Ajánljuk:

  • in

    Kosztolányi Dezső: Nők

    Jöjjön Kosztolányi Dezső: Nők című verse. Nem kamasz-szerelem kis hevületében beszélek. Az élet közepén, megkoszorúzva női karoktól vallok, nõk, rokonaim. Most már elmondhatom, hogy oly közel voltatok hozzám, mint senki más, s szeretlek is benneteket. Zavarosak, mint én, termékenyek, mint én, zavaros források, melyekbõl aranyat mostam, igazi aranyat. Természet tündérei, szeszélyesek és kiszámíthatatlanok, de igazabbak […] Olvass tovább

  • in

    Tóth Árpád: Egy lány a villamosban

    Jöjjön Tóth Árpád: Egy lány a villamosban verse. Fiatal lány volt, ám ölébe ejtett Szemmel már úgy ült, mint dús terhü nő, Ki révedezve sejti már a rejtett Jövőt, mely szíve alján csendbe nő, Maga körül minden zajt elfelejtett, Lesiklott róla Gond, Tér és Idő Körötte durva, lármás utasok Tolongtak, s ő csak ült és […] Olvass tovább

  • in

    Szabó Lőrinc: A vándor elindul

    Jöjjön Szabó Lőrinc: A vándor elindul verse. Bottal s öreg kutyámmal indultam hazúlról. Dalolva mentem és torkom nem únta még az országút fáradságos énekét. – Tudod, hogy a Nap barátja voltam? Ő édesitette agyamat hajnali rétek szagával; aztán minden csigát s kavicsot külön megmutatva látni, szeretni és csodálkozni tanított… Minden kanyarnál uj dolgok fogadtak, és […] Olvass tovább

  • in

    Gárdonyi Géza: Szeptember

    Jöjjön Gárdonyi Géza: Szeptember verse. Elnémult a rigó. Az estéli csöndben az őszi bogár szomorú pri-pri dala szól már. A távoli szőlőkben panaszolja szüntelen: elmúlt, odavan a nyár, a meleg nyár. Így változik búsra az én hegedűm is: fejemre az ősz dere, az ősz dere száll. Gazdagon érik a szőlőm, telve a csűr is, de […] Olvass tovább

  • in

    Szabó Lőrinc: Ha nagy, ha kicsi

    Szabó Lőrinc: Ha nagy, ha kicsi Ha nagy, ha kicsi, zörög a kocsi. Ma árkon-bokron át futunk, A világ végére visz utunk. Ha nagy, ha kicsi – zörög a kocsi. Tegnap, hogy az erdot jártam, A bokorban nyuszit láttam. Láttam: jön-megy, fülel, bujkál, Körülsetteng, rámkukucskál – s közel hajlik, így ni, így – súgni akart […] Olvass tovább

  • in

    Nemes Nagy Ágnes: Fekete hattyú

    Nemes Nagy Ágnes: Fekete hattyú Nyírfaágból volt a híd, azon álltam egy kicsit. Egyszerre a híd alatt megláttam egy madarat. Fehér hattyút vártam én – ez sötét volt, mint a szén. Piros csőre, piros a lába, mint a láng és mint a szén; lába lángja, csőr-hegye: fekete tulipán belseje. Úszott, úszott egyre messzebb, állj meg, […] Olvass tovább

  • in

    Benedek Elek: A bagoly

    Benedek Elek: A bagoly Uhu, uhu, uhu, huhog bagoly koma, Lesz-e vajon este finom, jó lakoma? Nem lát szegény nappal, nagy búsan üldögél, Tőle ugyan szaladgálhat bátran a kis egér. Node este, hej, haj! Akkor virrad neki, Sem madár, sem egér most már nem neveti. Amikor más alszik, vígan lakomázik, Madárral is, egérrel is, bezzeg […] Olvass tovább

  • in

    Radnóti Miklós – Este a Hegyek Között

    Jöjjön Radnóti Miklós – Este a Hegyek Között verse. 1 Az este már a fák közt markolász, mikor a mélyben feltünik a ház s a síkos lejtő aljában tömör hagymaszaggal s meleggel üdvözöl. Míg léceim a falnak állitom, hóförgeteg fut át a kis hidon, hajamba kap s az ajtóhoz közel, akár egy búcsuzó lány, átölel. […] Olvass tovább

  • in

    Radnóti Miklós: Eső esik, fölszárad

    Jöjjön Radnóti Miklós: Eső esik, fölszárad verse. Eső esik. Fölszárad. Nap süt. Ló nyerít. Nézd a világ apró rebbenéseit. Egy műhely mélyén lámpa ég, macska nyávog, vihogva varrnak felhőskörmü lányok. Uborkát esznek. Harsan. S csattog az olló. Felejtik, hogy hétfő s kedd oly hasonló. A sarkon túl egy illatszerárus árul, a hitvesét is ismerem szagárul. […] Olvass tovább

  • in

    Radnóti Miklós: Majális

    Jöjjön Radnóti Miklós: Majális verse. A hangraforgó zeng a fű között, s hördül, liheg, akár egy üldözött, de üldözők helyett a lányok kerítik, mint tüzes virágok. Egy lányka térdrehull, lemezt cserél, a háta barna, lába még fehér, a rossz zenén kis lelke fellebeg s oly szürke, mint ott fönt a fellegek. Fiúk guggolnak és parázslanak, […] Olvass tovább

  • in

    Gyenes István: Tavaszköszöntő

    Gyenes István: Tavaszköszöntő Köszöntünk szép kikelet, Ragyogjál a föld felett. Áraszd meleg sugarad, Hozzál termő szép nyarat. Epret, mézet, szép virágot, Embereknek boldogságot. Olvass tovább

  • in

    Juhász Magda: Jó leszek, ígérik a gyerekek

    Juhász Magda: Jó leszek, ígérik a gyerekek Anyának ezt mondom én is, kételkedik benne mégis. Pedig a szavam betartom, nem ugrálok utcasarkon, kikerülök minden sarat, ruha rólam le nem szakad! Reggel-este fogat mosok, iskolában jól tanulok. A szobám is szinte ragyog, játékot én szét nem hagyok. De nem így a szomszéd gyerek! Bizony vele sok […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.