A versek oldala
Jöjjön Kosztolányi Dezső Üllői-úti fák verse. Az ég legyen tivéletek, Üllői-úti fák. Borítsa lombos fejetek szagos, virágos fergeteg, ezer fehér virág. Ti adtatok kedvet, tusát, ti voltatok az ifjuság, Üllői-úti fák. Másoknak is így nyíljatok, Üllői-úti fák. Szívják az édes illatot, a balzsamost, az altatót az est óráin át. Ne lássák a bú ciprusát, higgyék, […] Olvass tovább
Ady Endre: Közel a temetőhöz Egy ablaka lesz a szobámnak És arcomon ezer redő S száz lépésre a temető. Kis temető a falu alján, Olyan szelíd s mégis merész: Holdas éjen szemembe néz. Hajnalig bámulunk egymásra S olykor a lelkem is remeg: Jaj, a temető közeleg. Engem is visznek titkos szárnyak S már azt sem […] Olvass tovább
Gárdonyi Géza: Amint itt ülök Amint itt űlök, s nézem arcodat, árnyék gyanánt száll rám egy gondolat: hogy egykor édes Vilmám, angyalom eljön a tél, te gyönge liliom, s mindenre, ami tavaszszal virul, bimbózik, nyílik, s bájában pirul, amit remekbe alkot a természet, havas lepellel száll rá az enyészet. Merengve nézem szelíd arcodat, s napfény […] Olvass tovább
Takáts Gyula: Mit apám tanított Nevelt vagy tízezer fiút és mindig tiszta lánggal. Örökké ellenzéki volt. Nem alkudott meg a királlyal. Nem engedett a negyvennyolcból. Tízezret eképpen nevelt. Szava kiszállt az iskolából. Falun, pusztán életre kelt. S lett tízezer édes fia – így szólított, ez volt szava -, kit mind a szabadságra oktatott tüzes akarata. […] Olvass tovább
Jöjjön Pilinszky János: Halak a hálóban verse. Csillaghálóban hányódunk partravont halak, szánk a semmiségbe tátog, száraz űrt harap. Suttogón hiába hív az elveszett elem, szúró kövek, kavicsok közt fuldokolva kell egymás ellen élnünk-halnunk! Szívünk megremeg. Vergődésünk testvérünket sebzi, fojtja meg. Egymást túlkiáltó szónkra visszhang sem felel; öldökölnünk és csatáznunk nincs miért, de kell. Bűnhődünk, de bűnhődésünk […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Félig csókolt csók verse. Egy félig csókolt csóknak a tüze lángol elébünk. Hideg az este. Néha szaladunk, sírva szaladunk s oda nem érünk. Hányszor megállunk. Összeborulunk. Égünk és fázunk. Ellöksz magadtól: ajkam csupa vér, ajkad csupa vér. Ma sem lesz nászunk. Bevégzett csókkal lennénk szívesen megbékült holtak, de kell az a csók, […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Új tavasz ez verse. Az Ősz, melybe ellátogattál Kiváncsian és vágytalanul, Késő s még sem a régi kopár Ősz, Melyre már csak a Tél hava hull, Uj Tavasz és uj ígéret ez. Bizd rá hittel fehér hóságod, Add hozzá lángját drága melegednek S aztán tekints szét: az őszi kopár fák Virágosan megelevednek […] Olvass tovább
Jöjjön Várnai Zseni: Orgona verse. Rajtam a tavaszi szelek orgonálnak, talán ezért hívnak engem orgonának, április vad kedve suhogtatja ágam, azután megfürdöm fényes napsugárban. Orgona, orgona, illatos muzsika, zengő és libegő lila virág… fürtjeim lengetem, illatom pergetem, szakíts le hát engem, s légy boldog te világ, légy boldog te világ! Bimbaim bomlanak, virágdíszben állok, már […] Olvass tovább
Arany János: Vakságban Köszönöm, oh Isten, köszönöm azt neked, Hogy hatvan évemig láthatnám remeked, Ezt a szép világot… Olvass tovább
Jöjjön Kosztolányi Dezső: Ma hold van verse. Ma hold van. Az éhes kutyák csaholnak. Az árnyakat, a levegőt ugatják. Most leharapják, hallod-e, a holdat. Csámcsogva rágják az ég sárga sajtját. Olvass tovább
Ranschburg Jenő: Az erkélyen Milyen sok ember! Mennyi autó! Lenézek s rögtön szédülök! Elesnék biztos, hogyha állnék, szerencse hát, hogy épp ülök. A dolgozóba mennek éppen, a forgatag talán ezért. Miért sietnek, úgy tudom, hogy nem húst keresnek, csak kenyért. Innen mindenki arra indul, a dolgozójuk arra Van. Onnan meg erre, bácsik, nénik, egy millión, […] Olvass tovább
Ranschburg Jenő: Mágia Emlékszem rá: egyszer megvert apu, mert rossz voltam. Sarokba állított… Sírtam, s gyűlöltem őt nagyon, mert közben ásított. A körmeimmel köröket rajzoltam fel a falra, s titkos jelt a körökre, ne verjen meg többé soha, és tűnjön el örökre! Most nincs velünk. Elment nagyon sok napja már… s az oviban utálom azt, […] Olvass tovább