Ajánljuk:

  • in

    Nagy László: Anyakép

    Jöjjön Nagy László: Anyakép verse. Könny nélkül váltam el tőle, sóhajtva nézett utánam. Még ölelt volna, még láttam, karját emelte. De a köd, november kölyke borult az anyai ölbe, édes helyemre. Jó volt már visszasajognom oda, hol erővel töltem, szülőm és elhagyott földem egy anyakép lett. Hevesen vettem magamba, emelték fönséges rangra álomi fények. Tornyok […] Olvass tovább

  • in

    Szabó Lőrinc: Ima a Semmihez

    Jöjjön Szabó Lőrinc: Ima a Semmihez verse. Sirni mindig egészen sikerűlt örülni sohase, mert mindig maradt bennem valami, aminek nem volt semmihez köze, maradt valami végső kis magány, mely mint homokszem a kagyló husát, kiirthatatlan, megolvaszthatatlan magként kinozott és kinozva fájt: az ős önzés ez, mely életre vágyott s szétszabdalta az Egyetlen Világot: a külön […] Olvass tovább

  • in

    Juhász Gyula: Tavaszvárás

    Jöjjön Juhász Gyula: Tavaszvárás verse. A déli szélben lehunyom szemem És gyöngyvirágok szagát érezem. Az esti égen violás a szín És kikeletben járnak álmaim. A hó alól már dobban boldogan A föld nagy szíve s csöndesen fogan A csíra, melyből új élet terem S bimbók bomolnak majd szűz réteken. Az örök nap még bágyadtan ragyog, […] Olvass tovább

  • in

    Szabó Lőrinc: Kandalló előtt

    Szabó Lőrinc: Kandalló előtt Szeretem a kandalló parazsát, a leégett fa nyugodt aranyát, a bíbor máglyát, a sok, szögletes, izzó fény-kristályt s a még láng-eres imbolygást rajtuk. Vad tájak s bohó rúnák gyúlnak benne az álmodó lélek elé. Titkok? Mit mondanak? Nyitom a rácsot: álarcként tapad arcomra a hő, s a fény elvakít: peng a […] Olvass tovább

  • in

    Petőfi Sándor: Egy estém otthon

    Jöjjön Petőfi Sándor: Egy estém otthon verse. Borozgatánk apámmal; Ivott a jó öreg, S a kedvemért ez egyszer – Az isten áldja meg! Soká nem voltam otthon, Oly rég nem láta már, Úgy megvénült azóta – Hja, az idő lejár. Beszéltünk erről, arról, Amint nyelvünkre jött; Még a szinészetről is Sok más egyéb között. Szemében “mesterségem” […] Olvass tovább

  • in

    József Attila: Ringató

    József Attila: Ringató Holott náddal ringat, holott csobogással, kékellő derűvel, tavi csókolással. Lehet, hogy szerelme földerül majd mással, de az is ringassa ilyen ringatással.     Olvass tovább

  • in

    Nagy László: Az én szívem

    Nagy László: Az én szívem Az én szívem játszik, ingemen átlátszik, másik szívvel tündérkedik hajnalhasadásig. Születtem, felnőttem durva gaz-erdőben, virág vagyok, attól félek: csalán lesz belőlem. Szaporodik évem fényben, égdörgésben, ecetért kell elcserélni minden édességem. Olvass tovább

  • in

    Szabó Magda: Madár

    Jöjjön Szabó Magda: Madár verse. Azt kérdezed, hogy ki vagyok, micsoda kis lélek vagyok, ki ablakodon kopogok, és mint a gránát, tüzelek, és lengek-ingok-libegek, és hámba fogom a szelet, és hintálom a levelet, összekuszálom a leget, s azt a suhogó szövetet, amit a hajnal tereget, min villogás az erezet? Vagyok az élő suhanás, vagyok az […] Olvass tovább

  • in

    Nemes Nagy Ágnes: Tanulni kell

    Jöjjön Nemes Nagy Ágnes: Tanulni kell verse. Tanulni kell. A téli fákat. Ahogyan talpig zuzmarásak. Tanulni kell. A nyári felhőt. A lobbanásnyi égi-erdőt. Tanulni kell mézet, diót, jegenyefát és űrhajót, a hétfőt, keddet, pénteket, a szavakat, mert édesek, tanulni kell magyarul és világul, tanulni kell mindazt, ami kitárul, ami világít, ami jel: tanulni kell, szeretni […] Olvass tovább

  • in

    Várnai Zseni: Csendes éj…

    Jöjjön Várnai Zseni: Csendes éj… verse. A csendes éjben anyámra gondolok, Szívemben most az ő szíve dobog. Szegény özvegy volt, sokat szenvedett, Nem volt egyebe, csak a szeretet. Szájától vont meg minden falatot, És ha mi ettünk, ő is jóllakott. Játékot venni nem tudott nekünk, Varrással kereste kenyerünk. Ő mesterkélt ünnepre szép babát, Levágta hozzá […] Olvass tovább

  • in

    Gárdonyi Géza: Ima

    Jöjjön Gárdonyi Géza: Ima verse. Mély tisztelettel nyújtom fel tehozzád, Fenséges Isten, a kérvényemet: Csupán egy kunyhót adj nekem, Uram, Hová a szél is gyalog mehet. Egy kis patak mellette folyjon el, S madár daloljon fenn a lombokon, Az udvaron egy göndör kis malac S egy tarka tyúk elég lesz, gondolom. Szobám legyen hűs és […] Olvass tovább

  • in

    Heltai Jenő: Szívem falán

    Heltai Jenő: Szívem falán Heltai Jenő: Szívem falán Szivem falán a gond sötétlik, Egy árny a hófehér falon: Óh, megöregszel te is egyszer, Én édes, szőke angyalom. A szőke haj ezüstre válik, Barázdás lesz a homlokod, És csókos ajkad pirja elvész S a szived halkabban dobog. És benne mélyen eltemetve A régi, régi szerelem, És […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.