A versek oldala
Jöjjön Radnóti Miklós: Eső esik, fölszárad verse. Eső esik. Fölszárad. Nap süt. Ló nyerít. Nézd a világ apró rebbenéseit. Egy műhely mélyén lámpa ég, macska nyávog, vihogva varrnak felhőskörmü lányok. Uborkát esznek. Harsan. S csattog az olló. Felejtik, hogy hétfő s kedd oly hasonló. A sarkon túl egy illatszerárus árul, a hitvesét is ismerem szagárul. […] Olvass tovább
Jöjjön Radnóti Miklós: Majális verse. A hangraforgó zeng a fű között, s hördül, liheg, akár egy üldözött, de üldözők helyett a lányok kerítik, mint tüzes virágok. Egy lányka térdrehull, lemezt cserél, a háta barna, lába még fehér, a rossz zenén kis lelke fellebeg s oly szürke, mint ott fönt a fellegek. Fiúk guggolnak és parázslanak, […] Olvass tovább
Gyenes István: Tavaszköszöntő Köszöntünk szép kikelet, Ragyogjál a föld felett. Áraszd meleg sugarad, Hozzál termő szép nyarat. Epret, mézet, szép virágot, Embereknek boldogságot. Olvass tovább
Juhász Magda: Jó leszek, ígérik a gyerekek Anyának ezt mondom én is, kételkedik benne mégis. Pedig a szavam betartom, nem ugrálok utcasarkon, kikerülök minden sarat, ruha rólam le nem szakad! Reggel-este fogat mosok, iskolában jól tanulok. A szobám is szinte ragyog, játékot én szét nem hagyok. De nem így a szomszéd gyerek! Bizony vele sok […] Olvass tovább
Jöjjön Weöres Sándor: Ha a világ rigó lenne verse. Ha a világ rigó lenne, Kötényemben ő fütyülne, Éjjel-nappal szépen szólna, Ha a világ rigó volna. De ha a világ rigó lenne, Kötényembe nem is férne, Kötényem is honnan volna, Ha egész világ rigó volna. Olvass tovább
Szabó Lőrinc: Sokat tud az én kezem Sokat tud az én kezem, sokat tud az ujjam, benne mindenféle régi, s mindenféle új van. A régi a lecke s én gyártom az újat, hogy megnőve, szép hazámnak segíteni tudjak. Festek, írok, építek tornyot, hidat, embert, papíromon sok a ház, és csak úgy nyit a sok kert. […] Olvass tovább
Lackfi János: Lányok dala Azt mondják a fiúk, nyávogunk, selypegünk, játszani nem lehet semmi jót se velünk. De ők tiszta hülyék földön fetrengenek, egymás fejét verik, s azt mondják, ez remek. És egymást lökdösik, rúgják, labda sehol, azt mondják, ez foci, ruhájuk csupa por. Autókártyázva meg összevesznek azon, hogy hány köbcenti a hengerűrtartalom. A lányvécébe […] Olvass tovább
Romhányi József: Szamármese Csömörön élt az öreg dőre Göre Döme, annak volt egy csengeri csengős pörgeszőrű göndör csődöre. De bármilyen pörgeszőrű göndör csődör volt Csömörön az öreg dőre Göre Döme csengeri csengős csődöre, nem szerzett neki virgonc, kenceficés kancát időre az örökkön ődöngő-lődörgő dőre öreg. Így hát csurig csorgatta csöbörbe könnyeit és csúfos csődörcsődöt mondott […] Olvass tovább
Jöjjön Garai Gábor – Éhség verse. Naponta egyszer álljon meg a kés a kenyér s a hús fölött a kezünkben. Világ-birodalom az éhezés. Ez anya-föld emlőiből ember ma, száz közül hatvan, egyszer se szívja meg magát naponta jóllakottra. Másképp s precízen: 60 százalék soha még nem tolta el a tányért, hogy: elég! Nincs képzete a […] Olvass tovább
Jöjjön Jancsik Pál – Anyák napjára verse. Édesanyám, ma már tudom, mennyit dolgozol érettem, kicsi vagyok még, de azért nagy jóságod megértettem. Néked mindent megköszönni szavam elég sosem lehet, engedd meg, hogy szép csöndesen megcsókoljam dolgos kezed. Folytatjuk – versek anyák napjára Olvass tovább
Jöjjön Kassák Lajos Veled vagyok verse. Előtted megyek, te én előttem. A koranap aranylánca csilingel kezemen. Hová mégy – kérdezem, feleled – nem tudom. Siettetném lépteim de te jobban sietsz. Előtted én te én előttem. Egy kapu előtt mégis megállunk. Megcsókollak, te nekem adsz csókot, aztán elindulsz szótlanul és magaddal viszed életem. Olvass tovább
Jöjjön Kosztolányi Dezső: Én mindíg temetek. Én mindíg temetek. Temetem a tegnapomat, s azt, ami most van, a fénykarikát, mi táncol a tollamon, míg szivem szavára eleven lehemmel lélekzem e verset. Temetem a jót, a rosszat, örökké, régi ruháimat, régi világomat, fiam játékait, pólyáját, mit a moly rág a padlás zugán, elhangzott szavakat, élőket, holtakat, […] Olvass tovább