A versek oldala
Jöjjön Petőfi Sándor: Az ítélet verse. A történeteket lapozám s végére jutottam, És mi az emberiség története? vérfolyam, amely Ködbevesző szikláibul a hajdannak ered ki, És egyhosszában szakadatlan foly le korunkig. Azt ne higyétek, hogy megszűnt már. Nincs pihenése A megeredt árnak, nincsen, csak a tenger ölében. Vértengerbe szakad majd a vér hosszu folyója. Rettenetes napokat […] Olvass tovább
Jöjjön Arany János: Téli vers költeménye. Ej, ej, garázda tél apó! Ki ördög hítta kelmedet, Hogy sz. Mártonnap tájba’ hó Borítja házi telkemet? Hogy bámul a vén vaksi hold Hópelyheken át, mint szitán! Pedig milyen jó szeme volt Nyáron, szerelmesek után! Mily villogó szemmel lesett Minden sovárgót, csintalant; Tudta nélkül alig esett Szerelmi légyott és […] Olvass tovább
Romhányi József: Tavaszi madárdal Tavaszt zengenek a madárkák. Soha kedvesebb dalárdát! Ám az egyik némán kushad. Csak nem készül kritikusnak… Olvass tovább
Jöjjön Reményik Sándor: Üres templomban verse. Így szoktam ezt: ha száll az alkonyat, az üres templomba besurranok. Egy lélek, aki Istent látogat. A szentek komoly arca rámragyog. Ha násznép járt ma itt: feledve rég, és mise sincs, se karinges papok, az oltáron két öröklámpa ég, az Istenemmel egyedül vagyok. A templom üres, a lelkem tele. […] Olvass tovább
Jöjjön B. Radó Lili: Ünnep verse. Köszönöm, hogy ünnepnek tekintesz, hogy szíved bíborborával vársz reám és ó-ezüsttel terítesz miattam; s hogy el ne fussak előled riadtan, lelked titkos, százegyedik szobáját virággal díszíted fel énnekem. Tiéd minden ujjongó énekem, tiéd lelkem szivárványos zománca, tiéd a derű, mely rólam szerteárad, nem hozok kínt, se sóvárgást, se vágyat, örömnek jövök, […] Olvass tovább
Juhász Gyula: Kérdések Mért van az, hogy aki mélységedbe láthat, aki egész szívvel méltóan imádhat, azt te vaskezeddel durván eltaszítod, lángoló szerelmét gyűlöletre szítod? Mért van az, te zsarnok, te gyönyörű élet? Mért van az, hogy aki önlelkét tagadva, cédán veti testét hiú forgatagba, azt te lágy szelíden simogatod szépen, örömek virágát kelted a szívében? […] Olvass tovább
Jöjjön Nemes Nagy Ágnes: A titkos út verse. Hogyha most elindulok, aztán balra fordulok, egy kis útig, titkos útig lábujjhegyen eljutok. Egyik oldalt házak háta, fal a másik oldalon, és a lombok zöld szakálla átömlik a kőfalon. Nem jár erre senki, senki, csak talán a Nem-tudom-ki, az is akkor, hogyha kell, kézenfogva Senkivel. Messze innen […] Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor: Erdőben verse. Sötétzöld sátoros Erdőben járok. Kevély tölgyfák alatt Szerény virágok. A fákon madarak, Virágon méhek. Ott fönn csattognak, itt Lenn döngicsélnek. Nem rengedez sem a Virág sem a fa; Hallgatják a zenét Elandalodva. Vagy alszanak talán? Elszenderedtek?… Megálltam én is és Mélán merengek. Merengve nézek a Patak habjára, Melynek nyílsebesen Rohan […] Olvass tovább
A Szeptember című versben Kányádi Sándor gyönyörűen festi meg az ősz első jeleit, miközben a természet apró változásait örökíti meg. A versben a fagyos mosolyú délután, a borzongó lombok és a hűvösödő vizek mind azt sugallják, hogy az évnek egy új, színes évszaka köszönt ránk. A költő szavain keresztül a táj megnyugtató, mégis elgondolkodtató szépsége […] Olvass tovább
Jöjjön Szilágyi Domokos: Mérleg verse. A szívem: forró-zűrzavaros mérleg, rajta józanul-hűvösen lemérlek. Nem bőröd bársonyát, selyemhajad színét sem, sohasem akarom, hogy ilyen szándék kísértsen, csak egy sóhajt: csodásat, halkat, mélyet… És akkor két szempár egymásba mélyed, s lebillen serpenyője mérlegemnek: megmérettél… S az eredmény: szeretlek. Olvass tovább
Jöjjön Váci Mihály: Valami nincsen sehol verse. Váci Mihály: Valami nincsen sehol Süvítnek napjaink, a forró sortüzek, – valamit mindennap elmulasztunk. Robotolunk lélekszakadva, jóttevőn, – s valamit minden tettben elmulasztunk. Áldozódunk a szerelemben egy életen át, – s valamit minden csókban elmulasztunk. Mert valami hiányzik minden ölelésből, – minden csókból hiányzik valami. Hiába alkotjuk meg […] Olvass tovább
Jöjjön Reményik Sándor Ne ítélj verse. Mutatjuk a költeményt. Istenem, add, hogy ne ítéljek – Mit tudom én, honnan ered, Micsoda mélységből a vétek, Az enyém és a másoké, Az egyesé, a népeké. Istenem, add, hogy ne ítéljek. Istenem, add, hogy ne bíráljak: Erényt, hibát és tévedést Egy óriás összhangnak lássak – A dolgok olyan […] Olvass tovább