Ajánljuk:

  • in

    Simon Márton: Háromnegyed négy

    Jöjjön Simon Márton: Háromnegyed négy verse. A fák, ez jó, igen, kezdjük a fákkal, hogy majdnem ugyanolyanok; így hajnalban. Kevés a fény. Eléggé fázom. Bent alszol. Akihez szólhatnék most, az előtt hallgatok; nem remegek, még ezt a fázást se lássa rajtam. Mondok valamit magamban. Látom a lehelletem. Nézem. Ebben a ritkás fényben én is csak […] Olvass tovább

  • in

    Juhász Gyula – Karácsony felé

    Jöjjön Juhász Gyula – Karácsony felé verse. Szép Tündérország támad föl szívemben Ilyenkor decemberben. A szeretetnek csillagára nézek, Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet, Ilyenkor decemberben. …Bizalmas szívvel járom a világot, S amit az élet vágott, Beheggesztem a sebet a szívemben, És hiszek újra égi szeretetben, Ilyenkor decemberben. …És valahol csak kétkedő beszédet Hallok, szomorún nézek, […] Olvass tovább

  • in

    Csoóri Sándor: Dióbél bácsi

    Jöjjön Csoóri Sándor: Dióbél bácsi verse. Ki lakik a dióhéjban? Nem lakhat ott bárki, Csak Dióbél bácsi. Ha rácsapsz a dióhéjra Kinyílik a csontkapuja És cammogva előmászik Vén Dióbél bácsi- Csak a szádat Tátsd ki! Olvass tovább

  • in

    Zelk Zoltán: Mikulás

    Jöjjön Zelk Zoltán: Mikulás verse. Égi úton fúj szél, hulldogál a hó, nem bánja azt, útra kél Mikulás apó. Vállán meleg köpönyeg, fújhat már a szél, nem fagy meg a jó öreg, míg a földre ér. Körülötte égi fák, rajtuk csillagok, lámpást tart a holdvilág, fényesen ragyog. Lent a földön dalba fog száz és száz […] Olvass tovább

  • in

    Kányádi Sándor: Téli fák

    Kányádi Sándor: Téli fák Udvarunkon, ablak alatt Álldogál egy fura alak? Hóból van a keze, lába, Fehér hóból a ruhája, Hóból annak mindene, Szénből csupán a szeme. Vesszőseprű hóna alatt, Feje búbján köcsögkalap. Olvass tovább

  • in

    Donászy Magda: Karácsony délután

    Jöjjön Donászy Magda: Karácsony délután költeménye. Karácsony délután lassan jön az alkony. Kíváncsiság bujkál minden gyermekarcon. Végre sötétedik… hamvas lesz az este. Bodri velem együtt figyel minden neszre. Mikor szól a csengő, az ajtó kitárul, piros alma nevet rám a fenyőfárul. Tudom, az erdőből édesapám hozta, a diót meg anyám be is aranyozta… Azért olyan […] Olvass tovább

  • in

    Mentovics Éva: Mikulás – köszöntő

    Jöjjön Mentovics Éva: Mikulás – köszöntő verse. Édes, kedves Mikulás, köszöntünk most téged. Eljöttél az idén is, ahogy megígérted. Látjuk, hogy a tartásod teli zsáktól görnyedt. Rakd le nehéz puttonyod, pihenj meg egy csöppet! Sok-sok színes ajándék nyomja fáradt vállad. Tudjuk, hogy a Világot több százszor bejártad. Tudjuk, hogy a szánoddal tovasiklasz újra. Néhány darab […] Olvass tovább

  • in

    Kányádi Sándor: Két nyárfa

    Jöjjön Kányádi Sándor Két nyárfa verse. Én sem volnék, ha nem volnál, ha te hozzám nem hajolnál, te sem volnál, ha nem volnék, ha én hozzád nem hajolnék. Osztódom én, osztódol te. Só vagy az én kenyeremben, mosoly vagy a bajuszomon, könny vagyok a két szemedben. Köt a véred, köt a vérem: szeretőm vagy és […] Olvass tovább

  • in

    Vajda János: A Balaton partján

    Jöjjön Vajda János: A Balaton partján verse. Illanó felhők az égen, Játszi árnyak a mezőn. Jár a szellő körülöttem Szeliden, lengedezőn. Közbe-közbe sebesebben Suhan el a habokon, Odaszólva érthetetlen Túlvilági hangokon. Hidegen, verőfény nélkül, Haloványan, álmatag Ki-kipillant a felhőkbül, Majd meg elbólint a nap. Nézem e játékot, nézem, Hallgatom e halk morajt. Mit jelent az […] Olvass tovább

  • in

    Gyurkovics Tibor: A bakter

    Gyurkovics Tibor: A bakter Csak áll az állomás, rohannak a sinek, tisztelgünk, mint a sás, minden-mindenkinek. Rohan a sok vonat, tisztelgünk, mint a sás, a fénykocsik alatt csak áll az állomás. Álmok vonata zúg, minden kocsija más, egyhelyben utazunk, ahogy az álmodás. Tisztelgünk, mint a sás, a vonat az urunk, csak áll az állomás, mi […] Olvass tovább

  • in

    Ady Endre: A csókok átka

    Ady Endre: A csókok átka Valami szent, nagy éjszakán Vad nászban megfogant az élet S azóta tart a nász örökké, Minden kis mozgás csókba téved. Csókok világa a világunk, Csókban fogan a gondolat, Kicsi kis agyvelő-csomócskák Cserélnek tüzes csókokat S a legforróbb csókból szület meg A legszebb, legnagyobb ige, Mely hódítóan csap belé A végtelenbe, […] Olvass tovább

  • in

    Ady Endre: A békés eltávozás

    Ady Endre: A békés eltávozás Száritson ki szemükből a Nap, Kik egyszer is megnéztek. Ne hagyjon az én suta arcom Senkinek se szánó emléket. Sors-intézőm a Semmi legyen, Szem- és fültömő Semmi, Adassék meg nekem vád nélkül S észrevevő vágy nélkül menni. Hangomat a Semmi igya föl, Mint az álmokat issza S az én gyönge, […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.