A versek oldala
Jöjjön Kassák Lajos: Mesteremberek verse. Mi nem vagyunk tudósok, se méla, aranyszájú papok és hősök sem vagyunk, kiket vad csinadratta kísért a csatába s akik most ájultan hevernek a tenderek fenekén, napos hegyeken és a ménkővert mezőkön szerte, szerte az egész világban. A kék fimramentum alatt most bitang vérben fürdenek az órák… De mi már […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Búcsú című verse. Emlékednek végső foszlányát, Ledöntött bálvány, eldobom, Egy sóhaj és Isten hozzátok, Szerelmes, lázas, balga álmok, Lelkem továbbszáll szabadon. A szerelem szép világától Megtörve, fájón búcsuzom. Elrablá tőlem ifjuságom, De elhagyott tündér-világom Búcsuzva meg nem átkozom. Búcsuzom. – A szerelem lángja Addig tart, míg az ifjuság. Sírján a meghalt ifjuságnak […] Olvass tovább
Jöjjön Szép Ernő – Szeptember 12. verse. Szeretem a plajbászt hegyezni Az arcom könyvvel meglegyezni Az órámat felhúzni lustán Cipőkenést nézni az utcán Esőben az ablakhoz állni Egy gyufaszállal elbabrálni Fiókban semmiért kutatni Ismeretlennek tüzet adni Nyakkendőt kötni Fésülködni A kalapom kefélni Élni. Olvass tovább
Jöjjön Szabó Lőrinc: Erdei csönd verse. Az erdő arcot cserélt. Tájai vonzottak már, színváltozásai s nem a képzelt kalandok. Ami csak gyönyörű volt benne és ami nagy, sorra tárúlkozott. Legjobban a nyár tetszett, a fény százezer nyila a sötét bozót alján, fent meg a zöld lomb végtelen hullámtorlasza, a rab gomolygás. A vén fák alatt […] Olvass tovább
Iványi Mária: Kicsik búcsúja Búcsúzik a kiscsoport is, Nagyfiúk és lányok! Játék közben mese közben Gondolunk majd rátok. Ti se felejtsétek soha Régi óvodátok! S kukkantsatok be-be néha Mikor erre jártok! Kedves vendég lesz itt mindig, Peti, Palkó, Márta. Addig is tanuljatok jól! A viszont látásra! Olvass tovább
A gyermekkor játékos pillanatai, a fogócskák és kiolvasók hangulata elevenedik meg Pákolitz István „Kiolvasó” című versében. A sorokban a természet szépségei keverednek a gyermeki nevetéssel és a játék lendületével. Olvassa el ezt a könnyed, mégis csodásan ritmusos verset, amely tökéletesen visszaadja a nyár reggeleinek varázsát! Jöjjön Pákolitz István: Kiolvasó verse. Megmosdott a tulipán Harmat csillog […] Olvass tovább
Radnóti Miklós „Mint a bika” című verse az élet lendületéről, a belső erőről, valamint a sorssal való szembenézésről szól. A fiatal bika képe a szabadságot, az életerőt és a szenvedélyt idézi meg, míg a megtorpanó bika a szomorú belátást, hogy az élet harca elkerülhetetlen. A vers Radnóti szuggesztív képeivel és erejével megragadja az olvasót, miközben […] Olvass tovább
Jöjjön Pilinszky János: Harbach 1944 verse. Thurzó Gábornak Újra és újra őket látom, a hold süt és egy rúd mered, s a rúd elé emberek fogva húznak egy roppant szekeret. Vonják a növő éjszakával növekvő óriás kocsit, a testükön a por, az éhség és reszketésük osztozik. Viszik az utat és a tájat, a fázó krumpliföldeket, […] Olvass tovább
Zelk Zoltán: Kifosztott táj Mint hályogos szem, meg se rezzen harmadnapja az őszi ég, esővert szél kúszik, mint kígyó, a sárban s fölveti fejét sziszegve a kegyetlen égre, s búsan nézi egy csonka ág: röpül a rozsdás vidék fölött levele, mint az ifjúság. Itt járok e kifosztott tájon és gyanakodva rámmered a fű, a lomb. […] Olvass tovább
Dsida Jenő: Alkony Alkony Hűvös szeptember. Alkony. A szürke tó egy nagy kísértet félszeme. Lehunyt lelkem a másik. A zúgó, vonaglótestű fák: átszúrt, iszonyú pókok, utánunk kapnak, elszabadult prédáik után. Szélfútta őszi levelek, menekülünk, futunk s fent kigyúlnak egy messzi kastély hívó ablakai. Olvass tovább
Az irodalom ereje abban rejlik, hogy olyan gondolatokat és érzelmeket ad át, amelyek mélyen megérintenek bennünket. A versek különösen képesek arra, hogy lelkünk legmélyebb rétegeit szólítsák meg, és új perspektívát nyújtsanak a mindennapok nehézségeiben. Ha egy kis lelki feltöltődésre van szükséged, ezek a költemények garantáltan megérintenek és elgondolkodtatnak. Mindegyik vers egy-egy különleges gondolatot és érzelmet […] Olvass tovább
Kányádi Sándor: Még süt a Nap… Még süt a nap, még sütöget, csak reggelente van hideg, csak estelente kéldegél újra és újra föl a szél. Csak az éjszakák, csak azok hűvösek, mint a csillagok. Napközben meleg van, meleg. Sütkéreznek a verebek. Duruzsolnak a darazsak. Napfényben fürdik a patak. Gúnárok, gácsérok, tojók élvezik még az úsztatót. […] Olvass tovább