Ajánljuk:

  • in

    Reményik Sándor: Az ige

    Jöjjön Reményik Sándor: Az ige verse. Reményik Sándor: Az ige Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek, És áhítattal ejtsétek a szót, A nyelv ma néktek végső menedéktek, A nyelv ma tündérvár és katakomba, Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek! E drága nyelvet porrá ne törjétek, Ne nyúljon hozzá avatatlanul Senki: ne szaggassátok szirmait A rózsafának, mely hóban […] Olvass tovább

  • in

    Reményik Sándor: Istenarc

    Jöjjön Reményik Sándor: Istenarc verse. Egy istenarc van eltemetve bennem, Tán lét-előtti létem emlék-képe! Fölibe ezer réteg tornyosul, De érzem ezer rétegen alul, Csak nem tudom, mikép került a mélybe. Egy istenarc van eltemetve bennem, Néha magamban látom, néha másban. Néha állok, mint fosztott ág, szegényen, Ha rossz órámban eltűnik egészen Alter-egóm az örök vándorlásban. Egy […] Olvass tovább

  • in

    Reményik Sándor – Mindennapi kenyér

    Jöjjök Reményik Sándor – Mindennapi kenyér verse. Amit én álmodom Nem fényűzés, nem fűszer, csemege, Amit én álmodom: Egy nép szájában betevő falat. Kenyér vagyok, mindennapi kenyér, Lelki kenyér az éhező szíveknek, Asztaláldás mindenki asztalán. Kenyér vagyok, mindennapi kenyér, Nem cifraság a szűrön, Nem sujtás a magyarkán, Nem hívságos ünnepi lobogó, Kenyér vagyok, mindennapi kenyér, […] Olvass tovább

  • in

    Petőfi Sándor: A téli esték

    Jöjjön Petőfi Sándor: A téli esték verse. Hova lett a tarka szivárvány az égről? Hova lett a tarka virág a mezőkről? Hol van a patakzaj, hol van a madárdal, S minden éke, kincse a tavasznak s nyárnak? Odavan mind! csak az emlékezet által Idéztetnek föl, mint halvány síri árnyak. Egyebet nem látni hónál és fellegnél; […] Olvass tovább

  • in

    Dsida Jenő: Közeleg az emberfia

    Jöjjön Dsida Jenő: Közeleg az emberfia verse. Tudom, hogy közeleg már a jó ember fia, aki nem tőlem és nem tőled kap életet. Néhány pásztornak, akik sohasem öltek nyulat, nem hordoznak emberölő szerszámot, megjelenik az angyal és megjelenik a csillag és tele lesz dallal a decemberi hegyoldal. Csak ránézünk a kisdedre és tudni fogjuk, hogy […] Olvass tovább

  • Jöjjön Kányádi Sándor Ül a tél a hegy tetején verse.
    in

    Kányádi Sándor: Ül a tél a hegy tetején

    Jöjjön Kányádi Sándor Ül a tél a hegy tetején verse. Ül a tél a hegy tetején. Fehér kucsma van a fején. A hátán meg fehér suba. Készülődik a faluba. Tápászkodik, fölkel s jövet fehér terveket szövöget. Szórja, hinti, hol elhalad, két marokkal a friss havat. Fehéredik domb és lapály. Olykor-olykor a tél megáll. Gondos gazdaként széttekint, […] Olvass tovább

  • in

    Radnóti Miklós: Naptár

    Jöjjön Radnóti Miklós: Naptár verse. Január Késõn kel a nap, teli van még csordúltig az ég sûrü sötéttel. Oly feketén teli még, szinte lecseppen. Roppan a jégen a hajnal lépte a szürke hidegben. Február Ujra lebeg, majd letelepszik a földre, végül elolvad a hó: csordul, utat váj. Megvillan a nap. Megvillan az ég. Megvillan a nap, […] Olvass tovább

  • in

    Gyurkovics Tibor: Iskola nyitogató

    Jöjjön Gyurkovics Tibor: Iskola nyitogató verse. Iskola, iskola, ki a csoda jár oda? A takács a kovács, a kőműves meg az ács, a kardjával odajár kese lovon a huszár! Itt tanulta meg az á-t és a matematikát, itt tanulta meg az ó-t, mennyi szálat fon a pók. Itt tanulta meg az í-t, hogy a rózsa kivirít, […] Olvass tovább

  • in

    Csorba Győző: December

    Jöjjön Csorba Győző: December verse. Tél van, meztelen ág-bogak kúszálják a kerek holdat; a rettegő földön félve kisér rideg árnyékom. Valahol bárcsak akadna meg! Mért juttatja eszembe, hogy senkim sincs, egyedül járom az életet, mért juttatja eszembe, hogy nincs jól így, valamit kellene tenni már. Vígan tartja elém meleg karját néhol a fény, átnyul az […] Olvass tovább

  • in

    Csanádi Imre: Hónap-soroló

    Jöjjön Csanádi Imre: Hónap-soroló verse. Új év, új év, új esztendő! Hány csemetéd van? Tíz meg kettő! Jégen járó január, fagyot fújó február, rügymozdító március, április, füttyös, fiús, május, május, virágdús, kalászkonyító június, kaszasuhintó július, aranyat izzó augusztus, szőlőszagú szeptember, levélhullató október, ködnevelő november, deres, darás december Köszönjük, hogy elolvastad a Hónap-soroló verset. Mi a […] Olvass tovább

  • in

    Weöres Sándor: Tél

    Jöjjön Weöres Sándor: Tél verse. Hó a mező takarója, hűvös a nap, fogy a láng. Délen a fecske, gólya gondol-e ránk? Nincs dal az ég hidegében, károg a varjusereg. Mégis a szán fut a jégen, gyerekek! Köszönjük, hogy elolvastad Weöres Sándor versét! Mi a véleményed a  Tél írásról? Írd meg kommentbe! Jöjjön Weöres Sándor: Tél verse […] Olvass tovább

  • in

    Dsida Jenő: December

    Jöjjön a Dsida Jenő: December verse. A horizont ma ködökbe vesző, s a nagy világ egyetlen csöndes hómező. Pelyhet kavarva dudorász a szél és nagy titokról halkan meséket mesél. …Merő szemekkel nézek lefele, mert énbennem talán most minden fekete, s reszkető térdem csöndben földet ér és megcsókolom a havat csak azért, – mert fehér. Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.