Ajánljuk:

  • in

    Muhi János: Mesélj, apu

    Jöjjön Muhi János Mesélj, apu verse. Mesélj nekem apu, Mi az, hogy becsület? Hogyha az van nekem, Jár érte tisztelet? Milyen lesz apu, Az igaz szerelem? És ha majd elmúlik Akkor az fáj nekem? Vannak-e apu, Ma is istenek? Hisznek-e még bennük, Most is az emberek? Van-e tényleg élet A halál után? És ha ezt […] Olvass tovább

  • in

    Petőfi Sándor: A Tisza

    Jöjjön Petőfi Sándor: A Tisza verse. Nyári napnak alkonyúlatánál Megállék a kanyargó Tiszánál Ott, hol a kis Túr siet beléje, Mint a gyermek anyja kebelére. A folyó oly símán, oly szelíden Ballagott le parttalan medrében, Nem akarta, hogy a nap sugára Megbotoljék habjai fodrába’. Síma tükrén a piros sugárok, (Mint megannyi tündér) táncot jártak, Szinte […] Olvass tovább

  • in

    Petőfi Sándor: Füstbement terv

    Jöjjön Petőfi Sándor: Füstbement terv verse. Egész uton – hazafelé – Azon gondolkodám: Miként fogom szólítani Rég nem látott anyám? Mit mondok majd először is Kedvest, szépet neki? Midőn, mely bölcsőm ringatá, A kart terjeszti ki. S jutott eszembe számtalan Szebbnél-szebb gondolat, Mig állni látszék az idő, Bár a szekér szaladt. S a kis szobába […] Olvass tovább

  • in

    Arany János: Régi jó időből

    Jöjjön Arany János: Régi jó időből verse. Elfolyt a méz a köpűből, A köpű is romba: Beléesett egy vén medve Világfájdalomba; Dirmeg idébb, dörmög odább, Hangja szép goromba: Hej! nem így volt, más világ volt Fiatal koromba! Nem őrizte akkor a méh Szuronnyal a mézet, A szamóca és a málna Bővebben tenyészett; Nem volt ilyen […] Olvass tovább

  • in

    Nagy László: Anyakép

    Jöjjön Nagy László: Anyakép verse. Könny nélkül váltam el tőle, sóhajtva nézett utánam. Még ölelt volna, még láttam, karját emelte. De a köd, november kölyke borult az anyai ölbe, édes helyemre. Jó volt már visszasajognom oda, hol erővel töltem, szülőm és elhagyott földem egy anyakép lett. Hevesen vettem magamba, emelték fönséges rangra álomi fények. Tornyok […] Olvass tovább

  • in

    Szabó Lőrinc: Ima a Semmihez

    Jöjjön Szabó Lőrinc: Ima a Semmihez verse. Sirni mindig egészen sikerűlt örülni sohase, mert mindig maradt bennem valami, aminek nem volt semmihez köze, maradt valami végső kis magány, mely mint homokszem a kagyló husát, kiirthatatlan, megolvaszthatatlan magként kinozott és kinozva fájt: az ős önzés ez, mely életre vágyott s szétszabdalta az Egyetlen Világot: a külön […] Olvass tovább

  • in

    Juhász Gyula: Tavaszvárás

    Jöjjön Juhász Gyula: Tavaszvárás verse. A déli szélben lehunyom szemem És gyöngyvirágok szagát érezem. Az esti égen violás a szín És kikeletben járnak álmaim. A hó alól már dobban boldogan A föld nagy szíve s csöndesen fogan A csíra, melyből új élet terem S bimbók bomolnak majd szűz réteken. Az örök nap még bágyadtan ragyog, […] Olvass tovább

  • in

    Szabó Lőrinc: Kandalló előtt

    Szabó Lőrinc: Kandalló előtt Szeretem a kandalló parazsát, a leégett fa nyugodt aranyát, a bíbor máglyát, a sok, szögletes, izzó fény-kristályt s a még láng-eres imbolygást rajtuk. Vad tájak s bohó rúnák gyúlnak benne az álmodó lélek elé. Titkok? Mit mondanak? Nyitom a rácsot: álarcként tapad arcomra a hő, s a fény elvakít: peng a […] Olvass tovább

  • in

    Petőfi Sándor: Egy estém otthon

    Jöjjön Petőfi Sándor: Egy estém otthon verse. Borozgatánk apámmal; Ivott a jó öreg, S a kedvemért ez egyszer – Az isten áldja meg! Soká nem voltam otthon, Oly rég nem láta már, Úgy megvénült azóta – Hja, az idő lejár. Beszéltünk erről, arról, Amint nyelvünkre jött; Még a szinészetről is Sok más egyéb között. Szemében “mesterségem” […] Olvass tovább

  • in

    József Attila: Ringató

    József Attila: Ringató Holott náddal ringat, holott csobogással, kékellő derűvel, tavi csókolással. Lehet, hogy szerelme földerül majd mással, de az is ringassa ilyen ringatással.     Olvass tovább

  • in

    Nemes Nagy Ágnes: Gesztenyefalevél

    Nemes Nagy Ágnes: Gesztenyefalevél Találtam egy falevelet, gesztenyefa levelét. Mintha megtaláltam volna egy óriás tenyerét. Ha az arcom elé tartom, látom, nagyobb, mint az arcom. Ha a fejem fölé teszem, Látom, nagyobb, mint a fejem. Hogyha eső cseperegne, nem bánnám, hogy csepereg, az óriás nappal-éjjel, óriási tenyerével befödné a fejemet. Jöjjön Megyes Melinda: Gesztenyefalevél előadása. Olvass tovább

  • in

    Nagy László: Az én szívem

    Nagy László: Az én szívem Az én szívem játszik, ingemen átlátszik, másik szívvel tündérkedik hajnalhasadásig. Születtem, felnőttem durva gaz-erdőben, virág vagyok, attól félek: csalán lesz belőlem. Szaporodik évem fényben, égdörgésben, ecetért kell elcserélni minden édességem. Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.