VERSEK

Dsida Jenő: Hegyi beszéd

Jöjjön Dsida Jenő: Hegyi beszéd verse. Szárnyaink vannak. Ölelem derekát. Már itt sem érzem a nagy összefüggést, megszüntem a porszem-milliárd egyetlen porszeme lenni, aki forgószelekben forog s lehull. Nem érzem a világ-nagyság iszonyú súlyát vállamon: a csillag-titkok, csillag-dalok, fogamzás, keletkezés, halál: nem érdekelnek. Megnőtt az életem. Minden eltörpült. Szeretek: én vagyok fontos és ő. Töprengés nélkül éljük az édes törvényeket. ...

Read More »

Heltai Jenő: Csendélet

Jöjjön Heltai Jenő: Csendélet verse. Az apja szelíd, kicsi, gömbölyű úr, az anyja pedáns úrinő, az utca megáll, kocsikázni ha megy az apja, az anyja meg ő. Otthon a papára papucs nehezül, mukkanni se merne szegény; és nap-nap után dominózva ülünk. az apja, az anyja meg én. Az anyja regényt ír, az apja pipál, ő mulat a két öregén, szidjuk ...

Read More »

Juhász Gyula – Idegen ágyon

Jöjjön Juhász Gyula – Idegen ágyon verse. Idegen ágyon fekszem, Megrontó lázban égve. Idegen kép mered rám, Primitív, ócska, barna. Porlepte zöld dívánon Hever néhány írott lap: Mind töredék. Már vár, rám vár az este, Mikor idegen árnyak Borítják be az ágyat. Feketén, feketén, Mint halotti terítő. Ha most, most jön a vég! …Csak egyszer, ó csak egyszer Feküdném selymes ...

Read More »

Radnóti Miklós – Október délután

Jöjjön Radnóti Miklós – Október délután verse. Mellettem alszik a tölgy alatt Fanni, s mióta alszik, annyi makk hullt a fáról, hogy minden jámbor lombbal veszekszem érte, – mikor átkarolt, kérte, őrizzem pihenését. De nap kacsintgat át fodrán a lombnak, vad darazsak dúdolnak körül haraggal. És a lomb makkal felel és feleselget, hulló makk makkot kerget, nem tud a fán ...

Read More »

Arany János: A nagy munka

Jöjjön Arany János: A nagy munka verse. Szót, ragot és képzőt idegentől mennyit oroztál Attól fogva, hogy e négy folyam árja itat, Miklosich és Dankovszky nyomán s irigyelve babérjok’ Egy sereg ifju tudós rád bizonyitja mohón. S minthogy utánok a szláv böngészni valót nem igen hágy, Most jön a német, oláh, új-görög és talián, Perzsa, tatár, török és amit száz ...

Read More »

Kosztolányi Dezső: Augusztusi reggel

Jöjjön Kosztolányi Dezső: Augusztusi reggel verse. Kékül az ég,az éjjel haldokol, pihennek a házak még csendben alva, de már lángol,vörös az égnek alja, és égni kezd az óriás pokol. Az ember ébred- a láng sustorog – fájdalmasan liheg,kikél az ágyból, beteg a fénytől, nincs nyugalma, lángol, fejét paskolják a lángostorok. És nő a fényár, zúg a virradat, a tűzpokol harsog, ...

Read More »

Zelk Zoltán: A három nyúl

Jöjjön Zelk Zoltán: A három nyúl verse. Egyszer régen, nagyon régen, zúgó erdő közelében, három nyulak összegyűltek, selyemfűre települtek, ottan se ültek sokáig, talán csak egy fél óráig, amikor felkerekedtek, hogy már végre hazamennek, egy szarka felettük szállott s felkiáltott: -Mit csináltok? Mit csináltok, három nyulak? Úgy ültök ott, mint az urak — – Úgy, úgy bizony, mint az urak! – ...

Read More »

Arany János: A rab gólya

Jöjjön Arany János: A rab gólya verse. Arany János: A rab gólya Árva gólya áll magában egy teleknek a lábjában, felrepűlne, messze szállna, messze messze, tengerekre, csakhogy el van metszve szárnya. Tűnődik, féllábon állván, el-elúnja egyik lábán, váltogatja, cserélgeti, abban áll a múlatsága, ha beléun, újrakezdi. Szárnya mellé dugta orrát, messze nézne, de ha nem lát! Négy kerítés, négy magas ...

Read More »

Arany János – A szegény jobbágy

Jöjjön Arany János – A szegény jobbágy verse. Életkép a multból Széles országúton andalog a jobbágy, Végzi keservesen vármegye robotját. Kavicsos fövénnyel rakta meg szekerét, Annak terhe alatt nyikorog a kerék. Tántorogva ballag a két kajla sőre, Alig tetszik rajta, hogy mozog előre, Méla mind a kettő, mintha gondolkoznék: Hány ízben hozott már és hány ízben hoz még? Ott ül ...

Read More »

Arany János – Aranyaimhoz

Jöjjön Arany János – Aranyaimhoz verse. Midőn Toldim pályadíjt nyert Megjöttetek? de már, de már Gazdag leszek, gazdag vagyok: Lám a szerencse rám talál, Hozzám kapnak az aranyok. Isten hozott, sápadt fiúk! Színünk, nevünk úgyis rokon: Nosza, ki hogy segítni tud, Segítsetek bátyátokon. Régen s nagyon szeretlek én, Távolban is szerettelek, Hej, beh sokat törém szegény Fejem, míg lebűvöltelek! Ne ...

Read More »