A versek oldala
Jöjjön Radnóti Miklós: Olasz festő verse. Egy kövön ül. Merész fenekét hálóval fonja a kőhöz a pók és fest, nagyokat dudolva a vászna elé: (- A rosszak kerékbetörettek a parton s a jókat elmosta dagálykor az ár. Süketek lábukat dugták az égre, a vakok is elmentek már a föld alá, csak a fehér némák ugatnak […] Olvass tovább
Jöjjön Berzsenyi Dániel Búcsúzás Kemenes-Aljától verse. Messze setétedik már a Ság teteje, Ezentúl elrejti a Bakony erdeje, Szülőföldem, képedet: Megállok még egyszer, s reád visszanézek. Ti kékellő halmok! gyönyörű vidékek! Vegyétek bús könnyemet. Ti láttátok az én bölcsőmnek ringását S ácsorgó ajakam első mosolygását Szülém forró kebelén; Ti láttátok a víg gyermek játékait, A serdülő ifjú […] Olvass tovább
Jöjjön Juhász Gyula: Prometheus verse. Leáldozó nap bíborában Fürdik a Kaukázus orma, Nyugaton rózsás felhők fátyla Hull a fölkélő csillagokra. Susog, suttog az alvó tenger, Szerelmesét szólítja lágyan, Megreszket a virágok kelyhe Szűzi, titkos szerelmi lázban. S a bíboros hegy meredélyén A rózsafelhők lágy ködében Prometheus, titánok atyja Kesereg egymagán, sötéten. Fölkél a hold. Csókját […] Olvass tovább
Jöjjön Kányádi Sándor: Ne félj! verse. Ne félj, ne félj! Múlóban már a tél. A nap, a nap lassan erőre kap. Remény, remény ragyog az ág hegyén. De még, de még tartja magát a jég. De már, de már ripeg-ropog, akár az ablak üvege, ha labda töri be. Olvass tovább
Gazdag Erzsi: Mesebolt Volt egyszer egy mesebolt, abban minden mese volt: fiókjában törpék ültek, vizilányok hegedűltek. Öreg anyók szőttek-fontak, apró manók táncot roptak. Lidérc ugrált az udvarban, kaszás pók varrt az ablakban. A lámpában ecet égett, az egylábú kettőt lépett, cégére egy tündér volt: ilyen volt a mesebolt. Olvass tovább
Jöjjön Radnóti Miklós: Március verse. Lúdbőrzik nézd a tócsa, vad, vidám, kamaszfiús szellőkkel jár a fák alatt s zajong a március. A fázós rügy nem bújt ki még, hálót se sző a pók, de futnak már a kiscsibék, sárgás aranygolyók. Olvass tovább
Petőfi Sándor: A kutyák dala Süvölt a zivatar A felhős ég alatt; A tél iker fia, Eső és hó szakad. Mi gondunk rá? mienk A konyha szöglete. Kegyelmes jó urunk Helyheztetett ide. S gondunk ételre sincs. Ha gazdánk jóllakék, Marad még asztalán, S mienk a maradék. Az ostor, az igaz, Hogy pattog némelykor, És pattogása […] Olvass tovább
Petőfi Sándor: Dalaim Elmerengek gondolkodva gyakran, S nem tudom, hogy mi gondolatom van, Átröpűlök hosszában hazámon, Át a földön, az egész világon. Dalaim, mik ilyenkor teremnek, Holdsugári ábrándos lelkemnek. A helyett, hogy ábrándoknak élek, Tán jobb volna élnem a jövőnek, S gondoskodnom… eh, mért gondoskodnám? Jó az isten, majd gondot visel rám. Dalaim, mik ilyenkor […] Olvass tovább
Jöjjön Garai Gábor – Artisták. Élő csipesz, lóg a trapézen a férfi fejjel lefele, foga közt kettős tárcsa, mintha mágneses nyelvet öltene. A vonzás túlsó pólusán függ s forog a nő – feszül a száj! Micsoda csók! – Köztük csupasz tér, tömör csönd s véletlen halál. Micsoda egymásrautaltság leng itt ég alatt, föld felett, micsoda […] Olvass tovább
Tóth Árpád: Az Öröm illan Az Öröm illan, ints neki, Még visszavillan szép szeme, Lágy hangja halkuló zene, S lebbennek szőke tincsei. Itt volt hát? jaj, nem is hiszem, Már oly kusza a tünde rajz. Mint visszafénylő, kedves arc Szétrezgő képe vad vizen. Mint lázálomkép, lenge árny, Cikázó galambsziluett Lánggal égő város felett: Füst közt […] Olvass tovább
Vajda János: Búcsú Az itélet szól a tornyon: Üt az óra, fönn a horgony; Menni kell – Isten veled. Utójára most csókollak… Oh hogy most érzem, tudom csak, Mennyire szerettelek! Néma ajkad oly beszédes, Sohase volt olyan édes; Olyan édes – és ugy fáj! Elhagyom én e vidéket; De el nem föd soha téged, Nincsen […] Olvass tovább
Túrmezei Erzsébet: Az enyém Hogyha vesztes a harc, az enyém. Ha nem megy a munka, ha nincs eredmény, ha hiába küzdök, ha mégsincs remény: munka és kudarc az enyém. Ha sötét az út, homályos, tekergő, elfödi a célt ősrengeteg erdő, hogyha egyre lejt, alább meg alább, felfele akar, s lejjebb jut a láb: tudom, az […] Olvass tovább