A versek oldala
Jöjjön Petőfi Sándor – Reszket a bokor, mert… verse. Reszket a bokor, mert Madárka szállott rá. Reszket a lelkem, mert Eszembe jutottál, Eszembe jutottál, Kicsiny kis leányka, Te a nagy világnak Legnagyobb gyémántja! Teli van a Duna, Tán még ki is szalad. Szivemben is alig Fér meg az indulat. Szeretsz, rózsaszálam? Én ugyan szeretlek, Apád-anyád […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre – A Hadak Útja verse. Vörös jelek a Hadak Útján: Hunniában valami készül, Rongyos hadak, roppant hadak Seregelnek vígan, vitézül. Máma Tűz-ország Magyarország, Fagyott testét a láng befutja. Csoda esett. Földre esett, Benépesült a Hadak Útja. Százezernyi parittyás Dávid Készül bízón, dalolva rátok: Ejh, jó urak, dicső urak, Ilyen gyávák a Góliátok? E […] Olvass tovább
Petőfi Sándor: Vérmező Magas hegy tetején régi Buda vára, Merőn állva néz a ballagó Dunára, Talán azért néz, hogy leszédüljön végre, És a mélybe essék, a víz fenekére. Jobb is lenne már őnéki ott a mélyben, Sok gyászdolgot látott hosszu életében, Sok gyászdolgot látott, megirtózott tőle, Azért várja, várja, hogy már mikor dől le? Látta […] Olvass tovább
Íme Petőfi Sándor – A csámpás legény verse. Petőfi Sándor – A csámpás legény Pórul jártak a leányok, Eddig én jártam utánok, Most ők járnak én utánam: Látod, látod, csámpás lábam! A legénység szépe java Egytül-egyig elment tova, Mind elmene katonának, Én billegek, itt hagyának. Kata húgom, jut eszedbe? Kértelek: végy a szivedbe. Kinevettél akkor […] Olvass tovább
Monológ életre-halálra Úgy, mint az őrült szerető szeret vizes fejjel, beomló ég alatt taposni őszi fasor avarán: e földön úgy szerettem járni én. Vagy mint utas idegen városokban, ki első este sétaútra megy, ide-oda fut, néz, nem tud betelni, megizzad s boldog révületben érzi, hogy álmainak városába ért, hol minden új: a kirakatok fénye, a […] Olvass tovább
Jöjjön Takács Irén: Az édesanya verse. Ha beteg vagy, fáradt, És ha gyötör a bánat, Betakar, vigasztal, Megveti az ágyad. Szeresd ezért nagyon Az édesanyádat! Sokszor bizony rossz vagy, Talán nem is láttad Mikor a két szemén Könnyek vontak fátylat. Tiszteld ezért nagyon Az édesanyádat! Ő mindig gondol rád, Megvarrja a ruhád, Egész nap dolgozik, […] Olvass tovább
Jöjjön Bartos Erika: Anyák verse. Barnaszemű édesanyám Úgy szólítom: Anyuka, Anyukám a pocakjában Hordott engem valaha. Anyukámnak anyukáját Úgy hívom, hogy Nagymama, Süteményt süt, gombócot főz, Messze száll az illata. Nagymamának anyukáját Úgy hívom, hogy Dédmama, Dédmamának kertje is van, Közepén egy fügefa. Dédmamának anyukáját Úgy hívják, hogy Ükmama, Ükmamának volt sok tyúkja, Meg egy büszke […] Olvass tovább
Jöjjön Pákolitz István: Anyámnak verse. Hogyha virág lennék, ölelnélek jó illattal; hogyha madár lennék, dicsérnélek zengő dallal; hogyha mennybolt lennék, aranynappal, ezüstholddal, beragyognám életedet csillagokkal. Virág vagyok: ékes, piros szirmú, gyönge rózsaág; madár vagyok: fényes dalt fütyülő csöpp rigócskád; eged is: szépséges aranynappal, ezüstholddal, beragyogom életed csillagokkal. Köszönjük, hogy elolvastad Pákolitz István költeményét. Mi a […] Olvass tovább
Falu Tamás: Anyád Aki jó volt hozzád, az volt az anyád, minden pillanatban gondolt o reád. Ha sorsod megvadult, s látta, hogy elüt, félre tolt az útból, s elé ő feküdt. Aki jó volt hozzád, az volt az anyád, ha fáztál, a lelkét terítette rád. Átvette terhedet, hogy azt ne te vidd, simogatta sebed, sírta […] Olvass tovább
Farkas Árpád: Anyák némasága Csak a gyermekek tudják mohó irtózattal a késeket nézni. Mint a hegedű, az anyák melléhez szorítva énekel a kenyér, a villanó penge simulása benne hópuha muzsika. Morzsák havazásába tartják arcukat a gyermekek, csak ok, ok tudják az anyák mellére szaladó késeket mohó iszonyattal nézni. Távolodnak tőlünk az anyák, kiürülnek álmainktól, mint […] Olvass tovább
Jöjjön Zelk Zoltán: Reggel óta… verse. Reggel óta tanakodtam, Mit mondhatnék teneked. Olyan szépet gondoltam ki, elmondani nem lehet! Nem leltem rá szavakat, még verset sem tanultam! Minden amit elmondhatnék, itt van egy szál virágban! Olvass tovább
Nagy Ferenc: Édesanyám Van egy szó, van egy név ezen a világon, Melegebb, színesebb, mint száz édes álom. Csupa virágból van, merő napsugárból.. Ha ki nem mondhatod, elepedsz a vágytól. Tisztán cseng, mint puszták estéli harangja, Örömében sir az, aki e szót hallja. Ártatlan kisgyermek, csöpp gügyögő hangja, Amikor gőgicsél, mintha volna szárnya. A amikor […] Olvass tovább