A versek oldala
Jöjjön Jókai Mór – Az egyetlen ápoló verse. Végkép el voltam hagyatva! Atyámfia, jó barátom! Szeretőm és régi szolgám: Mind elhidegült irántam. Magam voltam, magam laktam, Még sem jártak látogatni, Pedig ott benn olyan szépen Lehetett volna mulatni. Csak egy ember volt hű hozzám. Reggel, délben, este eljött, Megitatott, ha szomjaztam. Barátságunk ekép fejlett. Karon […] Olvass tovább
Jöjjön Kosztolányi Dezső: Szerelmesek című verse. A fejüket a tenyerükbe véve úgy nézik egymást, mint akik nem látták már ezer éve, dajkálva lassan, elringatva gyöngéd, szép mozdulattal testük csodásan-égő drágagyöngyét, majd szájukat a csókhoz igazítják, keresve átkozott-zárt életüknek a nyitját, de tétováznak még, várnak sokáig, eltávolodnak, úgy tekintenek föl a messze mámor ködbe fúlt fokáig […] Olvass tovább
Baranyi Ferenc: Egyszerű szavak anyámhoz Anyám mikor templomba hívsz vasárnap s én nem megyek s arcodra csöpp ború száll: csak annyit érts, hogy nem megyek veled – most. S ne értsd meg azt, hogy nem megyek veled – már. És ments magadban: “Fáradt tán szegényke. Sokat lumpolt az éjjel. Fiatal. Vagy sok a munka, tanulnia […] Olvass tovább
Jöjjön Csoóri Sándor: Macskapiac verse. Macskát veszek, macskát adok, macskapéci lakos vagyok. Tíz az ára, húsz az ára, ne költsetek vasmacskára. Van szelíd és van vad is, egerésző bajnok is. Tíz az ára, húsz az ára, ne költsetek vasmacskára. Egy vak tehén százszor annyi, holott nem tud dorombolni. Tíz az ára, húsz az ára, ne […] Olvass tovább
Jöjjön Kosztolányi Dezső: Már megtanultam verse. Már megtanultam nem beszélni, egy ágyba hálni a közönnyel, dermedten, élet nélkül élni, nevetni két szemembe könnyel. Tudok köszönni ostobáknak, bókolni is, őrjöngve, dúltan, hajrázni, ha fejemre hágnak. Az életet én megtanultam. Csak oly unott ne volna minden, a jó, a rossz, amit a sors hoz. Ennen-sebem is úgy […] Olvass tovább
Jöjjön Juhász Gyula: Glória verse. A hangod selyme egyszer elfakul, Hajad aranya koporsóba hull. Gyönyörű tested, e meleg szobor, Hűvös rögök ölébe szétomol. Jöhet idő, hogy élsz még és szeretsz S az én szívemben tél és este lesz. Magányos este, fázós és beteg, Már nem akarlak és nem értelek. Mi voltál? Játék. Eltörtél szegény. A […] Olvass tovább
Jöjjön Kányádi Sándor: Szigorú még a tél verse. Szigorú még a tél, de szigorát enyhíti már a hóvirág. Maradna még a hó, de nem lehet, vékonyodik a jég és megreped. Beszédes lesz a kis patak és ki-kikandikál, bukfencet vet a jégen és mondikál. Tojásra ül a kotló. Zümmög a keltető. Vetkőzni kezd a dombtető. Zöldülni kezd […] Olvass tovább
Jöjjön Janikovszky Éva: Ők ma gyerekek verse. Ha ma kihagyod az esti mesét, holnap már lehet, hogy nem is kéri a lányod vagy a fiad. Ha ma nem ülsz oda vele a társasjáték mellé, előfordulhat, hogy a jövő héten már késő lesz. Ők ma gyerekek, s nem pótolhatod az önfeledt legózást, babázást úgy öt év múlva, amikor […] Olvass tovább
Sohonyai Attila – Te vagy Botorkálós napjaimban, eltévedésem hajnalai előtt; te vagy a biztos térkép, tudatlan földrajzom mögött. Egyarcú, tucat-mindenkik közt elbújva; úgy találsz rám, mint különc tűre a szénakazalban. A fáradt robot-dolgozásban, az elnyűtt túlóra-tengereken; te vagy minden műszak közti lopott kávészünetem. S a pirula-lét éjjeli lefekvőin, ha a keserű izomláz kerget; te vagy […] Olvass tovább
Rónay György: Feketerigó Odafenn a fenyőfa hegyén, mindig a legtetején fütyül a feketerigó, fütyüli, hogy élni jó. Már szinte az alkonyi égen, fekete pont a bársony kékben: mintha egy kotta fekete feje hirtelen énekelni kezdene. Vagy mintha a Tavasz keze írna víg verset az égi papírra; tintája az öröm, a remény: mint gyöngy remeg a […] Olvass tovább
Jöjjön Rónay György: Fiamhoz verse. Fiam, aki a világ küszöbén állsz, legyen ez a vers neked útravalóm. Apád szól vele hozzád, élete tanúságával. A kusza valón tisztán akart átmenni ő is, derékon fölül legalább. De itt az ember vagy beledöglik a sárba, vagy eladja magát. Mi vár rád? Nem tudom. De döntened kell jó korán: […] Olvass tovább
Jöjjön Zelk Zoltán – Én tudlak téged verse. Nem rejtőzhetsz el már előlem, nem menekülhetsz. Fogva tartalak. Rab vagy. S megalvadt bánatomban már csak rabságod vigasztalhat. S hogy még gonosznak sem kell lennem: ha futni vágysz, én futni hagylak. S milyen könnyű szívvel! hisz tudom már: emlékeimtől visszakaplak. Egy mozdulat, egy szó, tekintet… bennem, köröttem […] Olvass tovább