A versek oldala
Jöjjön József Attila: Nem tud úgy szeretni verse. Nem tud úgy szeretni a világon senki, mint az édesanyám tud engem szeretni. Akármit kivántam megtette egy szóra, még a csillagot is reám rakta volna. Mikor a faluban iskolába jártam, rendesebb egy gyerek nemigen volt nálam. El nem tűrte volna ő azt semmi áron, hogy valaki nálam […] Olvass tovább
Jöjjön Dsida Jenő: Nagycsütörtök verse. Nem volt csatlakozás. Hat óra késést jeleztek és a fullatag sötétben hat órát üldögéltem a kocsárdi váróteremben, nagycsütörtökön. Testem törött volt és nehéz a lelkem, mint ki sötétben titkos útnak indult, végzetes földön csillagok szavára, sors elől szökve, mégis szembe sorssal s finom ideggel érzi messziről nyomán lopódzó ellenségeit. Az […] Olvass tovább
Jöjjön Vörösmarty Mihály: A Guttenberg-albumba verse. Érdekesség: „Még 1839-ben írta Vörösmarty a A Guttenberg-albumba című költeményét, amely valójában alkalmi vers. Gutenberg János tiszteletére Németországban kiadtak egy díszes albumot, mellyel a könyvnyomtatás négyszázadik évét ünnepelték. Ebben a kiadványban szerepelt Vörösmarty költeménye, magyarul és német fordításban.” Majd ha kifárad az éj s hazug álmok papjai szűnnek S […] Olvass tovább
Jöjjön Váci Mihály: Ha érdemes – ha nem verse. Ma sem volt könnyű élni. Nem lesz könnyű sosem. De érdemes volt! – s mindig Érdemes lesz, – hiszem. Nehéz – s el kell fogadni ki szemben áll velünk, s azokat elviselni, kikkel menetelünk. Ütésük úgy eltűrni, hogy meg se tántorodj; – a túloldal ne lássa […] Olvass tovább
Jöjjön Reményik Sándor: Kegyelem verse. Reményik Sándor „Kegyelem” című verse mélyen emberi érzéseket és tapasztalatokat fejez ki. A költemény először a reménytelenséget és a küzdelmet mutatja be, majd áttör az égi kegyelem és a megváltás motívumaihoz. Ebben a versben Reményik Sándor a remény és a hit fontosságát hangsúlyozza, miközben az emberi erőfeszítések véges volta mellett […] Olvass tovább
Váci Mihály: Százezer út Én mindig másként gondolom, amit elém kínál a lét. Ha rádnézek is – álmodom egy velünk történő mesét. Ha azt mondanám: – Jó, igen. Ne vedd komolyan, el ne hidd: – másodpercenként a szívem igent biccent és nemet int. Mert én magam is szüntelen más vagyok, mint aki vagyok, – sem […] Olvass tovább
Jöjjön Várnai Zseni: Néma bánat verse. Én úgy igyekszem megnyugodni: már a szívem sem mer dobogni, lélegzetem is visszafojtom, és ami fáj:én ki nem mondom, csitítom magam, hogy ne sírjak, hogy semmi szomorút ne írjak: maradjon meg a néma bánat ott bent a szívben önmagának! Kinek beszéljek,tán a szélnek? Vagy fönt a ködös, szürke égnek, […] Olvass tovább
Jöjjön Zelk Zoltán: Sirály című verse. Zelk Zoltán: Sirály Vak szemgödör. Halott sirály. Kiholt a tenger: medre már vak szemgödör. Halott sirály lelke vijjogva visszaszáll. Megyek az utcán sehova. Megyek se ide, se oda. De jön talán a villamos, mely téged végre visszahoz. Hát állok itt, hát várlak itt. Nyitja, becsukja szárnyait a tél, a […] Olvass tovább
Jöjjön Radnóti Miklós: Tavaszi szeretők verse. Látod! boldog csókjaink öröme harsog a fák közt és árnyékkal áldja testünket a táj! hallod, hogy terül a füvön a fény és pattan a fákon dallal a hajtás! csak csörgető fekete tücskök zaja dicséri most fűnek és fának jó örömét! nézd a vízen, messze partok homályos tövén tükrösen fénylik […] Olvass tovább
Jöjjön Márai Sándor: Anya című verse. Amit egy titkos kéz irat: lágy arcod fonódott redője bonyolult, fakult kézirat, nézem, betűzgetem belőle: mit írtak az évek, az élet? Ez én vagyok, az én sorsom, e mély sor a homlokodon: bocsáss meg, nem így akartam, ennyi lett, ki sorsa ez, enyém, tied? nem tudom. Szobákban éjjel, idegen […] Olvass tovább
Jöjjön Romhányi József: Borz verse. A büszke borzanya összetoborzott Néhány csellengô borzot, Hogy szivének féltett kincsét, Hat kicsinyét megtekintsék. – Nézzétek! Az itt a menyország! – Mondta dédelgetve hat egyszülött borzát. Ám a bámészkodók formátlannak, torznak Találták a sok torzonborz borzat. Szólt az egyik, egy értelmesforma, Kinek kedélyét e látvány felborzolta: – Érdekes! Ha belülrôl, […] Olvass tovább
Petőfi Sándor: A tavaszhoz Ifju lánya a vén télnek, Kedves kikelet, Hol maradsz? mért nem jelensz meg A világ felett? Jöszte, jöszte, várnak régi Jóbarátaid; Vond föl a kék ég alatt a Fák zöld sátrait. Gyógyítsd meg a beteg hajnalt, Beteg most szegény, Oly halványan üldögél ott A föld küszöbén; Áldást hoz majd a mezőre, […] Olvass tovább