A versek oldala
Petőfi Sándor: A csavargó Önkénytelen az ember, Mindenre születik, Mint a magasb hatalmak Ott fönn elvégezik. Fölöttem is határozott Az égi végzemény: Csavargónak születtem, Csavargó vagyok én. Betérek Debrecenbe Bolond Istók gyanánt, S tovább megyek, ha ittam Bort és öleltem lyányt. Ma itten, holnap ottan, Csak ez az élemény… Csavargónak születtem, Csavargó vagyok én. Igaz, […] Olvass tovább
Csukás István: A bűvös virág Ha szereted viszont szeret Ha mosolyogsz, ő is ám! Ha bánat ér, megosztozik Szegény szíved bánatán. Cirógatod, megcirógat Becézgeted, örül ám, Szíved örül, lelked röpül, csodálatos illatán. Orvosság ez minden bajra Gondot s a bút űzi ám! Szíved-lelked meggyógyítja, míg merengsz az illatán! Olvass tovább
Jöjjön Donászy Magda: Ajándék verse. Színes ceruzával rajzoltam egy képet, anyák napján reggel, Édesanyám néked. Lerajzoltam én egy aranyos madarat, aranyos madárra aranyos tollakat. Elkészült a madár, Nem mozdul a szárnya… Pedig hogyha tudna, a válladra szállna. Eldalolná csöndben tenéked egy dalban, amit anyák napján mondani akartam Olvass tovább
K. László Szilvia: A kis Lajhár Alajos Lajháréknál nagy az öröm született egy aranyos, igen bájos, igen ügyes, igen jámbor, igen eszes, gyönyörű szép lajhárbaba: a kis Lajhár Alajos. Ám, hogy telnek napok, hetek jön a gond is, rengeteg, olyan sírós, hangja éles, túl mozgékony, néha rémes! Súgnak-búgnak a rokonok: jaj, de furcsa egy gyerek! […] Olvass tovább
Jöjjön Radnóti Miklós: Olasz festő verse. Egy kövön ül. Merész fenekét hálóval fonja a kőhöz a pók és fest, nagyokat dudolva a vászna elé: (- A rosszak kerékbetörettek a parton s a jókat elmosta dagálykor az ár. Süketek lábukat dugták az égre, a vakok is elmentek már a föld alá, csak a fehér némák ugatnak […] Olvass tovább
Jöjjön Berzsenyi Dániel Búcsúzás Kemenes-Aljától verse. Messze setétedik már a Ság teteje, Ezentúl elrejti a Bakony erdeje, Szülőföldem, képedet: Megállok még egyszer, s reád visszanézek. Ti kékellő halmok! gyönyörű vidékek! Vegyétek bús könnyemet. Ti láttátok az én bölcsőmnek ringását S ácsorgó ajakam első mosolygását Szülém forró kebelén; Ti láttátok a víg gyermek játékait, A serdülő ifjú […] Olvass tovább
Jöjjön Juhász Gyula: Prometheus verse. Leáldozó nap bíborában Fürdik a Kaukázus orma, Nyugaton rózsás felhők fátyla Hull a fölkélő csillagokra. Susog, suttog az alvó tenger, Szerelmesét szólítja lágyan, Megreszket a virágok kelyhe Szűzi, titkos szerelmi lázban. S a bíboros hegy meredélyén A rózsafelhők lágy ködében Prometheus, titánok atyja Kesereg egymagán, sötéten. Fölkél a hold. Csókját […] Olvass tovább
Jöjjön Kányádi Sándor: Ne félj! verse. Ne félj, ne félj! Múlóban már a tél. A nap, a nap lassan erőre kap. Remény, remény ragyog az ág hegyén. De még, de még tartja magát a jég. De már, de már ripeg-ropog, akár az ablak üvege, ha labda töri be. Olvass tovább
Gazdag Erzsi: Mesebolt Volt egyszer egy mesebolt, abban minden mese volt: fiókjában törpék ültek, vizilányok hegedűltek. Öreg anyók szőttek-fontak, apró manók táncot roptak. Lidérc ugrált az udvarban, kaszás pók varrt az ablakban. A lámpában ecet égett, az egylábú kettőt lépett, cégére egy tündér volt: ilyen volt a mesebolt. Olvass tovább
Jöjjön Radnóti Miklós: Március verse. Lúdbőrzik nézd a tócsa, vad, vidám, kamaszfiús szellőkkel jár a fák alatt s zajong a március. A fázós rügy nem bújt ki még, hálót se sző a pók, de futnak már a kiscsibék, sárgás aranygolyók. Olvass tovább
Petőfi Sándor: A kutyák dala Süvölt a zivatar A felhős ég alatt; A tél iker fia, Eső és hó szakad. Mi gondunk rá? mienk A konyha szöglete. Kegyelmes jó urunk Helyheztetett ide. S gondunk ételre sincs. Ha gazdánk jóllakék, Marad még asztalán, S mienk a maradék. Az ostor, az igaz, Hogy pattog némelykor, És pattogása […] Olvass tovább
Petőfi Sándor: Dalaim Elmerengek gondolkodva gyakran, S nem tudom, hogy mi gondolatom van, Átröpűlök hosszában hazámon, Át a földön, az egész világon. Dalaim, mik ilyenkor teremnek, Holdsugári ábrándos lelkemnek. A helyett, hogy ábrándoknak élek, Tán jobb volna élnem a jövőnek, S gondoskodnom… eh, mért gondoskodnám? Jó az isten, majd gondot visel rám. Dalaim, mik ilyenkor […] Olvass tovább