A versek oldala
Tamkó Sirató Károly: Apróhirdetés Karikának – karikája Palikának – paripája Borikának – barikája Orsolyának – korcsolyája Ákosnak – a vánkosa Csillának – a csillaga Ödönkének – bödönkéje Máriának – áriája Hubának – a gubája Hugónak – a rogója Szilárd – szalmaszippantója Tomajnak – a molyirtója Péternek – az étere Dénesnek – a ménese Emesének – […] Olvass tovább
Jöjjön Weöres Sándor: A galagonya verse. Őszi éjjel izzik a galagonya izzik a galagonya ruhája. Zúg a tüske, szél szalad ide-oda, reszket a galagonya magába. Hogyha a Hold rá fátylat ereszt: lánnyá válik, sírni kezd. Őszi éjjel izzik a galagonya izzik a galagonya ruhája. Olvass tovább
Jöjjön Juhász Gyula – Köszönet a nőknek verse. Köszönet a nőknek, Hulló csillagoknak, múló gyönyöröknek! Köszönet a lánynak, Egy estére nyíló, hervadó virágnak! Köszönet a szépnek, Alkalom és mámor tűnő jegyesének! Köszönet a jóknak, Futó pillanatra örömet adóknak! Köszönet a nőknek, Aranyért, ezüstért mégis szeretőknek! Életem szerelme, Csak neked nincs jussod semmi köszönetre! Olvass tovább
Baranyi Ferenc: Magyarságvizsga I. Ki itt a jó magyar? A szájtépő, a másságot leszóló, a mellverő, de vész elől kilógó – az lenne jó magyar? Ki udvaroncból szökkent népvezérré, de „honféltése” népét sem kímélné – az lenne jó magyar? Ki eladná az országot egy lóért s a lovat, nemzetének, milliókért – az lenne jó magyar? […] Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor: Ha szavaid megfontolom… verse. Ha szavaid megfontolom, Szeretsz engem, azt gondolom. Mért nem mondod meg, ha szeretsz? Ha nem szeretsz, mért hitegetsz? Nem hiszed, hogy én szeretlek? Az isten is ugy áldjon meg, Ugy áldjon az isten engem, Amily igaz a szerelmem. Megszerettem szépségedet, De még inkább szép lelkedet, Szeretlek én oly […] Olvass tovább
Jöjjön Csanádi Imre: Májusdícsérő verse. Május, mosolygó, békák torkát megoldó, gyöngyvirág-nyitogató, cserebogár-zúgató. Röptetsz madarat, meghozod a nyarat, pölyhös fecskét, fára cseresnyét! Olvass tovább
Jöjjön Weöres Sándor: Vásár verse. I. Olcsó az alma, itt van halomba, aki veszi, meg is esz, olcsó az alma! II. Kis trombitát vegyenek, pirosat, fehéret, lilát, zöldet, kéket! Mézesbábot vegyenek, Tükrös-szívet, szépet! III. Fut a kutya-szán, szalad igazán, igazán, köszörűs vagyok én, kutya-szánon futok én. IV. Van-e csizma eladó, hóba-sárba mindig jó? Van kis […] Olvass tovább
Jöjjön Áprily Lajos: Köszönet a napsugárnak verse. Tavaszodik. Holt tavaszok fáradt szívembe visszajárnak. S fáradtan is köszönni kell, köszönni kell a napsugárnak. Köszönöm, hogy hervadva is tavaszi halk mámorba estem. Köszönöm, hagy új fény ragyog a főtéri aranykereszten. Köszönöm, hogy kisgyermekek mezítláb malomkerekeznek. Ásott tövű vén almafák fiatalos kedvvel rügyeznek. Köszönöm a szél jóízét, aromáját a barka-szagnak. Köszönöm, hogy hegyoldalon ibolyászó lányok kacagnak. Köszönöm, […] Olvass tovább
Jöjjön Babits Mihály: Egy rövid vers írása. EGY RÖVID VERS melyben a költő saját lelkét szólítja meg és nagyon kegyetlen dolgokat mond neki Ó lélek, lélek, mivé kelle válnod! Idétlen fényre szülted ezer álmod. Utolsót holtan hordozod magaddal, mint holt gyermek lelkét viszi az angyal. De néha éjjel, éjes éjszakákon mikor magad vagy az egész […] Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor – A Dunán verse. Folyam, kebled hányszor repeszti meg Hajó futása s dúló fergeteg! S a seb mi hosszú és a seb mi mély! Minőt a szíven nem vág szenvedély. Mégis, ha elmegy fergeteg s hajó: A seb begyógyul, s minden újra jó. S az emberszív ha egyszer megreped: Nincs balzsam, mely […] Olvass tovább
Nemes Nagy Ágnes: Cifra palota Cifra, cifra ez a fa, gesztenyefa-palota. Zöld levélből összerakva, fényes éggel megtapasztva háta, orma, oldala. Szüntelen a susogás itt, szüntelen a surrogás, leng a padló, leng a kémény, zöld selyemből ez a ház, ablak, ajtó, alagút, csigalépcső, csodakút, s minden zugban gyertya, száz, füstös, fényes, óriás. Gesztenyefa-palotában csupa fény és […] Olvass tovább
Nemes Nagy Ágnes: Lila fecske Piros dróton ült a fecske, piros dróton lila folt, mert a fecske lila volt. Ült a dróton egymagában, ibolyaszín kiskabátban, lila volt a háta, szárnya, földre hullott lila árnya, gyufa-vékony, lila lábon álldogált a piros ágon, lila volt a szeme csíkja lila, mint a lila tinta. Április volt, jött az […] Olvass tovább