Ajánljuk:

  • in

    Weöres Sándor: Hazatérés

    Jöjjön Weöres Sándor: Hazatérés verse. Weöres Sándor: Hazatérés Anyám szemében kapzsi féltés. Apám szemében görbe vád — hogy megjöttem, fölhozta mégis a legvénebb üveg borát. Kutyánk bőrbeteg és öreg már, csupa csont… nézni siralom. Nemsokára, tudom, elássák a lucernás domboldalon. Vacsorázunk. Pár szó — és csönd lesz. És az a csönd úgy kiabál. Mintha az […] Olvass tovább

  • in

    József Attila – Szegényember balladája

    Jöjjön József Attila – Szegényember balladája verse. – Szegényember, hogy adod a bölcsőt? – Csöpp a gyerek, hogy adnám a bölcsőt? – Király vagyok, bírok nagy erővel, Ha nem adod, elveszem erővel. Szegényember, hejh, csak egyet szólna – A király már katonákért szólna. De a bölcsőt a tóba hajítja, Csöpp gyerekét utána hajítja. Szegényember sír-rí […] Olvass tovább

  • in

    Kosztolányi Dezső: Tavasz

    Kosztolányi Dezső: Tavasz Victor Hugo Tavasz a drágám és én szeretem. Ő az eső, a nap. Így szól kereken: – Rossz ülni itthon. Künn a lomb alól ezer vidám, boldog madár dalol. Hallgassuk. Én, mint hódoló bolondja, csak hallgatom. – Unalmas nóta – mondja. Inkább talán játszhatnánk valamit. – Kártyázzunk, édes? – Ó, csak azt […] Olvass tovább

  • in

    Török Károly: Alku

    Török Károly: Alku Piactéren a vásárban Liba gágog a kosárban. Pénztárcámat előveszem, Odamegyek, megkérdezem: -Nénémasszony, hogyé’ adja? Mennyit ér a liba combja? -Száz forint lesz annak párja, Kétszáz meg a melle, mája. Százötven a fara, háta, Ugyanennyi mindkét szárnya. Ötven-ötven nyaka, lába, Vegye, vigye, meg ne bánja! Bizony kicsit sokallottam! Kételkedtem: jól hallottam? -Hát a […] Olvass tovább

  • in

    Kányádi Sándor: Nyári alma ül a fán

    Kányádi Sándor: Nyári alma ül a fán Nyári alma ül a fán, fa alatt egy kisleány. Néz a kislány föl a fára, s le az alma a kislányra. Nézi egymást mosolyogva: lány az almát, lányt az alma. Gondolkozik, mit tehetne, áll a kislány lábujjhegyre, nyúlánkozik, ágaskodik, ugrik, toppan, kapaszkodik. De az alma meg sem moccan, […] Olvass tovább

  • in

    Móra Ferenc: A didergő király

    Móra Ferenc: A didergő király Mese, mese, mátka, pillangós határba: Volt egyszer egy király Nekeresd országba. Nevenincs királynak nagy volt a bánata, Csupa siralom volt éjjele, nappala. Hideg lelte-rázta, fázott keze-lába. Sűrű könnye pergett fehér szakállába: „Akármit csinálok, reszketek és fázom, Hiába takargat aranyos palástom! Aki segít rajtam: koronám, kenyerem Tőle nem sajnálom, véle megfelezem!” […] Olvass tovább

  • in

    Ady Endre: A ló kérdez

    Ady Endre: A ló kérdez Lovamra patkót senki nem veret, Be szerencse, hogy senki sem szeret: Döcögök, lógok követlen úton S hogy merre megyek, nem nagyon tudom. S a rossz úton, mert minden ellovan, Felüti néha fejét a lovam És megkérdi, míg szép feje kigyúl: Hát mi lesz ebből, tekintetes úr? Olvass tovább

  • in

    Petőfi Sándor: Feleségem nevenapján

    Jöjjön Petőfi Sándor: Feleségem nevenapján verse. Petőfi Sándor: Feleségem nevenapján Kis Juliskám, feleségem Nevenapja vagyon most! Adjatok rám ócska mentét, Rókaprémest, zsinorost. És le most a bugyogóval, Magyar nadrágot nekem! És el bajuszpödrőért a Patikába hirtelen! Mielőtt elébe lépek, Igy csipem ki magamat, Legyen újra föltámasztva A hajdankori divat, Az a régi idő, melyben Még […] Olvass tovább

  • in

    Radnóti Miklós: Április

    Jöjjön Radnóti Miklós: Április verse. Radnóti Miklós: Április Egy szellő felsikolt, apró üvegre lép s féllábon elszalad. Ó április, ó április, a nap se süt, nem bomlanak a folyton nedvesorru kis rügyek se még a füttyös ég alatt. Áprilisi versek ismert költőktől Olvass tovább

  • in

    Kiss Ottó: hatos busz

    Kiss Ottó: hatos busz Anyától apáig egyetlen út vezet, az, amelyiken a hatos autóbusz megy. De ez a járat azóta nem közlekedik, amióta apa feleségül vette anya régi barátnőjét, a Cédát. Olvass tovább

  • in

    Szabó Lőrinc: Magány

    Jöjjön Szabó Lőrinc: Magány verse. Sok kétely és bűn a halálba láncol, de soktól néha már szabadulok. Kunyhóm falán az ősz mosolya táncol, barátaim a fák s a farkasok. Az utak, melyek innen szertefolynak, erdőmön túl az égre fölhajolnak s minden virág, fű, óra, cserje, kő egyetlen, boldog, nagy jelképbe nő s annak fényébe szőve […] Olvass tovább

  • in

    Osvát Erzsébet: Zsémbes Zsófi ébredése

    Jöjjön Osvát Erzsébet: Zsémbes Zsófi ébredése verse. – Hol a zoknim? Hol lehet? Megették az egerek? Már mióta keresem. Sehol, sehol nem lelem. Ó, te bitang! Megvagy végre! Felmászott a hintaszékre! A cipőmre tettem pedig. Milyen rosszul viselkedik! Hát a cipőm, cipőm hol van? Világgá ment nagy titokban? Vagy csak bújócskázik velem? Nosza, őt is […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.