A versek oldala
Iványi Mária: Kicsik búcsúja Búcsúzik a kiscsoport is, Nagyfiúk és lányok! Játék közben mese közben Gondolunk majd rátok. Ti se felejtsétek soha Régi óvodátok! S kukkantsatok be-be néha Mikor erre jártok! Kedves vendég lesz itt mindig, Peti, Palkó, Márta. Addig is tanuljatok jól! A viszont látásra! Olvass tovább
A gyermekkor játékos pillanatai, a fogócskák és kiolvasók hangulata elevenedik meg Pákolitz István „Kiolvasó” című versében. A sorokban a természet szépségei keverednek a gyermeki nevetéssel és a játék lendületével. Olvassa el ezt a könnyed, mégis csodásan ritmusos verset, amely tökéletesen visszaadja a nyár reggeleinek varázsát! Jöjjön Pákolitz István: Kiolvasó verse. Megmosdott a tulipán Harmat csillog […] Olvass tovább
Radnóti Miklós „Mint a bika” című verse az élet lendületéről, a belső erőről, valamint a sorssal való szembenézésről szól. A fiatal bika képe a szabadságot, az életerőt és a szenvedélyt idézi meg, míg a megtorpanó bika a szomorú belátást, hogy az élet harca elkerülhetetlen. A vers Radnóti szuggesztív képeivel és erejével megragadja az olvasót, miközben […] Olvass tovább
Jöjjön Pilinszky János: Harbach 1944 verse. Thurzó Gábornak Újra és újra őket látom, a hold süt és egy rúd mered, s a rúd elé emberek fogva húznak egy roppant szekeret. Vonják a növő éjszakával növekvő óriás kocsit, a testükön a por, az éhség és reszketésük osztozik. Viszik az utat és a tájat, a fázó krumpliföldeket, […] Olvass tovább
Zelk Zoltán: Kifosztott táj Mint hályogos szem, meg se rezzen harmadnapja az őszi ég, esővert szél kúszik, mint kígyó, a sárban s fölveti fejét sziszegve a kegyetlen égre, s búsan nézi egy csonka ág: röpül a rozsdás vidék fölött levele, mint az ifjúság. Itt járok e kifosztott tájon és gyanakodva rámmered a fű, a lomb. […] Olvass tovább
Dsida Jenő: Alkony Alkony Hűvös szeptember. Alkony. A szürke tó egy nagy kísértet félszeme. Lehunyt lelkem a másik. A zúgó, vonaglótestű fák: átszúrt, iszonyú pókok, utánunk kapnak, elszabadult prédáik után. Szélfútta őszi levelek, menekülünk, futunk s fent kigyúlnak egy messzi kastély hívó ablakai. Olvass tovább
Az irodalom ereje abban rejlik, hogy olyan gondolatokat és érzelmeket ad át, amelyek mélyen megérintenek bennünket. A versek különösen képesek arra, hogy lelkünk legmélyebb rétegeit szólítsák meg, és új perspektívát nyújtsanak a mindennapok nehézségeiben. Ha egy kis lelki feltöltődésre van szükséged, ezek a költemények garantáltan megérintenek és elgondolkodtatnak. Mindegyik vers egy-egy különleges gondolatot és érzelmet […] Olvass tovább
Kányádi Sándor: Még süt a Nap… Még süt a nap, még sütöget, csak reggelente van hideg, csak estelente kéldegél újra és újra föl a szél. Csak az éjszakák, csak azok hűvösek, mint a csillagok. Napközben meleg van, meleg. Sütkéreznek a verebek. Duruzsolnak a darazsak. Napfényben fürdik a patak. Gúnárok, gácsérok, tojók élvezik még az úsztatót. […] Olvass tovább
Jöjjön Arany János: Nem kell dér… verse. Nem kell dér az őszi lombnak, Mégis egyre sárgul: Dér nekűl is, fagy nekűl is, Lesohajt az ágrul. Nem kell bú az aggott főnek, Mégis egyre őszül: Bú nekűl is, gond nekűl is Nyúgalomra készűl. Hátha dér-fagy, bú-gond érte, Ősze is már késő: Hogy’ pereljen sorsa ellen A […] Olvass tovább
Jöjjön Donászy Magda: Hóvirág verse. – Hóvirágom, virágom, mi újság a világon? – Véget ért a hosszú tél, simogat az enyhe szél, melegebben süt a nap újra szalad a patak. Hallottam a cinegék kikeleti énekét, tavasz jár a határon. – Ó, be szép ez virágom! Olvass tovább
Ady Endre: Hajh, gyerekek!… Hajh, gyerekek, hogyha néha Pohár mellett elmerengek, Mind ott vagytok oldalamnál, Kiket lelkem úgy melenget. Fölkapom a poharamat, Koccintanék szépen, sorba – Magam vagyok, akkor látom S égő könnyem hull a borba. Nagyon szép kis társaság volt. Egyik léhább, mint a másik. Átgondolok minden órát A keserű búcsuzásig… Mennyi kacaj, mennyi […] Olvass tovább
Zelk Zoltán: Hóvirágok, ibolyák „Jó reggelt, Nap, ég, hegyek, aludtunk egy éven át..” Így köszönnek a kibújó hóvirágok, ibolyák. „Jó reggelt, szél, fellegek, jó reggelt, te szép világ!” Bólogat a kék ibolya, nevetgél a hóvirág. „Jó reggelt, fa, kis bogár, mikor hajt rügyet az ág? Mikor lesz az ágon levél, levelek közt száz virág?” „Jó […] Olvass tovább