égen, A […] Olvass tovább
Jöjjön Juhász Gyula: Dal a rózsákról verse. Most siratom az én ifjúságom, Mikor minden virul a határon, Mikor nyílik boldogan mosolygva Nyári rózsa, piros nyári rózsa. Tizenhat év fényével szívemben A mosolygó őszről énekeltem, De akkor még nekem is nyílt volna Nyári rózsa, piros nyári rózsa. Beköszöntött már a lelkem ősze, A bú néki régi […] Olvass tovább