A versek oldala
Jöjjön József Attila: Spleen verse. Halál, terítsd rám köntösöd, hisz fázom, Gonosz szélvész s vihar dúl bennem és süvölt, A vágy-sakálsereg az égre fölüvölt S bus esten meztelen bőrig megázom. Sáros hideg föld húzza, szíjja lábom, A bátorságom is bizony inakba tört. S rekedt torkom ha még keserves dalra hörg, Ne hidd, hogy élet-ének zeng […] Olvass tovább
Jöjjön Bajza József: Az apáca. Láng emészti keblemet, Láng, nem mondható, Szenvedély, nagy és örök, El nem oltható. S óh kínok mély tengere! Oh kemény egek! Nem lehet kimondanom, Amit érezek. Nem lehet kimondanom, Bárha eltemet: Tiltja eskü, kárhozat Szenvedélyemet. Oltsd el, oh hatalmas ész, Oltsd el lángomat, Vagy szakadjatok le rám, Oltár! boltozat! Olvass tovább
Jöjjön Nagy László: Én fekszem itt verse. Én fekszem itt a kihűlt földön: Eleven kincse még a nyárnak, Vétkek s rossz jelek rohamozva Édes húsomra idejárnak. Igazán s végleg téged várlak. Érdes tüllben gyere lassúdan, Horzsolj végig, s hagyj itt örökre Izzó kikerics-koszorúmon. Olvass tovább
Jöjjön Radnóti Miklós: Szegénység és gyűlölet verse. Testvér, én éjjelenként füstfürtös, fekete tűzfalak tövén aludtam a szegénység és gyűlölet álmaival s kiforgatott zsebekkel ordítottam a szegénység dalát az aranyméhű kazánok felé! A gyűlölet szeretők gömbölyű szavai forgatták az áttételek lomha kerekét, amikor telthúsú fehér álmok szorultak be a szíjak közé! Kezeim kemény munkáskezek súlyával csapdosták […] Olvass tovább
Jöjjön Radnóti Miklós: Békesség verse. Te, ez olyan jó, – ez a matató hallgató, szomorú játék, éjjeli játék szomorú szívvel és szemekkel, magamellé szelíden, hosszan odaejtett szomorúujjú fehér kezekkel, amikor egy bútor görbe lába ernyős lámpám világa alól csillan, mint néha léha szobákban bronzfényű aktok sima háta. Olvass tovább
Jöjjön Babits Mihály: Halavány téli rajz verse. Milyen fehér csöndesség ez! Messze házunk télben ül. Gyere az ablakhoz, édes! Csókolj meg és nézz körül! Süt a nap, elállt a hó már, mégis pelyhek hullanak: puhán, halkan, pehelymód száll pillanat és pillanat. Gyere, édes, az ablakhoz, tekints szét az udvaron! Nézd, a friss, a lágy, a […] Olvass tovább
Jöjjön Szilágyi Domokos: Virágének verse. Jaj Istenem! Istenem, Tönkretesz a szerelem, Se nappalom, se éjjelem. Nappalom csak kínos, Éjjelem keserves, Megnyugvásom immár nem lesz. Nem lesz nyugovásom, Lesz csak bujdosásom, Váratlan várakozásom. Jaj Istenem! Istenem, Tönkretesz a szerelem, Se nappalom, se éjjelem. Termő tavaszi gyászom, Nyáron-őszön vigyázom, Télen majd vígabbra fázom. Nem lesz nyugovásom, Lesz […] Olvass tovább
Jöjjön Gábor Andor: Kályha mellett verse. Ha kályhádban vidám a tűz, S a villany csatját elcsavartad; Ha láng, kapkodva, lángot űz, Mert üszkét vassal fölkavartad; Ha izzó, rózsaszín parázs Baráti szemmel húny-hunyorgat, És szétdereng vörös varázs, S emlékezés aranyja olvad; Néhány hassáb fa áradó Boldogságot tud rádigézni, (Kint sír a szél, vagy száll a hó) […] Olvass tovább
Jöjjön Oláh János: Álmatlanul verse Hol pihenne, nincsen fészke, téli ágbog menedéke. A vállunkra ha leszállna, behegedne sebes szárnya. Csak azért is, hogy repüljön, újabb ezer évbe tűnjön, a baljós sorssal dacolva megsebzett szárnyát kibontja. Tépett, fehér tolla véres, rebbenése ezeréves. Odafönn a sajgó kék ég nem nyújtja a vágyott békét. Tollörvény zúg a magasban, aztán […] Olvass tovább
Jöjjön Tóth Árpád: A Palace-ban… verse. Hát újra itt. Őszi hegyek közt, Újra rosszkedvűn betegen, Köhécselni a többiek közt, Míg szél üvölt a szirteken. Akik szeretnek, messze vannak, Akit szeretek, messze van, – És jaj, tán minden veszve van – Mondogatom tompán magamnak, Míg hallgatom: a rengetegnek Fenyőbordái hogy recsegnek, Mert ölelgeti óriás Karjaival az […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre – Délibáb-ősöm Köd-városban verse. Fekete, komor árnyát Láttam a Hortobágyon, az Égen. Száz tornyú Köd-város előtt Strázsált vad-kevélyen. Vész-álmú, gyönge Isten, Ki könnyes gőggel mered a Napba. Olyan volt, mint én. Esküszöm: Atyáimnak atyja. »Atyám, a cifra ködben, Megállj.« Ő álmodik. »Megállj.« Esengek S ő szállt sötéten, álmodón, Mint csoda-felleg. Köd-város ingott-ringott. […] Olvass tovább
Jöjjön Kolláth Zsolt: Végeláthatatlan verse. Végeláthatatlanok a másodpercek Mikor nem üzensz, csak kereslek Oda belülre, a szíved mélyére utazva Vajh miért nem írsz, így kutatlak Majd eltelik az a pár óra, mi így felkavart Órámra lesve, egy perc volt csak? Megzavart Felriadva álmomból, messzire vittél Szeretlek jobban, a mindennél. A semminél Olvass tovább