A versek oldala
Jöjjön Imre Flóra: Törékenyek. A csend üvegjét feszíti a fagy. Koppanó zaj a macskalépteké. Mint déli szél, többé sehol se vagy, vakon kereng az álom lefelé. S amire visszaemlékezni fáj: amilyenek voltunk. Megroppanó csontozatát most vallja meg a táj. És felszakad az ég, s ömlik a hó. Olvass tovább
Jöjjön Devecseri Gábor: Ha elmész verse Ha elmész, ne mondd azt, hogy „Elmegyek.”, még azt se, hogy „Megyek, de visszajövök.”, csak „Visszajövök.”. Azt az undokságot, hogy közben elmész, ebből is tudom. Lásd, a temetők kapuján ízlésesen, és a közbeeső halálra való minden célzás nélkül csak ennyi áll: „Feltámadunk”. Olvass tovább
Jöjjön Reményik Sándor: Szív verse. Szív – emberszív. Csak olyan, mint a másé. De mégis másnál rokontalanabb. A végzet jegyese, s az elhagyottságé. Szív – magyar szív. Szív-alakú sziget. Körülnyaldossa bánat-óceán. Körültombolja sötét gyűlölet. Szív – figyeld a rendhagyó verését: néha szinte eláll. Aztán jön egy óriási dobbanás a csillagokig fel, azért sem a halál! […] Olvass tovább
Falcsik Mari: Remény mi történik? apró zöld virágok pöndörödnek meg valami ének kél a kertben – hova tűnt az árnyék? hol van a sár? mik ezek a fények? szél kiabál kupolás magasból hörren a rém fut vele az ördög anyjuk hasán kinn a meleg ólban mocognak az ázott kutyakölykök Olvass tovább
Weöres Sándor – Tíz lépcső Szórd szét kincseid – a gazdagság legyél te magad. Nyűdd szét díszeid – a szépség legyél te magad. Feledd el mulatságaid – a vígság legyél te magad. Égesd el könyveid – a bölcsesség legyél te magad. Pazarold el izmaid – az erő legyél te magad. Oltsd ki lángjaid – a […] Olvass tovább
Jöjjön Babits Mihály: Elgurult napok verse. Babits Mihály: Elgurult napok Napjaim mint az elgurult gyümölcsök botlanak, futnak, sárban hemperegnek, végre megállnak, éjjel, s vég időkig kicsi gödrökben poshadnak, felejtve. Ki szedi föl fa alól a gyümölcsöt? Kis gödrökből a poshadó gyümölcsöt? Sárból, szemétből a szennyes gyümölcsöt? Ki szedi föl fa alól a gyümölcsöt? Óh kedvesem, […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Félhomályban verse. I. Ott ültünk némán, édes félhomályban, Te elmerengve s égő vágyban én. Álmod hová szállt s kié volt a vágyam, Titok maradt az szívünk rejtekén. Talán a mult viharzott át előtted S előttem halkan tünt fel a jelen… …Neked talán már bántó, kínos álom S nekem már kínos vágy a […] Olvass tovább
Arany János „Itthon” című verse a családi otthon meghitt légkörét idézi meg, ahol a lélek megpihen, és minden gond elsimul. Az egyszerű, mégis szívhez szóló sorok az otthon és a szeretteink között megélt örömöket, békét és biztonságot dicsőítik. Olvassuk el ezt a gyönyörű verset, amely emlékeztet arra, hogy az otthon nem csupán hely, hanem érzés […] Olvass tovább
József Attila: Kész a leltár Magamban bíztam eleitől fogva – ha semmije sincs, nem is kerül sokba ez az embernek. Semmiképp se többe, mint az állatnak, mely elhull örökre. Ha féltem is, a helyemet megálltam – születtem, elvegyültem és kiváltam. Meg is fizettem, kinek ahogy mérte, ki ingyen adott, azt szerettem érte. Asszony ha játszott […] Olvass tovább
Jöjjön Pilinszky János: Azt hiszem verse. Azt hiszem, hogy szeretlek; lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz. De láthatod, az istenek, a por, meg az idő mégis oly súlyos buckákat emel közéd-közém, hogy olykor elfog a szeretet tériszonya és kicsinyes aggodalma. Ilyenkor ágyba bújva félek, mint a természet éjfél idején, hangtalanúl és jelzés nélkűl. Azután újra […] Olvass tovább
Jöjjön Radnóti Miklós: Gyökér verse. A gyökérben erő surran, esőt iszik,földdel él és az álma hófehér. Föld alól a föld fölé tör, kúszik s ravasz a gyökér karja akár a kötél. Gyökér karján féreg alszik gyökér lábán féreg ül, a világ megférgesül. De a gyökér tovább él lent, nem érdekli a világ, csak a lombbal […] Olvass tovább
Bár Karinthy Frigyest nem a versei miatt szokták emlegetni, érdemes elolvasni a költményeit, hiszen filozofikus tartalmuk mellett esztétikailag is kiemelkedőek. Az Előszó című vers tételmondata: Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek. Ezzel talán azt akarja Karinthy kifejezni, hogy szeretné megosztani másokkal a saját gondolatait, lényét, amit azonban senki sem ért meg – ezért újra […] Olvass tovább