Ajánljuk:

  • in

    Illyés Gyula – Jó érezni

    Illyés Gyula – Jó érezni Jó érezni azt, hogy szeretlek nagyon és egyre-egyre jobban. Ott bujkálni a két szemedben, rejtőzködni mosolyodban. Érezni, hogy a szemeid már szemeimben élnek és néznek, s érezni azt, hogy szép, veled szép, és csak veled teljes az élet. Mit el nem értünk, külön tévelyegve; talán egy kis fészek adja meg […] Olvass tovább

  • in

    Reményik Sándor: Tempósan

    Reményik Sándor: Tempósan Kacsó Sándornak Tempósan, békén, hegynek ballagok. Még majdnem hajnal van, csillog a harmat – Rezgőfüvön rezeg – De milyen mámortalan hajnalok – S mégis szépek ezek. Nem űzök immár királyi vadat, Ajzott íjjal tűnő romantikát. A szemem nemcsak merőn néz – de lát. Látom a lomb közt a búvó gyümölcsöt. Megállapítom: gyér […] Olvass tovább

  • in

    Aranyosi Ervin: Eladó a mosoly

    Aranyosi Ervin: Eladó a mosoly… Eladó a mosoly! Tessék, tessék venni! Nem kerül az pénzbe, nem kell megijedni! Minden mosolyomnak egy mosoly az ára! Tessék visszaadni, hogy ne menjen kárba! Adom nevetésem, azt is lehet kapni, s elég hála képpen vidáman kacagni! Jót tesz a léleknek, gyógyír minden bajra, amin ma nevethetsz, sose hagyd holnapra! Olvass tovább

  • in

    Madách Imre: Hozzá

    Jöjjön Madách Imre Hozzá verse. Ha néha ilyes szót kockáztatok: Hívebb barátod nincs mint én vagyok, Kétes mosoly leng ajkadon, – talán Szokásos bóknak nézed azt csupán. De nem, de nem, te szómat elhiszed, Tudod, hogy aki ismer, az szeret. Szived talán inkább attól remeg, Hogy több barátságnál, mit érezek. Azt kémleled, ha néha mosolyogsz, […] Olvass tovább

  • in

    Weöres Sándor: Hazatérés

    Jöjjön Weöres Sándor: Hazatérés verse. Weöres Sándor: Hazatérés Anyám szemében kapzsi féltés. Apám szemében görbe vád — hogy megjöttem, fölhozta mégis a legvénebb üveg borát. Kutyánk bőrbeteg és öreg már, csupa csont… nézni siralom. Nemsokára, tudom, elássák a lucernás domboldalon. Vacsorázunk. Pár szó — és csönd lesz. És az a csönd úgy kiabál. Mintha az […] Olvass tovább

  • in

    József Attila – Szegényember balladája

    Jöjjön József Attila – Szegényember balladája verse. – Szegényember, hogy adod a bölcsőt? – Csöpp a gyerek, hogy adnám a bölcsőt? – Király vagyok, bírok nagy erővel, Ha nem adod, elveszem erővel. Szegényember, hejh, csak egyet szólna – A király már katonákért szólna. De a bölcsőt a tóba hajítja, Csöpp gyerekét utána hajítja. Szegényember sír-rí […] Olvass tovább

  • in

    Kosztolányi Dezső: Tavasz

    Kosztolányi Dezső: Tavasz Victor Hugo Tavasz a drágám és én szeretem. Ő az eső, a nap. Így szól kereken: – Rossz ülni itthon. Künn a lomb alól ezer vidám, boldog madár dalol. Hallgassuk. Én, mint hódoló bolondja, csak hallgatom. – Unalmas nóta – mondja. Inkább talán játszhatnánk valamit. – Kártyázzunk, édes? – Ó, csak azt […] Olvass tovább

  • in

    Török Károly: Alku

    Török Károly: Alku Piactéren a vásárban Liba gágog a kosárban. Pénztárcámat előveszem, Odamegyek, megkérdezem: -Nénémasszony, hogyé’ adja? Mennyit ér a liba combja? -Száz forint lesz annak párja, Kétszáz meg a melle, mája. Százötven a fara, háta, Ugyanennyi mindkét szárnya. Ötven-ötven nyaka, lába, Vegye, vigye, meg ne bánja! Bizony kicsit sokallottam! Kételkedtem: jól hallottam? -Hát a […] Olvass tovább

  • in

    Kányádi Sándor: Nyári alma ül a fán

    Kányádi Sándor: Nyári alma ül a fán Nyári alma ül a fán, fa alatt egy kisleány. Néz a kislány föl a fára, s le az alma a kislányra. Nézi egymást mosolyogva: lány az almát, lányt az alma. Gondolkozik, mit tehetne, áll a kislány lábujjhegyre, nyúlánkozik, ágaskodik, ugrik, toppan, kapaszkodik. De az alma meg sem moccan, […] Olvass tovább

  • in

    Móra Ferenc: A didergő király

    Móra Ferenc: A didergő király Mese, mese, mátka, pillangós határba: Volt egyszer egy király Nekeresd országba. Nevenincs királynak nagy volt a bánata, Csupa siralom volt éjjele, nappala. Hideg lelte-rázta, fázott keze-lába. Sűrű könnye pergett fehér szakállába: „Akármit csinálok, reszketek és fázom, Hiába takargat aranyos palástom! Aki segít rajtam: koronám, kenyerem Tőle nem sajnálom, véle megfelezem!” […] Olvass tovább

  • in

    Ady Endre: A ló kérdez

    Ady Endre: A ló kérdez Lovamra patkót senki nem veret, Be szerencse, hogy senki sem szeret: Döcögök, lógok követlen úton S hogy merre megyek, nem nagyon tudom. S a rossz úton, mert minden ellovan, Felüti néha fejét a lovam És megkérdi, míg szép feje kigyúl: Hát mi lesz ebből, tekintetes úr? Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.