in

Heltai Jenő: Szívem falán

Hirdetés

Heltai Jenő: Szívem falán

Heltai Jenő: Szívem falán
Szivem falán a gond sötétlik,
Egy árny a hófehér falon:
Óh, megöregszel te is egyszer,
Én édes, szőke angyalom.

A szőke haj ezüstre válik,
Barázdás lesz a homlokod,
És csókos ajkad pirja elvész
S a szived halkabban dobog.

És benne mélyen eltemetve
A régi, régi szerelem ,
És szenvedélytelen, szeliden
Fogsz társalogni énvelem.

Igérd meg azt, hogy kezed akkor
Kezemből vissza nem veszed,
S szeretni fogsz majd akkor is még,
Mikor már én is vén leszek.

Igérd meg azt, hogy megbocsátod,
Hogy oly nagyon szerettelek,
Hogy rácsókoltam ajakadra
Sok év alatt a zord telet.

Igérd meg azt, hogy megbocsátod,
Hogy elhervadtál keblemen,
Hogy másnak senkije se voltál,
Csak nékem voltál mindenem.

Igérd meg azt, hogy szemrehányást
Szived magadba nem fogad
S nem kéri tőlem soha vissza
Aranyos ifjuságodat.

Köszönjük, hogy elolvastad Heltai Jenő költeményét.

Mi a véleményed a Szívem falán írásról?

Írd meg kommentbe!

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!
Klikk és válassz a kvízek közül, majd töltsd ki a játékot.

Szereted a verseket? Hozd a telitalálatot a kvízjátékban!

Ady Endre: Az Illés szekerén