A versek oldala
Szabó Lőrinc „Szakítás” című verse megrázó őszinteséggel tárja elénk a kapcsolat végének érzelmi kihívásait. A vers sorai a csalódás, a kiábrándulás és a döntés súlyát hordozzák, miközben a költő határozottan lezárja múltját. A fájdalom mögött ott rejlik az elengedés és az újrakezdés lehetősége is. Olvasd el, és éld át a vers minden rezdülését, amely egyszerre […] Olvass tovább
Dsida Jenő „Hulló hajszálak elégiája” című verse az elmúlás, az idő múlása és az öregedés fájdalmát önti gyönyörű szavakba. A hajszálak elvesztését szimbolikus jelentéssel ruházza fel, amelyek az ifjúság elmúlására, az élet mulandóságára emlékeztetnek. A költő ironikus, mégis mélyen szomorú hangvétellel szemléli saját változását, és egyfajta megnyugvást keres a lélek örökérvényűségében. A vers utolsó sorai […] Olvass tovább
Jöjjön Csukás István: Sün Balázs verse. Erdőszélen, erdőszéli tölgy tövében volt egy ház. Abban lakott hét süntestvér: Sün Aladár, Sün Piroska, Sün Adorján, Sün Dorottya, Sün Demeter, Sün Tihamér s a legkisebb: Sün Balázs. Hogyha jól bevacsoráztak Szűk lett nékik az a ház, S előfordult ilyenkor, Hogy kívül rekedt Sün Balázs. Furakodott, nyomakodott Morgott, perelt […] Olvass tovább
Weöres Sándor „Táncnóta” című verse könnyed, ritmusos dallamával és humoros képeivel igazi gyöngyszem a magyar költészetben. A tarkabarka szoknya és a kopogós csizma keresése az egyszerűség és a mindennapi élet abszurd szépségeit idézi meg, miközben a „nincsen vehető” refrén egy kis csintalan keserédeséggel fűszerezi a sorokat. A játékos vers a népi mondókák hangulatát idézi, s […] Olvass tovább
Kovács Barbara „Sír a felhő” című verse játékos könnyedséggel idézi meg az esős napok hangulatát. Az esőcseppek és a tócsák nemcsak a természet részei, hanem a gyerekek számára önfeledt szórakozást is jelentenek. A ritmusos sorok és a fülbemászó rímek garantáltan mosolyt csalnak az olvasók arcára – olvasd el, és idézd fel a saját gyermekkori esős […] Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor: A puszta, télen verse. Hej, mostan puszta ám igazán a puszta! Mert az az ősz olyan gondatlan rosz gazda; Amit a kikelet És a nyár gyüjtöget, Ez nagy könnyelmüen mind elfecséreli, A sok kincsnek a tél csak hült helyét leli. Nincs ott kinn a juhnyáj méla kolompjával, Sem a pásztorlegény kesergő sípjával, […] Olvass tovább
Jöjjön Szép Ernő: Csiga verse. Ez itten a csigaház, melyben a csiga tanyáz. Ő nem Pali, se Zsiga, csak egy névtelen csiga. Nincs a házán emelet, víz, se hideg, se meleg. Nincs házmester, kapupénz végett nem nyúl itt a kéz. Nincs villany, se lift, se gáz, ilyen egyszerű a ház. S mert ily csöpp a […] Olvass tovább
A gólyák csodálatos utazása – Bartos Erika meghitt verse Bartos Erika verse, a „Kelepelő”, kedvesen és egyszerűen mesél a gólyák életéről, mindennapjaikról és évszakokhoz kötődő vándorlásukról. A ritmusos sorok játékosan mutatják be a természet szépségeit, miközben gyerekek és felnőttek számára is élvezetes olvasmány. Olvasd el, és merülj el a gólyák világában! Bartos Erika: Kelepelő Kelep-kelep, […] Olvass tovább
Nemes Nagy Ágnes egyik legkedveltebb és leggyakrabban idézett verse a Névnapra. A vers egy gyermeki örömteli és lelkes köszöntő egy névnap alkalmából. A gyermek a névadónak minden jót kíván, és azt is megígéri, hogy megrendeli számára a tavaszt, a virágot, a lombnyílást és a gyógyulást. A Névnapra egy gyönyörű és szívmelengető vers, amely a szeretet, […] Olvass tovább
Jöjjön Kassák Lajos: Mesteremberek verse. Mi nem vagyunk tudósok, se méla, aranyszájú papok és hősök sem vagyunk, kiket vad csinadratta kísért a csatába s akik most ájultan hevernek a tenderek fenekén, napos hegyeken és a ménkővert mezőkön szerte, szerte az egész világban. A kék fimramentum alatt most bitang vérben fürdenek az órák… De mi már […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Búcsú című verse. Emlékednek végső foszlányát, Ledöntött bálvány, eldobom, Egy sóhaj és Isten hozzátok, Szerelmes, lázas, balga álmok, Lelkem továbbszáll szabadon. A szerelem szép világától Megtörve, fájón búcsuzom. Elrablá tőlem ifjuságom, De elhagyott tündér-világom Búcsuzva meg nem átkozom. Búcsuzom. – A szerelem lángja Addig tart, míg az ifjuság. Sírján a meghalt ifjuságnak […] Olvass tovább
Jöjjön Szép Ernő – Szeptember 12. verse. Szeretem a plajbászt hegyezni Az arcom könyvvel meglegyezni Az órámat felhúzni lustán Cipőkenést nézni az utcán Esőben az ablakhoz állni Egy gyufaszállal elbabrálni Fiókban semmiért kutatni Ismeretlennek tüzet adni Nyakkendőt kötni Fésülködni A kalapom kefélni Élni. Olvass tovább