A versek oldala
Donászy Magda – Nagyanyónak Édes-kedves Nagyanyókám! Anyák napja van ma. Olyan jó, hogy anyukámnak is van édesanyja. Reggel mikor felébredtem, az jutott eszembe: Anyák napján legyen virág mind a két kezembe! Egyik csokrot Neked szedtem odakünn a réten. Te is sokat fáradoztál évek óta értem. Kimostad a ruhácskámat, Fésülted a hajamat. Jóságodat felsorolni kevés lenne […] Olvass tovább
Wass Albert: Hallgatom a csendet Hallgatom, mint ver ütemet csendre a szív, mit zenél vágyat pergetve, egyre ölelésedre hív. Hallgatom, hogyan sír szívemben a hiány. Néma ajkon sikoltó zene lehet ily karcolóan lágy. Hallgatom, mit suttog igézőn a szellő, vajon tőled szállt-e ide szerelmes szóban libbenő, szívemet simogató zene: Szeretlek édes szerelmem. Hallgatom, semmiből csendülő […] Olvass tovább
Sohonyai Attila – Csak legyél ott Ha este megjövök, van, hogy szorongok, ne kérdezz, csak legyél ott. Mikor a vállamra ül a félelem madár, s bordáimhoz közel károg, ne hessegesd el, csak legyél ott. Mikor a kis, szépnek látszó pelyhekből egyszer csak mázsa teher lesz, a testem megrogy, ne emelj le semmit, csak legyél ott. […] Olvass tovább
Jöjjön Csukás István: Tavaszi vers költeménye. Az ablakhoz nyomul az orgona az ablaküvegen át rám nevet amit nem tudok megunni soha a kékszemű tavaszi üzenet. Gyerek leszek egy percre újra én örökzöld időmből kipislogok a létezés halhatatlan ívén a teremtésig visszacsusszanok. Boldog részecske, együtt lüktetek s kinyílok mohón, mint tavaszi ág ledobjuk, unt kabátot, a […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila: Nem tud úgy szeretni verse. Nem tud úgy szeretni a világon senki, mint az édesanyám tud engem szeretni. Akármit kivántam megtette egy szóra, még a csillagot is reám rakta volna. Mikor a faluban iskolába jártam, rendesebb egy gyerek nemigen volt nálam. El nem tűrte volna ő azt semmi áron, hogy valaki nálam […] Olvass tovább
Jöjjön Dsida Jenő: Nagycsütörtök verse. Nem volt csatlakozás. Hat óra késést jeleztek és a fullatag sötétben hat órát üldögéltem a kocsárdi váróteremben, nagycsütörtökön. Testem törött volt és nehéz a lelkem, mint ki sötétben titkos útnak indult, végzetes földön csillagok szavára, sors elől szökve, mégis szembe sorssal s finom ideggel érzi messziről nyomán lopódzó ellenségeit. Az […] Olvass tovább
Jöjjön Vörösmarty Mihály: A Guttenberg-albumba verse. Érdekesség: „Még 1839-ben írta Vörösmarty a A Guttenberg-albumba című költeményét, amely valójában alkalmi vers. Gutenberg János tiszteletére Németországban kiadtak egy díszes albumot, mellyel a könyvnyomtatás négyszázadik évét ünnepelték. Ebben a kiadványban szerepelt Vörösmarty költeménye, magyarul és német fordításban.” Majd ha kifárad az éj s hazug álmok papjai szűnnek S […] Olvass tovább
Jöjjön Váci Mihály: Ha érdemes – ha nem verse. Ma sem volt könnyű élni. Nem lesz könnyű sosem. De érdemes volt! – s mindig Érdemes lesz, – hiszem. Nehéz – s el kell fogadni ki szemben áll velünk, s azokat elviselni, kikkel menetelünk. Ütésük úgy eltűrni, hogy meg se tántorodj; – a túloldal ne lássa […] Olvass tovább
Jöjjön Reményik Sándor: Kegyelem verse. Reményik Sándor „Kegyelem” című verse mélyen emberi érzéseket és tapasztalatokat fejez ki. A költemény először a reménytelenséget és a küzdelmet mutatja be, majd áttör az égi kegyelem és a megváltás motívumaihoz. Ebben a versben Reményik Sándor a remény és a hit fontosságát hangsúlyozza, miközben az emberi erőfeszítések véges volta mellett […] Olvass tovább
Váci Mihály: Százezer út Én mindig másként gondolom, amit elém kínál a lét. Ha rádnézek is – álmodom egy velünk történő mesét. Ha azt mondanám: – Jó, igen. Ne vedd komolyan, el ne hidd: – másodpercenként a szívem igent biccent és nemet int. Mert én magam is szüntelen más vagyok, mint aki vagyok, – sem […] Olvass tovább
Jöjjön Várnai Zseni: Néma bánat verse. Én úgy igyekszem megnyugodni: már a szívem sem mer dobogni, lélegzetem is visszafojtom, és ami fáj:én ki nem mondom, csitítom magam, hogy ne sírjak, hogy semmi szomorút ne írjak: maradjon meg a néma bánat ott bent a szívben önmagának! Kinek beszéljek,tán a szélnek? Vagy fönt a ködös, szürke égnek, […] Olvass tovább
Jöjjön Zelk Zoltán: Sirály című verse. Zelk Zoltán: Sirály Vak szemgödör. Halott sirály. Kiholt a tenger: medre már vak szemgödör. Halott sirály lelke vijjogva visszaszáll. Megyek az utcán sehova. Megyek se ide, se oda. De jön talán a villamos, mely téged végre visszahoz. Hát állok itt, hát várlak itt. Nyitja, becsukja szárnyait a tél, a […] Olvass tovább