A versek oldala
Jöjjön Radnóti Miklós: Huszonnyolc év verse. Erőszakos, rút kisded voltam én, ikret szülő anyácska, – gyilkosod! öcsémet halva szülte-é, vagy élt öt percet, nem tudom, de ott a vér és jajgatás között úgy emeltek föl a fény felé, akár egy győztes, kis vadállatot, ki megmutatta már, hogy mennyit ér: mögötte két halott. Mögöttem két halott, […] Olvass tovább
Jöjjön Ágh István – Anyák napja verse. Anyák napján Téged Virággal köszöntlek, És csak annyit mondok, Anyukám, szeretlek! Kicsi vagyok, mint a pont, De a pont is sokat mond. Azt mondja a pontocska, Élj sokáig Anyuka! Olvass tovább
Kányádi Sándor: Sáska Egy butácska sáska, kinek anyja hiába magyarázta: szökkenjen szépen a sásra, s ne kívánkozzon másra, beleugrott egy zsákba. (A zsák egy néninek volt a zsákja.) Ott magát jó mélyre ásta. De beleakadt egy ráncba. Megszeppent erre a butácska sáska. De a zsákot hiába kaparászta. A néni hazavitte. Otthon kirázta. Szaladt a majorság […] Olvass tovább
Jöjjön Weöres Sándor: Bolero verse. Mind elmegyünk, a ringatózó fák alól mind elmegyünk, a párás ég alatt mind indulunk a pusztaságon át a száraz ég alá, ahányan így együtt vagyunk, olyik még visszanéz, a holdsugár a lábnyomunkba lép, végül mind elmegyünk, a napsütés is elmarad és lépdelünk a csillagok mögött a menny abroncsain, tornyok fölé, […] Olvass tovább
Jöjjön Kányádi Sándor: Májusi szellő verse. Almavirággal futkos a szellő, akár egy kócos semmirekellő. Kócosnak kócos, de nem mihaszna, okot nem ád ő soha panaszra. Füttyöget olykor, mintha ő volna a kertek kedves sárgarigója. Meghintáztatja ágon a fészket, leszáll a földre: fűhegyen lépked. Illeg és billeg, s ha dolga nincsen, elüldögél egy kék nefelejcsen. Olvass tovább
Varró Dániel: Mozi Gyere, nevető szemü, airwaves-es leheletü! Bús lovagod ma terád vár egyedül a pattogatottkukorica szagú moziban, ahova csupa pár jár, lépkedek ide-oda idegesen én itt, jaj, úgy tépi a szívemet a szerelem is, ahogyan a jegyeket a nénik. Gyere na, hisz íme, a Nap kisütött kint, fűt a tavasznak a láza, vége a […] Olvass tovább
Jöjjön Babits Mihály: Tavaszi szél verse. Tavasz van, vagy tavasz se még. Ez a nap olyan fiatal, mint kislány arcán a mosoly: szöveg nélküli könnyü dal, mely maga se tudja talán hogy a témája szerelem, csak a világba mosolyog gyanutlan, csalva, szűzien. Ez a friss nap se tudja még hogy a földben zavart csinál amely nem […] Olvass tovább
Jöjjön Csanádi Imre: Észtek verse. Dübörög a tenger, a tenger, acsarog szakadatlan a tenger, hullámok faltörő kosait uszítja a parti kövekre, de a kövek, a parti kövek, a vörhenyők, az acéltömörek visszarugdalják szikrázva a tengert. Tengernek a Törvény azt súgja: terjeszkedni! Partnak a Törvény azt súgja: megmaradni ! Így feleselnek, se vége, se hossza. De […] Olvass tovább
Pákolitz István: Hangya Kenyérmorzsát visz a hangya, segít neki apja anyja, sietnek mert fúj a szél, fúvó szélből eső kél. Ha én fúvó szél lehetnék, felhő elé kerülhetnék Szétfújnám a tájon, hogy a hangya meg ne ázzon. Olvass tovább
Jöjjön Kisfaludy Sándor – Édes, kínos emlékezet verse. Édes, kínos emlékezet, Ó Badacsony szürete! Mulatságos gyülekezet, Te rabságom kezdete! Ott tudtam meg, ki légyen ő, S mi légyen a szerelem; Ámor nyila miként sebző, S mi az édes gyötrelem. Nem úgy mentem, amint jöttem: Nagy különbség volt közöttem, Aki valék azelőtt, S aki lettem, látván […] Olvass tovább
Szabó Lőrinc: Arany nap – Arany Nap, mit mesterkedel? – Készítem a nyarat. – Hát még mit? – Fákat gyártok és tücsköt és bogarat. – Nekem mit? – Búzát, krumplit és szőlőt és mogyorót, s vigyázok rá, hogy legyen a tányérodon spenót. – Borzasztó! Azt nem szeretem! – Nem baj! Ma megeszed, jutalmul télre fényt […] Olvass tovább
jöjjön Mentovics Éva: Az én titkom verse. Megsúgok egy titkot halkan, el ne áruld senkinek! Kukkants be majd egyszer hozzánk, hogyha nekem nem hiszed. Szárnyait és angyalhaját én láthatom, senki más, nem lehet ő, csak egy angyal angyal bizony, nem vitás. Este, mikor ágyba bújok, hozzám hajol, betakar, mesét olvas – kettőt-hármat – nem távozik […] Olvass tovább