A versek oldala
Jöjjön Radnóti Miklós: Gyökér verse. A gyökérben erő surran, esőt iszik,földdel él és az álma hófehér. Föld alól a föld fölé tör, kúszik s ravasz a gyökér karja akár a kötél. Gyökér karján féreg alszik gyökér lábán féreg ül, a világ megférgesül. De a gyökér tovább él lent, nem érdekli a világ, csak a lombbal […] Olvass tovább
Bár Karinthy Frigyest nem a versei miatt szokták emlegetni, érdemes elolvasni a költményeit, hiszen filozofikus tartalmuk mellett esztétikailag is kiemelkedőek. Az Előszó című vers tételmondata: Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek. Ezzel talán azt akarja Karinthy kifejezni, hogy szeretné megosztani másokkal a saját gondolatait, lényét, amit azonban senki sem ért meg – ezért újra […] Olvass tovább
Fésűs Éva: A sündisznócska Tegnap korán esteledett, Sündisznócska ágyat vetett. Ágyat vetett az avarba, Kicsinyeit betakarta. Fújhat a szél szakadatlan, Melegít a puha paplan. Jó a meleg földi fészek, Aludjatok kis tüskések! Olvass tovább
Jöjjön Csoóri Sándor: Senkiföldje verse. Nem szólsz, nem szólok, pedig látjuk: egyre nő köztünk a senkiföldje, s elgazosodnak az éjszakáink, mint a temetőkert. Ha volna időm a fájdalomra, ha volna időm a felejtésre, beöltöznék ólom-ruhába, s bemerülnék a tófenékre. De itt kell élnem, ahol neked is, itt kell járnom, ahol te is jársz, kapualjak mennyországát […] Olvass tovább
Jöjjön Szabó Magda: Hinni verse. Hinni szeretnék a kimondott szóban, Hinni az emlékekben, egy régi fotóban. Hinni szeretnék egy darabka kőben, Egy száraz faágban,vagy épp zöldelőben. Hinni szeretnék a könyv betűiben, A madarak dalában, a tiszta levegőben, Hinni a szóban, a segítő kézben, Hinni szeretném, hogy van miben hinnem. Olvass tovább
Kányádi Sándor: Kívánság Egy másik asszonnyal, aki nincs, (és minden asszonyban ott van) aki nem te vagy, aki nincs, aki egy mosolyodban, mozdulatodban, benned is olykor villanni látszik: akit nem én, egy másik férfi ismerhet benned, és aki másoknak szenvedés – azzal a másik asszonnyal, azzal is ismertess meg – akkor elhiszem: úgy szeretsz, ahogy […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Nem adom vissza verse. Visszaadok én mindent, Ha visszaadni lehet, De nem adom vissza A szemed. Belőlem fognak nézni Téged és egy kék tavat S mit a földön nézni Még szabad. Visszaadok én mindent, Ha visszaadni lehet, De nem adom vissza A szemed. Olvass tovább
József Attila: Imádság megfáradtaknak Alkotni vagyunk, nem dicsérni. Gyerekeink sem azért vannak, Hogy tiszteljenek bennünket S mi, Atyánk, a te gyerekeid vagyunk. Hiszünk az erő jószándokában. Tudjuk, hogy kedveltek vagyunk előtted, Akár az égben laksz, akár a tejben, A nevetésben, sóban, vagy mibennünk. Te is tudod, hogyha mi sírunk, Ha arcunk fényét pár könnycsepp kócolja, […] Olvass tovább
Jöjjön Áprily Lajos Mennék eléd verse. Mennék eléd, mert itt vagy már közel. A déli oldalon leselkedel. Gyökerek hallják könnyű léptedet, átküldesz egy-egy halk leheletet, mely szűzies még és illattalan, de sejtető, jó langyossága van. Csak arcom érzi még, nem sejti más, varázs van benne, keltető varázs. Ahol jársz, néma éberség fogad, keresed a rügyes […] Olvass tovább
Reményik Sándor: Pacsirta Lám Bélának A rét felett Trillázva lebegett. Emelkedett. Alatta zöldesbarna folt: Az erdő elveszett. Dalolt, dalolt. Úgy pazarolta magából a dalt, Hogy mámorába szinte belehalt. És mégis olyan üdén, könnyedén Fakadt a dal belőle, mint a lomb Nyírfatündérek karcsú ághegyén. Lassan, nehezen, mint komor kolomp Kondult a szívem – és eszméltem én: […] Olvass tovább
Jöjjön Fazekas Anna: Öreg néne őzikéje verse. Mátraalján, falu szélén lakik az én öreg néném, melegszívű, dolgos, derék, tőle tudom ezt a mesét. Őzgidácska, sete-suta, rátévedt az országútra, megbotlott egy kidőlt fába, eltörött a gida lába. Panaszosan sír szegényke, arra ballag öreg néne. Ölbe veszi, megsajnálja, hazaviszi kis házába. Ápolgatja, dédelgeti, friss szénával megeteti, forrásvízzel […] Olvass tovább
Ady Endre: A magyar Ugaron Elvadult tájon gázolok: Ős, buja földön dudva, muhar. Ezt a vad mezőt ismerem, Ez a magyar Ugar. Lehajlok a szent humuszig: E szűzi földön valami rág. Hej, égig-nyúló giz-gazok, Hát nincsen itt virág? Vad indák gyűrűznek körül, Míg a föld alvó lelkét lesem, Régmult virágok illata Bódít szerelmesen. Csönd van. […] Olvass tovább