A versek oldala
Jöjjön Vörösmarty Mihály Előszó verse. Midőn ezt írtam, tiszta volt az ég. Zöld ág virított a föld ormain. Munkában élt az ember mint a hangya: Küzdött a kéz, a szellem működött, Lángolt a gondos ész, a szív remélt, S a béke izzadt homlokát törölvén Meghozni készült a legszebb jutalmat, Az emberüdvöt, melyért fáradott. Ünnepre fordúlt a […] Olvass tovább
Várnai Zseni – Alkonyi fény Nem igaz, hogy nem fáj a hervadás, hogy belenyugszik sorsába a lélek, az állat is elbúvik, vackot ás, úgy megy neki a végső szenvedésnek. Reszket az ág, mikor a lombja hull, sír a virág, hogyha fonnyad szirma, csak én legyek bölcs, mikor alkonyul, mikor rámmered ifjúságom sírja?! Nem, nem vagyok […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila: A bőr alatt halovány árnyék verse. Egy átlátszó oroszlán él fekete falak között, szívemben kivasalt ruhát hordok amikor megszólítlak nem szabad hogy rád gondoljak munkám kell elvégeznem, te táncolsz, nincsen betevő kenyerem és még sokáig fogok élni, 5 hete, hogy nem tudom mi van veled az idő elrohant vérvörös falábakon az utak […] Olvass tovább
Juhász Gyula: Szeged A Tiszaparton halkan ballagok És hallgatom, mit sírnak a habok? E partok méla fordulóinál Állt egyszer gőgös Attila király. E tájon, hol a két víz összeér, Áldozott egykor dús Ajtony vezér. Ott fönn, ahol most vén harang dalol, Dugonics András búsult valahol. Mert búsulásra volt itt mindig ok, Ugye bajtársak, ugye magyarok? […] Olvass tovább
Jöjjön Szabó Lőrinc: Az áprilisi rügyekhez verse. Nem láttalak egy hétig, kis rügyek, és közben milyen nagyra nőttetek! hüvelyknyire!… Kilombosodtatok és ezer könnyű és friss fodrotok halványzöld lángként repdesi körül a gallyakat és táncol és örül. De szépek vagytok, tavaszi rügyek, de bátrak vagytok! Nem kérdezitek, mi vár rátok, – ha itt az ideje, mint […] Olvass tovább
Jöjjön Weöres Sándor: Tündérszerelem verse. Árnyad voltam, nedves moha közt bujdokoltam, fölém-simuló tótükörben mindenem fájt, sások éle összevagdalt, bocsáss be, bocsáss be! Ott a felhő puha ágya, selyem holdfény borul rája, ne gyere az én szobámba. Lángod voltam, forróságodat sírva hordtam, kopár égen meddő szívemtől perzselődtem, mégis fáztak a virágok, bocsáss be, bocsáss be! Ott […] Olvass tovább
Jöjjön Tóth Árpád: Március című verse. A ritkás ágak zöldjén átveti A messzi nap a sűrű sugarat, Mint végtelen aranysodronyt, egy égi Vezeték dús hálózatát, s a fák Zsonganak, mint sínmenti nyurga póznák, Ha rajtuk szárnyas, forró hír repül: A földnek a Tavasz telefonál… És reszket a liget, mint zsenge szűzlány, Feszül ezer kis lombkeble keményen, […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Hamvazószerdán verse. Meghajtom bűnbánón fejem S mit rég’ tevék, imádkozom. Általnyilallik lelkemen Egy rég’ nem érzett fájdalom. Egy rég’nem érzett fájdalom Imára szólit engemet, Hisz’ örömtől imádkoznom Oly régen-régen nem lehet. * Ez a nap már rég’ az én napom, Ez a bánat régi, régi kincsem, Nem a bűnbánásra alkalom, De örök […] Olvass tovább
Jöjjön Juhász Gyula: Mese verse. Egy világvégi házban Világszép lány lakott, Világ végére néztek Ott mind az ablakok. Nem járt előtte senki, Nem látott senkit ő, Az Óperencián túl Megállt a vén idő. A világszép lány nézte A csillagos eget, Tavasz táján szívében Valami reszketett. Hajába rózsát tűzött, Valakit várt nagyon, De csak a csillag nézett […] Olvass tovább
Jöjjön Ágh István: Öregasszony verse. Nekünk nagy ez a ház fiam, az ürességtől megreped akár a téli ég, kicsi hízót ölünk, kicsi lábasba főzünk, kicsi életet élünk édesem, csak ez a világ olyan végtelen, s te vagy legtávolabb. Ha látom az árva tányérokat fiam, mindig rád gondolok, ha látom a nagy bödönöket, a nagy fazekakat, […] Olvass tovább
Jöjjön Bornemisza Péter: Siralmas énnéköm verse. Siralmas énnéköm tetüled megváltom, Áldott Magyarország, tőled eltávoznom, Vajjon s mikor leszön jó Budában lakásom! Az Felföldet bírják az kevély nímötök. Szerémségöt bírják az fene törökök, Vajjon s mikor leszön jó Budában lakásom! Engömet kergetnek az kevély némötök. Engöm környülvettek az pogán törökök, Vajjon s mikor leszön jó Budában […] Olvass tovább
Jöjjön Móra Ferenc: Zengő ABC verse. Aranyalma ághegyen. Bari bég a zöld gyepen. Cirmos cica egerész. Csengő csikó heverész. Dongó darázs döngicsél. Esik eső, fúj a szél. Füsti fecske ficsereg. Gerle, galamb kesereg. Gyom között gyors gyík szalad. Harmatos hajnal hasad. Itt van már a zivatar! Jó az anya, jót akar. Kivirít a kikelet. Leveles […] Olvass tovább