in

Weöres Sándor: Ébrenlét és alvás között

Weöres Sándor: Ébrenlét és alvás között

A félálom mint láp terül
ébrenlét és alvás között.
Benn ellazulnak lassudan
a gondolkodás pántjai.

Hegyi tájak suhannak át
és titkos, ajtótlan falak
és kanyargó, zárt udvarok,
menni csak cél nélkül lehet.

Szók ötlenek fel, mondatok,
egy más világ rendje szerint.
Lámpát gyujtok, hogy leirom,
de mint szitán át, elfolyók.

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

Fórián Andrea – Édesanyám

Radnóti Miklós: Október