A versek oldala
Juhász Magda:Hová lett az ellenőrző? Anyu kérdez, apu faggat: – Ellenőrződ hová raktad? Ezt kérdezik napok óta, unalmas már ez a strófa. Nem találom! Mondtam bátran. Ott maradt az iskolában, vagy a padban felejtettem, vagy útközben elvesztettem. Vagy a cica vihette el! Próbálkoztam újabb trükkel. Tegnap bebújt a táskámba, mérges is lettem csudára. A lábammal […] Olvass tovább
Jöjjön Pilinszky János – Telehold verse. Fölszáll a hold olyanféle ütéssel és olyanféle lágysággal ahogy csak a viszontlátás zokogó öröme ráz egybe és mos egybe olykor-olykor két összeérő arcot, fölnagyúlt, boldogságtól ödémás kézfejet. Olvass tovább
Kassák Lajos: A költő önmagával felesel Hej, Kassák Lajos, derék Kassák Lajos de sokan neheztelnek rád, vicsoritják fogaikat és fenik a késüket. Miért mondod, kedves és bőkezű hazádban nincs semmi ami előtt érdemes lenne mélyen kalapot emelni együgyű képpel hajlongni jobbra, balra a hála és köszönet nevében. Hej, egyszer majd megtanítanak kesztyűbe dudálni. Ahelyett, hogy […] Olvass tovább
Babits Mihály: Beloved, o beloved Szerelmem, ó szerelmem! nincs oly álom több mint te vagy és nincs olyan valóság: márványdarázsként zsongasz méla nyáron szivemben s karcsún nyílsz, mint sárga rózsák. Dús nagy kelyhekkel nyílasz karcsu száron, kelyhekkel és keblekkel, mint a rózsák, ó életem (szerelmem!), ó halálom, valósult álom, álmodott valóság. Mint drága macska holdhajlásu […] Olvass tovább
Fodor Ákos: Monológ Mondj kevesebbet, mint amennyit érzel. A biztosnál is mondj kevesebbet – még, ha kopárrá lesz is a látszat így; hogy a keserű csalódásban oly gazdag világ édes-csalódás-állománya (olykor és esetleg) gyarapodhassék. Ezt csakis a Kevesebb által érheted el. Sokból túl sok van. Az embléma rég eltakarja a tárgyat, az ár az árút, […] Olvass tovább
Jöjjön Illyés Gyula: Október 6. verse. Kezét – mert õ ölt, maga a király – egy nép arcába törölte bele. Nem volt e földnek Petõfije már! Igy kezdett lenni Ferenc Józsefe. Olvass tovább
Jöjjön Illyés Gyula: Gyönyörű, gyönyörű verse. Hátam mögött – szívem is hallja – törik az őszi fű; te jössz, tudom. Miről? A lépted nesze is gyönyörű. Gyönyörű lesz, ha megjelensz; már csak egy pillanat. Gyönyörű rögtön a világ, mihelyt része vagy. Fásult volt, borús a szívem szomorú, keserű. Ha benne vagy, a szívem is ragyogó, […] Olvass tovább
Sokak szerint ez Illyés Gyula legszebb verse – íme a csodás költemény. Illyés Gyula: Szerelem Mint egy dalba, dalba, úgy burkolom magam szerelmedbe és úgy sodortatom magam. Nevetve fordulok, ha egy-egy szögleten rámront az izmos szél, birkózni kezd velem. Lépek mint részeges, kit egy dallam visz és aki köré a bor egy régi nyárt igéz, […] Olvass tovább
Reményik Sándor: Tempósan Kacsó Sándornak Tempósan, békén, hegynek ballagok. Még majdnem hajnal van, csillog a harmat – Rezgőfüvön rezeg – De milyen mámortalan hajnalok – S mégis szépek ezek. Nem űzök immár királyi vadat, Ajzott íjjal tűnő romantikát. A szemem nemcsak merőn néz – de lát. Látom a lomb közt a búvó gyümölcsöt. Megállapítom: gyér […] Olvass tovább
Jöjjön Hermann Marika: Malacka nagy esete verse. Hermann Marika: Malacka nagy esete Olvass tovább
Aranyosi Ervin: Eladó a mosoly… Eladó a mosoly! Tessék, tessék venni! Nem kerül az pénzbe, nem kell megijedni! Minden mosolyomnak egy mosoly az ára! Tessék visszaadni, hogy ne menjen kárba! Adom nevetésem, azt is lehet kapni, s elég hála képpen vidáman kacagni! Jót tesz a léleknek, gyógyír minden bajra, amin ma nevethetsz, sose hagyd holnapra! Olvass tovább
Jöjjön Madách Imre Hozzá verse. Ha néha ilyes szót kockáztatok: Hívebb barátod nincs mint én vagyok, Kétes mosoly leng ajkadon, – talán Szokásos bóknak nézed azt csupán. De nem, de nem, te szómat elhiszed, Tudod, hogy aki ismer, az szeret. Szived talán inkább attól remeg, Hogy több barátságnál, mit érezek. Azt kémleled, ha néha mosolyogsz, […] Olvass tovább