A versek oldala
Jöjjön Illyés Gyula: Gyönyörű, gyönyörű verse. Hátam mögött – szívem is hallja – törik az őszi fű; te jössz, tudom. Miről? A lépted nesze is gyönyörű. Gyönyörű lesz, ha megjelensz; már csak egy pillanat. Gyönyörű rögtön a világ, mihelyt része vagy. Fásult volt, borús a szívem szomorú, keserű. Ha benne vagy, a szívem is ragyogó, […] Olvass tovább
Sokak szerint ez Illyés Gyula legszebb verse – íme a csodás költemény. Illyés Gyula: Szerelem Mint egy dalba, dalba, úgy burkolom magam szerelmedbe és úgy sodortatom magam. Nevetve fordulok, ha egy-egy szögleten rámront az izmos szél, birkózni kezd velem. Lépek mint részeges, kit egy dallam visz és aki köré a bor egy régi nyárt igéz, […] Olvass tovább
Illyés Gyula – Jó érezni Jó érezni azt, hogy szeretlek nagyon és egyre-egyre jobban. Ott bujkálni a két szemedben, rejtőzködni mosolyodban. Érezni, hogy a szemeid már szemeimben élnek és néznek, s érezni azt, hogy szép, veled szép, és csak veled teljes az élet. Mit el nem értünk, külön tévelyegve; talán egy kis fészek adja meg […] Olvass tovább
Reményik Sándor: Tempósan Kacsó Sándornak Tempósan, békén, hegynek ballagok. Még majdnem hajnal van, csillog a harmat – Rezgőfüvön rezeg – De milyen mámortalan hajnalok – S mégis szépek ezek. Nem űzök immár királyi vadat, Ajzott íjjal tűnő romantikát. A szemem nemcsak merőn néz – de lát. Látom a lomb közt a búvó gyümölcsöt. Megállapítom: gyér […] Olvass tovább
Jöjjön Hermann Marika: Malacka nagy esete verse. Hermann Marika: Malacka nagy esete Olvass tovább
Aranyosi Ervin: Eladó a mosoly… Eladó a mosoly! Tessék, tessék venni! Nem kerül az pénzbe, nem kell megijedni! Minden mosolyomnak egy mosoly az ára! Tessék visszaadni, hogy ne menjen kárba! Adom nevetésem, azt is lehet kapni, s elég hála képpen vidáman kacagni! Jót tesz a léleknek, gyógyír minden bajra, amin ma nevethetsz, sose hagyd holnapra! Olvass tovább
Jöjjön Madách Imre Hozzá verse. Ha néha ilyes szót kockáztatok: Hívebb barátod nincs mint én vagyok, Kétes mosoly leng ajkadon, – talán Szokásos bóknak nézed azt csupán. De nem, de nem, te szómat elhiszed, Tudod, hogy aki ismer, az szeret. Szived talán inkább attól remeg, Hogy több barátságnál, mit érezek. Azt kémleled, ha néha mosolyogsz, […] Olvass tovább
Jöjjön Weöres Sándor: Hazatérés verse. Weöres Sándor: Hazatérés Anyám szemében kapzsi féltés. Apám szemében görbe vád — hogy megjöttem, fölhozta mégis a legvénebb üveg borát. Kutyánk bőrbeteg és öreg már, csupa csont… nézni siralom. Nemsokára, tudom, elássák a lucernás domboldalon. Vacsorázunk. Pár szó — és csönd lesz. És az a csönd úgy kiabál. Mintha az […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila – Szegényember balladája verse. – Szegényember, hogy adod a bölcsőt? – Csöpp a gyerek, hogy adnám a bölcsőt? – Király vagyok, bírok nagy erővel, Ha nem adod, elveszem erővel. Szegényember, hejh, csak egyet szólna – A király már katonákért szólna. De a bölcsőt a tóba hajítja, Csöpp gyerekét utána hajítja. Szegényember sír-rí […] Olvass tovább
Kosztolányi Dezső: Tavasz Victor Hugo Tavasz a drágám és én szeretem. Ő az eső, a nap. Így szól kereken: – Rossz ülni itthon. Künn a lomb alól ezer vidám, boldog madár dalol. Hallgassuk. Én, mint hódoló bolondja, csak hallgatom. – Unalmas nóta – mondja. Inkább talán játszhatnánk valamit. – Kártyázzunk, édes? – Ó, csak azt […] Olvass tovább
Jöjjön Kosztolányi Dezső: Ének a tavasz elé verse. Kelj, bársonylombú, halk lehelletű, borús tavasz a völgyön és hegyen, hogy majd ha eljön az idő, legyen a sebre fű. Tavaszi erdő, jó szorosra fond sűrű, sötét lombod hálozatát, hogy majd ha éjjel elbúvunk alád, födjön a lomb. Kegyes Természet, szánd meg a magyart, adj néki ágyat, sátoros […] Olvass tovább
Török Károly: Alku Piactéren a vásárban Liba gágog a kosárban. Pénztárcámat előveszem, Odamegyek, megkérdezem: -Nénémasszony, hogyé’ adja? Mennyit ér a liba combja? -Száz forint lesz annak párja, Kétszáz meg a melle, mája. Százötven a fara, háta, Ugyanennyi mindkét szárnya. Ötven-ötven nyaka, lába, Vegye, vigye, meg ne bánja! Bizony kicsit sokallottam! Kételkedtem: jól hallottam? -Hát a […] Olvass tovább