in

Szabó Lőrinc: Szakítás

Hirdetés

Jöjjön Szabó Lőrinc: Szakítás verse.

Tudod mit? Nem védekezem.
Nincs rád időm.
Hazudj, ravaszkodj, őrjöngj. Mit tegyek?
Átnézek rajtad, mint a levegőn.

Elég volt annyi éven át remélni
és várni kiméletesen;
már nem kiméllek: nem is figyelek rád.
Vállallak, és léted megszüntetem.

Ha barát akarsz lenni, elfogadlak,
de kibírlak, mint bármi mást:
úgy néztelek, mint elmult örömöt,
nézlek majd, mint egy sorscsapást.

Téged csak a magad fájdalma izgat,
ma is csak a dühödnek élsz;
nincs rád időm. Majd beszélgetünk ujra,
egyszer, talán, ha észretérsz.

Köszönjük, hogy elolvastad Szabó Lőrinc költeményét.

Mi a véleményed a Szakítás című versről?

Írd meg kommentbe!

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

Simon Márton: Háromnegyed négy

Ady Endre: Félig csókolt csók