A versek oldala
Jöjjön Heltai Jenő: Csillagok verse. Ti csillagok, ti árva csillagok, Én is talán testvéretek vagyok. Mert az a sorsom, ami a tiétek: Égek, kiégek, ahogy ti kiégtek. Nem üstökös, parányi szürke bolygó, Magányos éji vándorhoz hasonló. Úgy járom itt lent ezt a földi pályát, Ahogy ti fönt a kék ég Szaharáját. Nem tudva merre, meddig, […] Olvass tovább
Jöjjön Áprily Lajos: Keresni fogsz verse. Áprily Lajos: Keresni fogsz Különös táj lesz, sűrű lesz a csendje, csak mélabúd halálos húrja szól. Belejajdulsz a süket végtelenbe, keresni fogsz, és nem leszek sehol. Olvass tovább
Jöjjön Komjáthy Jenő: A homályból verse. Ki fény vagyok, homályban éltem, Világ elől elrejtezém. Nagy, ismeretlen messzeségben Magányosan lobogtam én. Míg más napok ragyogtak egyre S imádta őket mind a nép; Addig szivem nem látta egy se, Nem érzé tiszta, nagy hevét. Sugaramat nem verte vissza, Magamban égő láng valék; Világomat gyönyörrel itta Csupán a […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: A mesebeli János verse. Bajban van a messze város, Gyürkőzni kell a Halállal: Gyürkőzz, János, rohanj, János. Királyfiak s nagy leventék, Ha palástjukat ott-hagyták: Rohanj, ha rongy is a mentéd. Mesebeli király-lyánnyal Hogyha akarsz találkozni: Hadakozzál a Sárkánnyal. Csak a mese s csak az átok Tartott eddig így-úgy is még S jók e […] Olvass tovább
Nemes Nagy Ágnes: Szökőkút Mi szól a kertben? Mi szól a fákon? Talán a szél jár juharfaágon, talán szökőkút szökik ki sorban, ezer szökőkút, ezer bokorban? Ki itt a kertész? Talabér, Talabér! Mi szól a kertben, Talabér, Talabér? Hallani lent, fönt, hallani: cseng, csöng, Talabér, Talabér! – Nem a víz, nem a szél, nem a […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila: Most fehér a tűz verse. Vigasztaljátok a szenvedő alkonyokat, közéjük való kedvesem is Szomorú lángjaival zokogva kergetőzik Előttem szalad, megcsókoltam s az idő nagy némasággal elsüllyed körülöttünk De üres kezemmel hiába kapkodok utána A fájdalom vakító felületén Temetőkben világít a villany Könnyeink fekete kristályokat mosnak Nincsen szavunk, amit kimondhatnánk Elhamvadt maradék álmunk […] Olvass tovább
Jöjjön Füst Milán: Szellemek utcája verse. Olyat nem tudsz mutatni pajtás, – nem olyat a knidoszi táncmesterek sem tudnak feltalálni, Sem zenét, – minek nekem? magam csináltam egykor jó egynéhány dallamot S azt dúdolgatom, vagy még azt sem. Hallgatok. Az életem javát sötétben töltöm el, A mélyen elrejtező, néma férfikort. E sugallat hüvös. – Mint […] Olvass tovább
Kosztolányi Dezső: A kulcs Szobám kulcsát a tengermélybe dobták, és nem mehetek most haza. Egy tenger lett a távol, és tenger szívem panasza. E kulccsal zártam be aranyos üdvöm, e kulcs, e kulcs a babona. Most kriptakulcsa életemnek, mit nem találok meg soha. Azóta házam és hazám a tenger, s bennem a tenger szava él, […] Olvass tovább
JPetőfi Sándor: Disznótorban Nyelvek és fülek… csend, Figyelem! Szóm fontos beszédre Emelem. Halljátok, mit ajkim Zengenek; Egyszersmind az ég is Hallja meg. Hosszan nyúljon, mint e Hurkaszál, Életünk rokkáján A fonál. Valamint e sültre A mi szánk: Mosolyogjon a sors Szája ránk; S pályánk áldásával Öntse le, Mint e kását a zsír Özöne. S életünk […] Olvass tovább
Jöjjön Vörösmarty Mihály Előszó verse. Midőn ezt írtam, tiszta volt az ég. Zöld ág virított a föld ormain. Munkában élt az ember mint a hangya: Küzdött a kéz, a szellem működött, Lángolt a gondos ész, a szív remélt, S a béke izzadt homlokát törölvén Meghozni készült a legszebb jutalmat, Az emberüdvöt, melyért fáradott. Ünnepre fordúlt a […] Olvass tovább
Várnai Zseni – Alkonyi fény Nem igaz, hogy nem fáj a hervadás, hogy belenyugszik sorsába a lélek, az állat is elbúvik, vackot ás, úgy megy neki a végső szenvedésnek. Reszket az ág, mikor a lombja hull, sír a virág, hogyha fonnyad szirma, csak én legyek bölcs, mikor alkonyul, mikor rámmered ifjúságom sírja?! Nem, nem vagyok […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila: A bőr alatt halovány árnyék verse. Egy átlátszó oroszlán él fekete falak között, szívemben kivasalt ruhát hordok amikor megszólítlak nem szabad hogy rád gondoljak munkám kell elvégeznem, te táncolsz, nincsen betevő kenyerem és még sokáig fogok élni, 5 hete, hogy nem tudom mi van veled az idő elrohant vérvörös falábakon az utak […] Olvass tovább