Ajánljuk:

  • in

    Szabó Lőrinc: Szövetség 

    Szabó Lőrinc: Szövetség Ágaink egybecsavarodtak, gyökereink összefogóztak, árnyunkba utasok heveredtek, lombunkból madarak szárnyrakeltek, – magunknak mi már megmaradjunk, másnak, egymásnak annyit adtunk, annyit kinlódtunk és mulattunk, hogy vígak, búsak, rosszak és jók, lettünk egy kicsit már hasonlók. Mikor a sors összeültetett, csemeték voltunk még, gyerekek, fiatal társak, szövetkezők, rosszabbak elől menekülők, játszottunk tündéri fuvolákkal, haragos, […] Olvass tovább

  • in

    Móra Ferenc: A cinege cipője

    Jöjjön Móra Ferenc: A cinege cipője verse. A cinege cipője mindannyiunk gyermekkori kedvence, hiszen nincs olyan óvodás vagy kisiskolás, aki nem ismeri ezt a remek szerzeményt. A kedves sorok nemcsak szórakoztató jellegűek, hanem tanító, nevelő szándékkal. Egy népmese hagyományos fordulataival, egyszerű verseléssel írt Móra Ferenc e művet. Így nem csoda, hogy minden magyar kisgyermek kívülről […] Olvass tovább

  • in

    Szabó Lőrinc: Ima a gyermekekért

    Jöjjön Szabó Lőrinc: Ima a gyermekekért verse. Fák, csillagok, állatok és kövek szeressétek a gyermekeimet. Ha messze voltak tőlem, azalatt eddig is rátok bíztam sorsukat. Énhozzám mindig csak jók voltatok, szeressétek őket, ha meghalok. Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek, szeressétek a gyermekeimet. Te, homokos, köves, aszfaltos út, vezesd okosan a lányt, a fiút. Csókold helyettem, szél, […] Olvass tovább

  • in

    Csokonai Vitéz Mihály: A reményhez

    Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály: A reményhez verse. Főldiekkel játszó Égi tűnemény, Istenségnek látszó Csalfa, vak Remény! Kit teremt magának A boldogtalan, S mint védangyalának, Bókol úntalan. Síma száddal mit kecsegtetsz? Mért nevetsz felém? Kétes kedvet mért csepegtetsz Még most is belém? Csak maradj magadnak! Biztatóm valál; Hittem szép szavadnak: Mégis megcsalál. Kertem nárcisokkal Végig űltetéd; […] Olvass tovább

  • in

    Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról

    Jöjjön Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról verse. Hol zsarnokság van, ott zsarnokság van nemcsak a puskacsõben, nemcsak a börtönökben, nemcsak a vallató szobákban, nemcsak az éjszakában kiáltó õr szavában, ott zsarnokság van nemcsak a füst-sötéten lobogó vádbeszédben, beismerésben, rabok fal-morse-jében, nemcsak a bíró hûvös ítéletében: bûnös! ott zsarnokság van nemcsak a katonásan pattogtatott „vigyázz!”-ban, […] Olvass tovább

  • in

    Kosztolányi Dezső: Apámmal utazunk a vonaton

    Apámmal utazunk a vonaton Apámmal utazunk a vonaton. Hideg, sugáros, éji nyugalom. A szunnyadó csöndesség lomha, mély, de ébredez, hallucinál az éj. Fázik az erdő, csontkemény a föld, a dermedő ég alja sárgazöld. Itt-ott egy oszlop, éjsötét palánk, benn a kunyhókba késő lámpaláng. Egy folt az éjbe, szürkülő, fehér. Egy ember. Egy hóban rekedt szekér. […] Olvass tovább

  • in

    Weöres Sándor: Ébrenlét és alvás között

    Weöres Sándor: Ébrenlét és alvás között A félálom mint láp terül ébrenlét és alvás között. Benn ellazulnak lassudan a gondolkodás pántjai. Hegyi tájak suhannak át és titkos, ajtótlan falak és kanyargó, zárt udvarok, menni csak cél nélkül lehet. Szók ötlenek fel, mondatok, egy más világ rendje szerint. Lámpát gyujtok, hogy leirom, de mint szitán át, […] Olvass tovább

  • in

    Pilinszky János: Parafázis

    Pilinszky János: Parafázis Mindenki táplálékaként, ahogy már írva van, adom, mint élő eledelt, a világnak magam. Mert minden élő egyedül az elevenre éhes, lehet a legjobb szeretőd, végül is összevérez. Csak hányódom hát ágyamon és beléreszketek, hogy kikkel is zabáltatom a szívverésemet! Miféle vályu ez az ágy, ugyan miféle vályú? S mi odalök, micsoda vágy, […] Olvass tovább

  • in

    Vörösmarty Mihály: A hazafi

    Vörösmarty Mihály: A hazafi Látogató ha keres, mondjátok, nem vagyok itt benn: Lelkem a kedves hon messze határira szállt, S tartja ölelve hegyét, völgyét, és síkjait, és az Országos folyamon tengerek árjaig ér. Fölhat a trón kebelébe szilárd, hűségteli gonddal, Munkás szánat közt a kalibákba benéz. És megnyílnak előtte az elmúlt századok évi, S ami […] Olvass tovább

  • in

    Karinthy Frigyes: Nihil

    Jöjjön Karinthy Frigyes: Nihil című verse. Utoljára még elmentem volt szeretőmhöz És beszélgettem vele a lépcsőházban: Bementünk, mert kint nagyon fujt a szél És kemény csöppek estek. Végleg elbucsuztunk, már nem szeretem: Aztán lementem a Rottenbiller-utcán Vettem gesztenyét, de nem tudtam lenyelni Találkoztam Biró barátommal. Biró beszélt a neo-impresszionizmusról, Én mondtam: mindent abba kell hagyni: […] Olvass tovább

  • in

    Szabó Magda: Eső

    Jöjjön Szabó Magda: Eső verse. Eső Gyermekkorom hű társa, te, zöld óceánok gyermeke, te mindig egy, ezer alakban, tapintható, de foghatatlan, kinek jószagú sóhajától a titoktartó éj kitágul, s oly bő lesz, hogy egy kertpalánk mögött megfér a félvilág: te kóbor isten, szerte bolygó, hogy kerülsz ide, te csavargó? Van tíz éve, hogy láttalak a […] Olvass tovább

  • in

    Kosztolányi Dezső: Szegény anyám csak egy dalt zongorázik.

    Kosztolányi Dezső: Szegény anyám csak egy dalt zongorázik. Szegény anyám csak egy dalt zongorázik. Egy árva dalt. Azt veregeti folyton és megbicsaklik elefántcsont ujja a fekete-fehér elefántcsonton. És elfelejti, próbálgatja egyre és szállni vágy, mint vérző sas a hegyre, mert szállni tudna, szállni és röpülni, de visszahúzza újra ezer emlék. Ezt zongorázta kisleány-korában s mikor […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.